Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-102

160 Az országgyűlés képviselőházának 10* amiket a szakmabeli megbízhatóságra vonatkozólag hozott fel, hogy mi mindenért fogják majd az iparostól az iparigazolványt elvonni, megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy kivétel nélkül olyanokat méltóztatott felsorolni, amelyeknek alapján sohasem fogják elvonni az iparengedélyeket. (Bródy Ernő: Rendben van!) A záróratúlllépés és egyéb ilyen hasonló dolgok kivétetnek azokból a cselekményekből, amelyek a szakmabeli megbízhatatlanság kritériumaiul szolgálhatnak. Rajniss Ferenc képviselőtársam azt mondotta, hogy a céhrendszer nem hozható viszsza, de annak bizonyos jó oldalai hasznosíthatók volnának a kisipar javára. Ez történik a javaslatban. A képviselő úr túlzottnak tartja alvállalatok szerzett jogainak biztosítását. Erről lehetne beszélni, de nem szabad elfelejteni, hogy olyan vállalatokról van szó, amelyek igen nagy vagyonokat invesztáltak üzletük megszervezésébe. Ezeket a jogokat egyszerűen megszüntetni nem lehet. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a kisipar érdekeinek szem előtt tartásával fogjuk ebben a kérdésben a határidőt méltányosan megállapítani ezen üzemek megszüntetésére nézve. Vazsonyi János képviselőtársam szerint sok a felhatalmazás. Erre voltam már bátor felelni. Azt is mondotta, hogy beszéljünk a kisipari hitelről. Itt vagyok kénytelen erről beszélni, mert több felszólalás során helytelen adatot hallottam idevonatkozólag. (Vazsonyi János: A bizottságban is beszéltünk erről!) Fábián képviselő úr ugyanis felsorolta azokat a kisipari hiteleket, amelyeket fedezet nélkül, mintegy segély formájában juttattunk az iparossághoz, azonban mégsem segély formájában, mert hiszen egy alapot létesített a kormány, amely refundálódik és amelynek célja az, hogy például az önállósítás előtt álló iparosnak, vagy pedig egy nagyobb szezonmunkára vállalkozó iparosnak vagy hirtelen megszorult iparosnak még fedezet nélkül is adjon kölcsönt. Az iparkamarák itt rendkívül óvatosan járnak el, amikor az eseteket kivizsgálják. Ezt a kölcsönt azonban természetesen néni szabad összekapcsolni az inarosságnak nyuitandó egészséges egyéb természetű kölcsönökkel. Itt kell foglalkoznom azzal, hogy a Budapesti Kisipari Hitelintézet és az löksz, foglalkoznak ilyen kölcsönök nyújtásával és állíthatom, hogy ma már nincsen olyan közszállítás, amelyet fin,anszírozi ne tudnának, sőt tovább menve egy lépéssel, minden törekvése az loksz.nak az, hogy a rendelkezésre álló tőkék felhasználásával a kisiparosság egészséges hitelét megvalósítsa, támogatva azokat az egészséges kisiparos egyedeket, akik ma megfelelő hitelképességgel rendelkeznek, de a háromhónapos váltó révén Damokles kardja lebegne mindig a fejük felett. A cél tehát, hogy középlejáratú hitelek birtokába jussanak és így nyugodtan tudják adósságaikat törleszteni. Azt mondotta Vazsonyi képviselő úr, hogy büntessük meg azt a rendelőt, aki kontárnál dolgoztat. Megmondom: én ezért a felelősséget nem vállalnám, mert nem akarom a magyar közönséget arra nevelni, hogy a készárura térjen át, már pedig, ha ennek a vekzálásnak, ennek a szekatúrának tesszük ki, hogy megbüntetjük, ha nem kéri az iparostól az iparigazolványát, akkor ráneveljük a közönséget a készáruk vásárlására és így jobban ártunk a kisiparosoknak, mintha egyébként igyekszünk segíteni