Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-102

162 Az országgyűlés képviselőházának lö apró parcellákra osztatnék szét. Ez nem megy, inert ellentétben van a kéményseprő megélhetésével. Eendkívül érdekes adatokat sorolt fel Czirják Antal képviselő úr a bedolgozó iparok munkadíjaira vonatkozólag, úgyannyira, hogy ez szinte megbotránkozást váltott ki, és láttam is, hogy t. képviselőtársaim a Ház minden oldalán kivétel nélkül megbotránkozással vették tudomásul ezeket a munkadíjakat. Méltóztatnak tudni, hogy például a szabóiparban a legkisebb munkabér megállapításával kapcsolat^ ban a bizottságot felhatalmaztam a bedolgozó iparok munkadíjainak a megállapítására is, és remélem, hogy ezen a téren a visszásságokat — mondjuk — rövid időn belül meg fogjuk tudni szüntetni. Felemlítette igen t. képviselőtársam azt is, hogy különösen vidéken lassan adják meg a rendkívüli házadómentességet. Ha e téren panasz van, akkor méltóztassék az illetékes hatóságokhoz fordulni. Eddig nekem nem jutott semmiféle ilyen panasz a tudomásomra. Petrovácz Gyula képviselő úr sürgeti a tanonciskoláknak műhelyekkel való ellátását. A magam részéről is rendkívül felkarolom ezt a kérdést. Sürgeti azt, hogy a felsőépítőipariskolák érettségi képesítést adjanak. Ezt én is méltányolom és általában a középfokú szakiskolák jobb megbecsülését sürgetem. Nagyon helyes volt felszólalásának az a része is, amelyben azt mondotta, hogy ne nézze le a szellemi munkás a fizikai munkást, mert tényleg a fizikai munkások között ma már sokkal nagyobb képzettségű és kiválóbb embereket találhatunk, mint azok között az úgynevezett szellemi munkások között, akik életüknek 30, vagy 40 évét rubrikák összeadásával, vagy beírásával töltik el. (Ügy van! Ügy van!) A generálvállalkozók ellen is sürgetett rendelkezéseket. Ez rendkívül nehéz, mert én egy magán építtetőnek nem írhatom elő, hogy ne generálvállalkozóval építtessen, azonban minden magánépíttetőnek megvan a joga, hogy addig ne fizessen a generálvállalkozónak, amíg az nem igazolta, hogy a neki dolgozó kisiparosokat kifizette. (Rupert Rez§ő: Ezt ius cogens-sé kell tenni!) Azt kérdezte, hogy e tekintetben nem lehetn*e-e valamit csinálni. Nagyon jó gondolat volt, hogy esetleg az ipartestületeket bevonjuk az elszámolások helyességének megállapításába. Ezt Friedrich képviselő úr említette. Ezt megfontolás tárgyává fogom tenni, és azt hiiszem, nem lehetetlen, hogy ebben a kérdésben tenni fogunk valamit. Ami a közszállításoknál a középarányos figyelembevételét illeti, a magam részéről azt mondom, hogy nem a középarányost, hanem a reális ajánlatot kell figyelembe venni. — Nemrégen adtam ki egy rendelkezést az Összes alantas hatóságoknak, amelyben kvázi kitanítottam őket arra, hogy hogyan kell az ajánlatok realitását elbírálni, és hogy milyen fórumokhoz forduljanak akkor, ha nekik adatokra van szükségük az elbírálás során. Tóth Pál képviselő úr az ipartestületek fegyelmi jogának a fejlesztését sürgette. Ez a tendencia megvan a törvényjavaslatban. Felhozta a békésszentandrási szőnyegipar helyzetét, amely ipart a mohó vállalkozás tönkretette. Ugyanígy vagyunk a matyó kézműiparral is. Valamikor Németországban, amikor egy császári főhercegnő matyóruhában jelent meg, Németország összes lapjai nagy elismeréssel adóztak a magyar kézimunkának, 10—15 év