Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-102

Az országgyűlés képviselőházának 102. olyan éhbért adott neki és a hasznot magának tartotta meg, hogy az iparos tulajdonképpen nem tudott ebből reuzálni. (Ügy van! jobb felől.) Erre vonatkozóan azt hiszem, éppen Czirják képviselő úr sorolt fel megdöbbentő adatokat, hogy egyes ilyén megrendelést felvevő kereskedő cégek milyen bérekért, milyen munkadíjakért dolgoztatják a bedolgozó iparokat. A legtöbb esetben azonban nem ez volt a helyzet, hanem az, hogy az iparos, akinek a kereslkedő a megrendelést átadta, nem volt önálló iparos, hanem a kereskedő alkalmazottja volt, akinek a nevére váltották ki az iparigaztolványt, (Ügy van! a baloldalon.) sőt az utóbbi időiben már voltak olyan eseteik, hogy még nem is tartották szükségesnek a kereskedők ilyen iparos nevére az iparigazolvány kiváltását, hanem egyszerűen — magyarán mondva — derüre-borura végezték ezeknek a munkálatoknak elkészítését saját maguk és nem .szakképzett személyzetük segítségével. Ezen az állapoton azokban az iparágakban, ahol rendkívül elharapóztak és leggy ákoriab bak a visszaélések, nézetem szerint változtatni kell és biztosítani kell azt, hogy a fogyasztóközönség és az iparosság közé oie ékelődhessék be harmadik személy, ha arra szükség nines. A törvényjavaslat csak a mérték utáni rendelést tiltja el a kereskedőknek, de a raktárra való bedolgozó iparokat teljesen érintetlenül hagyja. Nem lehet a törvényjavaslatot kereskedőellenes irányzattal vádolni, hiszen ez a törvényellenesen kifejlődött gyakorlatra átmeneti időt ad, sőt tovább megyek, olyan cikkekben, mint például a csillár, rádió, ahol a közérdek is bizonyos mértékben indokolja a kereskedőnek a megrendelés átvételéire vonatkozó jogát, a régi törvényes állapottal szemben a kereskedői jogot még bővíti, tágítja. Az iparosok munkaterületeinek 'megvédését szolgálja a törvényjavaslat 4. §-a is, amely a villamos vállalatok szerelési munkálatait bizonyos korlátok közé szorítja. Müller képviselő úr nincs megelégedve a rendelkezéssel. Méltóztassék megengedni, hogy majd a képviselő úr felszólalására adandó válaszban fejtsem: ki erre vonatkozó álláspontomat. Ugyancsak az iparosság munkaterületeinek védelmét szolgálják azok az intézkedések, amelyek hivatva vannak tulajdonképpen az ipart a tönkremenését célzó versenytől megóvni. Elsősorban ilyen az a bizonyos inkriminált 12. §, az úgynevezett zártszám kérdése, amelynek lényege az, hogy az iparok közül az engedélyhez kötött iparoknál szabályrendelettel kell az egyes közületekben megállapítani a kiadható iparengedélyek számát és amennyiben a közületek késlekednének, vagy megtagadnák ezt a számmegállapítást, akkor a miniszter fogja ezt a számmegállapítást eszközölni. Itt az iparok közül elsősorban azt kell szemügyre venni, hogy melyek vannak engedélyhez kötve. Az iparok közül engedélyhez vannak kötve azok az iparok, amelyeknek gyakorlása közegészségügyi, közbiztonsági, vagy általában valami más közérdeket érint. Fel fogok olvasni a Házban néhányat ezekből az engedélyhez kötött iparokból, hogy méltóztassék látni, hogy tulajdonképpen milyen iparokról van szó. Képesítés alapján engedélyhez kötött iparok például a fogadóipar, a drogériaüzletek, a fogművesipar, az építőipar, a kéményseprőipar, a villamos-szerelőipar, a robbanóanyagok készítése és az azokkal való kereskedés. Nem képesítéshez, de engedélyhez kötött iparok: a beraktározási vállalat, a foglalkozást közvetítő ülése 1936 március 5-én, csütörtökön. 