Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-102
Az országgyűlés képviselőházának 1Ö2. törölték a gazdasági liberalizmust és milyen szép világ lenne ma itt, ha a gazdasági liberalizmus ideje visszatérne. (Rupert Hezsö közbeszól.) Ez Rupert képviselő úrnak is szól. Nem a liberalizmus tette naggyá Magyarországot. (Ügy van! a jobboldalon.) Akkor, — ha szabad azt mondanom — olyan külpolitikai, közgazdasági és gazdasági konstellációk voltak, hogy, — ha szabad ezt a kifejezést használnom — még a gazdasági liberalizmust is. elbírtuk évtizedeken keresztül, (Taps a jobboldalon és a középen.) de nem mindenki hírta el, mert az a másfél millió magyar, •akiknek ezt az országot el kellett hagyniok és tengerentúlra kellett menniök, az a mezőgazda és az a kisiparois, aki már ia háború előtt is alig tudta az élet terhét viselni, (Taps a jobboldalon és a középen) az nem volt így elragadtatva. Ne tessék a magyar történelem ezer évét semmibe venni ahhoz a boldog és valóban jó pár évtizedhez képest, amely a világháború előtt itt ebben az országban tényleg jólétet teremtett. Hogy itt ebben az országban a világhátború előtt jólét volt, azt elsősorban az a tartós béke, amely Európában uralkodott és az egyes országok közötti 'bizalom hozta létre. Abból a tényből, hogy abban az időben ebben az országhan talán nem mindenki, de az ország lakosságának jórésze megtalálta, a boldogulását emellett a gazdasági rendszer mellett, még nem következik az, hogy az a gazdasági rendszer örökérvényű, mert nincsen gazdasági rendszer, amely örökérvényű lenne és nem lehet 150 év múlva Smith Ádámnak vagy Bieardónak a könyveivel operálni itt, mert az idők változtak és az én véleményem szerint minden egyes külpolitikai konstellációhoz hozzátartozik egy gazdasági — mondjuk — világrend is és ma az egyes államok közötti 'bizalmatlanság idejében igazán csak álmodozni lehet a gazdasági liberalizmus koráról. Csak azért voltam 'bátor ezt megemlíteni, mert Éber Antal képviselőtársam meggyőződésem szerint ezután is fog harcolni a kisiparosság érdekeiért és ha harcolni fog a kisiparosság térdekéiért,'akkor sokszor ellentétbe fog kerülni elvi felfogásával, mert a gazdasági szabadság alapján állva, a kisiparosság problémáit a mai viszonyok között megoldani nem tudjuk. Kifogásolta Éber Képviselőtársam azt. hogy a 16. §-ban a szerzett jogokat mellőzzük. Beszélhetnénk ezekről a szerzett jogokról, hogy vannak-e vagy nincsenek. A szerzett jogtalanságokat is hajlandók vagyunk egy bizonyos ideig még átmenetileg megtűrni, sőt, amint emUtettem, a kereskedőik javára tágítjuk is a. kereteket, úgyhogy azt hiszem, ezzel eleget tettem a kereskedőtársadalom kívánságainak teljesítése tekintetében is. Azt kívánta Éber képviselőtársam, hogy a kamarának engedjük át az afelett való döntést, hogy azok, akik eddig kereskedői iparigazolvány alapján képesítéshez kötött ipart űztek, a jövőben folytathassák-e szakmájukat. Valami ilyent méltóztatott mondani. (Éber Antal: Nem. Képesítő vizsgát kértem számukra!) Azt meg lehet ezután csinálni. Tessék letenni a mestervizsgát, akkor az illető rögtön iparos lesz, megkapja a képesítést és el van a dolog intézve. Ez az iparhatóság feladata. Nagyon kérem ellenben Éber képviselőtársamat arra, hogy vonja vissza azt a kijelentését, hogy a kamarai elnökök nem szívesen vállalják ezt. (Éber Antal: Legalább én magam nem szívesen vállai ülése 1936 március 5-én, csütörtökön. 