múlva azonban a matyó kézimunkákat az íz2. ülése 1Ù3Ô március 5-én, csütörtökön. léstelenségek múzeumába rakták, mert a mohó vállalkozók elrontották a népet s olyan munkamódszerekre tanították meg, amelyekkel lerontották ezeknek a kézimunkáknak a művészi becsét. Tudok arról, hogy egyes szőnyegszövők községről-községre menve ingyen tanfolyamokat hirdetnek, hogy megtanítják a népet a házimunkára. Mikor pedig már feldolgoztatták az anyagukat, otthagyják a községet és elmennek más községbe új tanfolyamra. Ezeket a visszaéléseket meg fogjuk szüntetni, a tanfolyamokat megtartjuk mi magunk és majd gondoskodni fogunk egyúttal arról is, hogy az ilyen tanfolyamokon kiképzett munkaerők munkája értékesítést is nyerjen. Görgey István igen 1 képviselőtársam az Ipok.-ról beszélt. Azt mondotta, hogy az Ipok. egy fiatal, de jól működő szervezet. Az Ipok. jól van elgondolva és tényleg jól működik, de még rendkívül sok a tennivaló. Azt hiszem, hogy az Ipok, rövid idő alatt ki fogja nőni magát az iparosok méltó érdekképviseletévé. Sürgeti t. képviselőtársam a vásárok és a vándoripar rendezését is. Ez folyamatban van, a törvényjavaslatok elkészültek. Beszélt a kisipari exportról is. Erre vonatkozólag is adtam már választ, ö is sürgette a kontárral tudva dolgoztatok megbüntetését. Esztergályos János képviselő úr megállapította felszólalásában, hogy ők 14 év óta harcoltak a kisiparosság érdekében és kvázi úgy ünnepelte ezt a törvényjavaslatot, — amelyet ugyan nem fogadott el — mintha ez az ő harcaik eredménye lenne. Megnyugtathatom a képviselő urat, hogy nem az általuk a kisiparosságért folytatott 14 évi harc az oka annak, hogy ez a törvényjavaslat megszületett, hanem ez tisztán és kizárólag azon elhatározásunkból és belátásunkból született meg, hogy igyekezni akarunk a kisiparosság segítségére sietni, A képviselő úr .azt kérdezi, nem fognak-e engedélyhez kötött iparoknál a biztosíték letételénél politikai szempontok 'érvényesülni. Ezen a téren az üzlet természete és (kerete tesTrelsûsorban az irányadó szempont, aminek alapján a leteendő biztosíték nagyságát meg fogjuk állapítani. Friedrich István 'képviselőtársam (Friedrich István: Parancsol? — Derültség.) a tanoncokra f

vonatkozólag azt mondotta, hogy kevés az utánpótlás, a másik oldalon pedig mindig ' azt 'halljulfc, hogy a zártszám révén itt nagy torlódások lesznek. Bizonyos önérték-ben ellenimondás van e között a két állítás között. A tanoncok száma nem túlságosan kevés, mert a tanoncok átlag négy-öt év múlva segédsorba kerülnek és ha az utánpótlást, az önálló iparosok és a segédek utánpótlási szükségletét nézzük, azt látjuk, hogy a körülbelül 40—50.000 főnyi .tanonc fedezi a szükségletet. De én meg vagyok róla győződve, hogy, ha megjavul az iparospálya megbecsülése és gazdasági helyzete, akkor lesz elég tanonc és lesz nemzetünknek elég értékes eleme, akik majd erre a pályára fognak lépni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) A képviselő úr nyilvános pályázatoknál à dömping-ajánlatoknak .az iparkamarához hivatalból való áttételét kéri. Ez megfontolást érdemlő javaslat, de — előre mondom — nagyon nehéz lesz megoldani. Mindenesetre nem ejtem el minden további nélkül, úgyhogy ezzel a kérdéssel foglalkozni fogok. Friedrich képviselőtársam na egállapította, hogy Magyarországon a jó szöveteket expor-