155 irodák, a féreg-, rovar- és kártékony állatokat irtó vállalatok, a hirdetésszerző vállalatok, a hitelezők és adósok közti egyezkedés közvetítése, a hitelhírszolgálat és a hiteltudósítás, a lőfegyverekkel való kereskedés, az ószeresipar, menetjegyirodák, temetkezési vállatok, vagyonőrző vállalatok, zsibárusüzletek, stb. Amint méltóztatnak ebből a felsorolásból látni, itt tulajdonképpen olyan iparokról van szó, amelyek a közérdeket nagymértékben érintik, és így természetes, hogy ezeknél az iparoknál a közérdek érvényesítése szempontjából messzemenő követelményeket kell felállítani. (Ügy van! Ügy van!) Az engedélyhez kötött iparoknál véleményem szerint a közérdek kívánja azt, hogy az iparosnak megélhetést biztosítsunk, őt felesleges konkurrenciától megkíméljük, mert csak így tudja ezt a részben közérdekű működést kifejteni, így tud megfelelő berendezésekkel rendelkezésére állni az érdeklődő és a vásárlóközönségnek és így tudja iparát általában a kívánt keretekben űzni. Itt sem új ez a rendelkezés, hiszen a kiadható iparengedélyek korlátozását már a régi törvény is ismerte. Ott csak egy bizonyos részre korlátozta az engedélyekhez kötött iparoknál ezt a számot. Hiszen Budapest most határozta el az ószeresés zsibárusiparban a numerus clausust. Mondom, bennfoglaltatik a régi törvényben, a változás csak az, hogy az iparengedélyekhez kötött összes iparokat besoroztuk az esetleg numerus clausus alá eső iparok közé, mert hiszen a gazdasági helyzet változik, esetleg felbukkannak olyan új iparok, amelyek talán még jobban érintik a közérdeket és amelyeknél közérdekű lesz a zárt szám bevezetése. A másik rendelkezés pedig az, hogy amenynyiben a közületek késlekednének a zárt szám megállapításával, a miniszternek adjuk meg a zárt szám megállapításának jogát. Nézetem szerint ez a rendelkezés is tulajdonképpen sokkal kevesebb jogot biztosít a miniszternek és az iparhatóságnak, mint a régi törvényes rendelkezés, ahol az iparengedélyek kiadhatását esetenkint volt módjában és jogában az iparhatóságnak elbírálni. Itt mégis megvan a számmegállapítás. Ha van üres szám, akkor sokkal nehezebb egy iparengedélykérést megtagadni, mint a jelen esetben, amikor minden indokolás nélkül is megtagadhatják. Bízom abban, hogy a javaslat idevonatkozó rendelkezései hozzál fognak járulni ahhoz, hogy az engedélyhez kötőit iparok erkölcsi nívója is emelkedjék. A törvényjavaslat az iparosokat az egészségtelen versenytől is meg kívánja óvni a 28. §-ban foglalt rendelkezések segítségével. Ez a szakasz az árrombolás elleni védekezésről szól. Az árrombolás elleni védekezést sokszor rendkívül nehézzé teszi az a körülmény, hogy a közgazdaságilag járatlan közönség gyakran az indokolt áremelést is meglehetősen perhorreszkálja. Az az árrombolás pedig, amely ellen mi itt ebben a törvényjavaslatban küzdeni akarunk, már olyan stádiuma annak az olcsóságnak, hogy az már nemcsak a versenytársakat teszi tönkre, hanem az egész közgazdaságot ingatja meg. (Ügy van! jobbfelől.) Mert az az iparos, aki nem fizeti köztartozásait és verseny révén iparostársait is képtelenné teszi a köztartozások fizetésére, az állam egész berendezkedését, a közintézmények fenntartását veszélyezteti és ennek terhe azután valamilyen módon előbb-utóbb a fogyasztóközönség nyakába fog zúdulni. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy kiket sújt elsősorban ez a tisztesség-