rajtuk. Sürgette a képviselő úr, hogy egy egész sé'. ülése 1936 március 5-én, csütörtökön. ges keret legyen ez -a törvény. Mondottam már, hogy ez a törvényjavaslat így szolgált parlamenti tárgyalás alapjául, ahogyan van és majd csak ezután, haverre alkalom, sor.kerül, fogjuk a közhasználat számára az idevonatkozó jogszabályokat egy egységes keretbe foglalni, sőt, az én kiváló elődöm, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter úr intenciójának megfelelőleg folytatni fogom az ipari kódex előmunkálatait is. Remélem, hogy egységes törvényes keretben fogom majd összefoglalhatni az iparűzésre vonatkozó Összes rendelkezéseket. Görgey István képviselőtársam és más képviselő urak is felemlítették a kisipari export támogatásának kérdését. A Kamarával és a Külkereskedelmi Hivatallal együtt az ipari minisztérium most csinálja meg a kisipari export fejlesztésének alapjait, szervez egy ilyen kisipari exportbizottságot vagy intézetet, amely remélhetem, szép eredményeket fog a kisipar részére felmutatni. De tovább megyek, én még egy importot is ki akarok küszöbölni, ha lehet. Magyarországra eddig rendívül sok olyan kézműipari termék jön, amelyeket a hazai kézműiparosok minden további nélkül elő tudnak állítani, éppen ezért a Nemzetközi Vásár elnökével, Éber Antal t. képviselőtársammal folytatott megbeszélés alapján, ha erre a vásárra már nem sikerült is, de jövőre minden bizonynyal be fogjuk állítani azoknak a kézműipari termékeknek mintakollekcióját, amelyekre a közönségnek itthon szüksége van. Meg vagyok győződve róla, hogy ea a kisipaxostársadalomnak fokozni fogja az ambícióját ezeknek az iparcikkeknek itthon való előállítására. Az építőipari törvényt is sürgetik. Amint már mondottam, ugyanazt válaszolhatom most is, tudniillik, hogy ez a kérdés előmunkálatban van és nem lehetetlen, hogy majd a városrendezési törvényjavaslat kapcsán kérek felhatalmazást arra, hogy ezt a kérdést rendeleti úton szabályozhassam. Ez olyan probléma, amelyet — hiába fog Eckhardt Tibor t. képviselőtársam vitatkozni velem •— törvényben nem lehet szabályozni. Az építőipar tíz esztendőn keresztül állandó változást mutat fel és nem leVt minden második évben, mint ahogy tenni kellene, a törvényhozáshoz fordulni, mert oda kellene fordulni, ha ezt a kérdést törvénnyel akarjuk szabályozni. Drozdy Győző t. képviselőtársam Amerikában tett tapasztalatai alapján mutatott rá, mire vezet a kisipar hiánya, miután ő az óráját Amerikában nem tudta megjavíttatni, Amint említettem, meggyőződésem az, hogy az európai viszonyokra a készáru vásárlásra való berendezkedés nem alkalmas. ö a 19. §-t kifogásolta a nyomdászok miatt. Erre majd a végrehajtási utasításban fogok kitérni. Azután a fogtechnikusoik ügyét hozta a Ház elé. A fogtechnikusok ügye a következőképpen áll. A fogtechnikusokat & szájban való dolgozástól nem ml tiltottuk el, hanem az 1911-ik évi

( jogszabály tiltotta el, amikor a vizsgalehetőségre alkalom nyílott. A vizsgázott fogtechnikus dolgozhatik ma is a szájban, akik azonban nem kerültek vizsgálatra, azok ma sem dolgozhatnak. A mostani törvény, az orvosi kamaráról szóló törvény tulajdonképpen csak arról rendelkezik, hogy azt, ami eddig kihágás volt, tudniillik amikorra fogtechnikus a szájban dolgozott, vétséggé minősíti és így az ilyen visszaéléseket jobban megakadályozza. Véleményem az, hogy a magasabb képzettségnek lehetőségét kell elsősorban