Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-102

156 Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 1936 március 5-én, csütörtökön. telén verseny. Meggyőződésem szerint — és azt hiszem, ebben osztja a t. Képviselőház is felfogásomat — elsősorban azokat a szerencsétlen munkavállalókat, akik ilyen árromboló iparosnál keresik kenyerüket, mert ezek azután igazán éhbérért kénytelenek dolgozni. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Meggyőződésem, hogy a törvényjavaslatnak ezek a — mondjuk inkább olyan — kísérleti jellegű rendelkezései is hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a kézműiparos társadalomban az egészségtelen, a tisztességtelen verseny megszűnjék és ennek nemcsak a tisztességes ipar, hanem maga a fogyasztó közönség is hasznát fogja látni. A harmadik csoportba tartoznak azok a rendelkezések, amelyek a kézműipari érdekképviseleti szervnek, az ipartestületeknek kiépítésével foglalkoznak. Ez is meglehetősen sok vitára adott alkalmat. Ahhoz, hogy az iparosság a maga társadalmi jelentőségének megfelelő súllyal tudja érdekeit képviselni, elén; gedhetetlenül szükséges, hogy érdekképviseleti szerve erős legyen és megfelelően működhessék. Mi életképes ipartestületeket akarunk és ezért szükséges az ipartestületek területi beosztásának revíziója, mert, amint a felszólalók is mondották, ma még nagyon sok olyan ipartestület — az ipartestületeknek több mint 10%-a — van ebben az országban, amelyben a tagok száma 50 és 100 között mozog és ahol az évi bevétel a száz pengőt el nem éri. Hogyan lehet az ilyen ipartestületektől eredményes munkát várni? Az ilyen ipartestület nem képes megfelelő képzettségű és egyedül csak az ipartestületi céljait szolgáló jegyzőt alkalmazni. Célunk pedig az, hogy minden ipartestületnél legyen egy hivatásos jegyző, aki megfelelő kiképzésben részesült, aki tisztában van az iparosságnak minden olyan természetű ügyes-bajos dolgával, amelyben az iparosság maga nem tud kellőképpen eljárni. Eendkívüli súlyt helyezünk az ipartestületi jegyzői kar problémájára. A minisztériumban éppen most folynak az errevonatkozó előkészítő munkálatok, amelyek az ipartestületi jegyzői kar kiképzését, általában az egész jegyzői gyakorlat helyes megszervezését célozzák. Ha egyes vidéki ipartestületek talán el is fogják veszteni önállóságukat és csak mint egy nagyobb központi ipartestületnek helyi szervei fognak továbbműködni: meggyőződésem, hogy ha ezeket az ipartestületeket meghatározott időközökben esetről-esetre fel fogja keresni az ipartestületi körjegyző — akárcsak a körjegyző az egyes községeket — és előre meghatározott időpontokban rendelkezésére áll a kisközség iparostársadalmának, ebben az esetben sokkal eredményesebben fogjuk az iparosság érdekeit szolgálni tudni, mint ma, amikor ezek az ipartestületek önállóan ugyan, de valójában csak névlegesen működnek és gyakorlatilag semmi eredményt nem tudnak az iparosság javára felmutatni. (Ügy van!) Az ipartestület feladatkörét bővítik a javaslatnak azok a rendelkezései, amelyek az ipartestület feladatává teszik a tanoncok és a segédek foglalkoztatására vonatkozó rendelkezések ellenőrzését. Ettől a rendelkezéstől rendkívül sokat várok. Várom azt, hogy e rendelkezések révén javulás fog bekövetkezni a tanoncok és segédek helyzetében, várom azt, hogy megerősödjék a kapcsolat az ipartestületi tagok ós a munkavállalók között, várom azt, hogy az ipartestület komolyan, behatóan