159 lom!) Akkor legyen szíves vállalja ezeket. Annál is inkább kérem ezt, mert bár meg vagyok róla győződve, hogy a kamarai elnökségnek kellemetlen az ilyen dolgokat vállalni, de bizonyos, hogy a mai gazdasági élet magával hozza, hogy sokszor kellemetlen feladatokat is kell az embernek magára vállalnia. Pintér képviselőtársam a tanoncok nagyobb erkölcsi és anyagi védelmét sürgeti. Hiszen ezen az alapon épül fel a törvényjavaslat és az én véleményem is az, hogy nem elég a szakoktatás fejlesztése, hanem nekünk a hivatásra való nevelést kell tulajdonképpen a zászlónkra írnunk és mindent el kell követnünk, hogy a tanonc a hivatását tényleg a megfelelő módon tölthesse be. Pintér képviselőtársam emléket állított itt Szabóky Adolf piarista tanárnak, aki a katolikus legényegyletnek egyik megalapítója és támogatója volt. Nagy elismeréssel kell nyilatkoznom a katolikus legényegyletek működéséről, (Helyeslés a jobboldalon.) mert tapasztalatból tudom azt a rendkívüli odaadó szeretetteljes munkát, melyet az iparostanoncok nevelésére fordítanak és én csak örömmel állapítom meg, hogy ma is vannak Szabóky Adolfok, elsősorban a papi emberek sorában, akik ezeket a katolikus legényegyleteket anyagilag és erkölcsileg a legmesszebbmenő mértékben támogatják. Farkas István képviselőtársam tulajdonképpen nem a törvényjavaslattal foglalkozott, hanem egyéb dolgokkal. A törvényjavaslatról szólva csak azt említette, hogy a közszállításoknál rossz árak vannak és ezért nem tud a kisiparosság pályázni. Méltóztatnak tudni, hogy a közszállítási szabályzat a kisiparosságnak bizonyos előjogokat biztosít és a magunk részéről mindig igyekezünk a munkák jórészét a kisiparosság részére biztosítani. Bud János képviselőtársam rendkívül magas színvonalú előadásban foglalkozott a javaslat kérdéseivel és azt kívánta, hogy az ipartestületek szervesebb együttműködését valósítsuk meg. (Friedrich István: Valósítsuk hát meg!) Erre a célra van felállítva az Ipok., amelyről éppen Görgey képviselőtársam állapította meg, hogy feladata magaslatán áll, bár még csak rövid múltra tekinthet vissza. Nekem minden törekvésem az, hogy az Ipok.-ot olyan intézménnyé fejlesszük, amely képes lesz az iparosság szerves együttműködését biztosítani. Kívánta a képviselő úr a szakoktatás reformját, a segédképzést. Mind olyan problémák, amelyek gondoskodás tárgyát képezik, amelyek napirenden vannak, azonban .nem e törvény keretébe valók. Az iparfelügyelet reformját is sürgette. Az én meggyőződésem is az, hogy az iparfelügyeleti szolgálat erősen reformra szorul és le kell adnia azokat a technikai, inkább adminisztratív jellegű munkálatokat, amelyeket eddig végzett és helyettük inkább élő szerv legyen másodfokon, természetesen anélkül, hogy ezáltal az iparfelügyeleti szolgálat szociális teendőit sértené. Bródy Ernő képviselőtársam kifogásolta a közületi üzemeket és érdekes adatokat hozott fel. Megjegyzem, az adatokat én is ismerem. Idevonatkozólag bátor vagyok azt mondani, hogy nem mi csináltuk ezeket a közüzemeket. (Bródy Ernő: De temessék el az urak!) Mi tartjuk magunkat az országgyűlés határozatához és pedig szigorúan, amely szerint új közüzemeket felállítani nem lehet. Amelyeket meghalásra ítéltek, azokat megszüntetjük, de egyebet tenni ezen a téren nem tudunk. Ami azokat az adatfelsorolásokat illeti, 24*