foglalkozzék a munkavállalók szociális kérdéseivel. Jótékony eredményt várok a munkaügyi bizottságtól is, amelynek az lesz a feladata, hogy a munkavállalók részére egységes rendelkezéseket hozzon létre és általában biztosítsa a harmonikus, békés együttműködést a munkás és a munkaadó között. Nagyjából ezek az iparnovellának a rendelkezései. Csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy a függelékben foglalkozunk az iparügyi tanács felállításával, megszervezéslével azért, hogy a mostani, szétágazó tanácsok helyéibe egységes tanáes létesíttessék és hogy ennek a tanácsnak a révén a minisztérium intenzív {kapcsolatot tudjon teremteni az ipari érdekképviseletekkel . Most pedig méltóztassék megengedni, hogy áttérjek a törvényjavaslat vitájában elhangzott kritikákra. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Apponyi György úr kifogásolta a törvényjavaslat 1. §-át, a közkereseti, és -betéti társaságokra vonatkozó rendelkezéseket, amelyeknek t értelmében a jövőben csak olyan közkereseti és betéti társaságok létesülhetnek, amelyeknek minden egyes tagja 'Személyileg rendelkezik a képesítéssel. A képviselő úr ezzel kapcsolatban attól fél, hogy a kisiparosság nem kap többé tőkét, így ez a rendelkezés akadálya lesz az önállósításnak. Az országiban 158.000 műhely van 160.000 önálló iparos kezén, legfeljebb 2000-re tehető az országban a társasműhelyek száma. Eze'k között is nagyon sok úgy jött létre, hogy az üzem létesítéséhez öszszeállt két szabó vagy suszter. Rendkívül kevés azoknak az eseteknek a száma, amikor a tőkés vett maga mellé társat. Ezeknek az eseteknek a száma kevés, de a gazdasági jelentősége rendkívül nagy. Mit céloztak ugyanis az eddigi társulások? Aki az iparosnak az önállósításhoz tőkét akart adni, az számtalan formát talált arra, hogy megfelelően biztosítsa a tőkét, hogy megfelelő ellenőrzés mellett, adja oda a tőkét. Az iparossal közikereseti és betéti társaságot ^létesíteni annak a kereskedőnek vagy alapító tagnak volt az érdeke, aki csak azért csinálta azt a közkereseti és betéti -társaságot, hogy a másiknak az iparigazolványa alapján űzhesse a {képesítésihez kötött ipart, amelyet ő maga nem űzhetett. (Ügy van!) Nagyon gyakori volt az egyszázalékos részesedés a közkereseti és betéti társaságban. Az iparostárs tehát tulajdonképpen nem önálló iparos volt, hanem eladta a tőkéstársnak az önállósításhoz való jogot. Ezeknek az iparosoknak rendkívül súlyos volt a helyzetük. Még szerencse, hogy kevés ilyen társulás volt. Ezek a társulások rendelkeztek tőkével, de nem a kisiparos, hanem a kereskedő javára. En azt hiszem, hogy a kisiparosság jövő önállósulását ilyen rendelkezés; nem fogja hátrányosan befolyásolni. Különben is meg fogjuk tenni mindazokat a rendelkezéseiket és Intézkedéseket, amelyek az arra érdemes kisiparosságnak önállósulását elősegítik, (Egy hang^ jobbfelol: Ez fontos!) de ilyen áltársuláshoz és álÖnállósuláshoz ^véleményem szerint nem lehet segédkezet nyújtani. Apponyi képviselőtársam félti a bedolgozó ipart. Mit említettem, a raktárra dolgozó bedolgozó iparosokat ez a javaslat egyáltalában nem érinti. A megrendelésre dolgozó ilyen iparosoknál eddig is illegális < helyzet volt, ez a törvényjavaslat tehát tulajdonképpen nem teremt új helyzetet. A képviselő úr a mestervizsgát nem helyesli, mert fél. Hogy drága lesz és nem lehet majd lebonyolítani; azt hiszi, hogy évenkint 15.000 ember fog mestervizsgára jelentkezni,