Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-102

154 Az országgyűlés képviselőházának lOí De ha figyelembe vesszük továbbá azt, hogy nemcsak tanonckodás útján és segédkedés révén , juthatott valaki iparigazolványhoz, hanem a 18 év betöltése után munkakönyv alapján is juthatott valaki abba a helyzetbe, hogy minden vizsga nélkül megkapja az iparjogosítványt a, képesített iparoknál, akkor megállapíthatjuk, hogy eddig semmi .néven nevezendő biztosíték nem volt arra vonatkozólag, hogy az, aki valamely képesítéshez kötött iparra jogosítványt kapott, az tényleg birtokában is volt azoknak az elengedhetetlen szakismereteknek, amelyek nélkül pedig ipart önállóan űzni nem lehet. Szükséges tehát nézetem szerint olyan mestervizsga rendszeresítése, amely az önállósulás előtt közvetlenül, tehát a segédi szakmába vágó gyakorlat után fogja megegzaminálni azt a jelöltet és szükséges, hogy ezen a vizsgálaton az a jelölt ne csak szakmabeli kézügyességéről és mondjuk technikai ismeretekről adjoin számot, hanem azokról a kereskedelmi anyagismeretekről és egyéb ismeretekről is, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy valaki magát önálló iparosként gerálhassa. T. Ház! A rnestervizsgálattal szemben azonban felmerült egy komoly aggodalom, még pedig az, hogy ezt az intézményt a már meglévő önállósult iparosok arra fogják kihasználni — amint ez régen a oéhrendszerben történt — hogy az iparossegédek önállósulási törekvését megakadályozzák. Hát ez nem oéhrendszer. Itt a mestervizsgáló bizottság összetételével s annak szervezeti szabályzatával bőségesen lesz mód és alkalom ezen segíteni. Ugyancsak az ^iparosság szakismereteinek fokozását szolgálják a javaslatnak azok a rendelkezései, amelyek a tanoncidő felemelésével, a segédi gyakorlati idő meghatározásával foglalkoznak és szabályozzák a tanszerződések megkötésének időpontját is, mert — amint méltóztatnak tudni — eddig függetlenül attól, hogy a tanonciskola mikor kezdődik és mikor végződik, tulajdonképpen bármely napon lehet tanoncszerzŐdéseket is kötni. T. Képviselőház! Az iparosság szakmabeli képzettségének emeléséhez szorosan kapcsolódik az iparosság erkölcsi színvonala emeléséinek kérdése. Az erre vonatkozó szakaszok, a 2. és 19. §, a javaslatnak azok a sokszor kifogásolt rendelkezései, amelyek szerint egyrészt azok, akik a javaslatban felsorolt bűncselekményeket elkövették és azért elítéltettek, bizonyos ideig nem kaphatnak iparjogosítványt, másrészt pedig — api a 19. Vban van — elvonható az ipar jogosítvány azoktól, akik ilyen bűncselekményeket és bizonyos megbízhatatlansági cselekményeket követnek el. A javaslatnak ez a két rendelkezése rendkívül sok vitára adott okot. Nekem az a meggyőződésem, hogy a nemzet életének nehéz óráiban a nemzet minden egyes tagjára fokozottabb felelősség hárul a nemzet jövője és boldogulása tekintetében. r AH ez különösen és elsősorban azokra, akik önálló foglalkozást űznek, és áll ez minden foglalkozásii ágra, véleményem szerint elsősorban az iparra is. Hogyan lehet valamely egyéntől azt ikívánni, hogy ipari termelésében, műhelyében necsaík saját hasznát, saját boldogulásának eszközét lássa, hanem törekedjék arra is, hogy saját maga választotta foglalkozási ágának 'betöltésével embertársainak és elsősorban nemzetének is hasznára legyen, ha az az egyén azokat a társadalo'melleneis és • nemzetellenes bűncselekményeket -elkövette? Véleményem szerint még tovább is kell mennünk, mert egyef. ülése 1936 március 5-én, csütörtökön. nesen a tisztes, becsületes iparosság érdeke az, hogy — ha az iparosság meg akarja szerezni a nemzettől azt a megbecsülést, amely őt a nemzeti termelésben elfoglalt pozíciója révén megilletheti — küszöböltessenek ki az iparosság sorából mindazok, akik egyénileg nem méltók erre a megbecsülésre. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Apponyi György képviselő úr azt mondotta nékem, (hogy hozzak ide erre vonatkozólag is statisztikai adatokat. Nem szeretném felsorolni a t. Képviselőház előtt az előttem fekvő és rendelkezésemre álló ^statisztikai adatokat, — a képviselő úrnak szívesen hajlandó vagyok majd esetleg bemutatni ezeket az adatokat — mert nem szeretném a tisztes iparosokat esetleg kellemetlen helyzetbe hozni azzal, ha elmondanám, mennyien furakodtak be az iparűiző'k sorába olyanok, akiknek bizony nagyon nem ott van a helyük. Meggyőződéseim azonban az, hogy az iparosságnak is érdekében áll 'bizonyos szelekció az iparos társadalomban, nem a múltra, hanem a jövőre vonatkozólag, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és középen.) és meg vagyok róla győződve, hogy ezek a rendelkezések hozzá fognak járulni alhhoz, amit annyira kívánnak: az iparosság erkölcsi színvonalának emeléséhez. Ez különben nem új rendelkezés, a régi ipartörvényiben, az 1922 : XII. törvénycikkben meg volt már ez a rendelkezés, igaz, hogy csak az iparengedélyekre vonatkozólag. Az & rendelkezés, lamely ebben az előttünk fekvő törvényjavaslatban foglaltatik, nem más, 'mint az 1922 : XII. törvénycikkben foglalt rendelkezésnek az ip arigazolván y okra való kiterjesztése, ami, — azt hiszem — meglehetősen indokolt. Erre a kérdésre különben a felszólalt képviselő uraknak: adandó válaszom keretében majd még vissza" fogok térni. T. Képviselőház ! Helyes volt az a megállapítás, hogy hiába emeljük az iparosság erkölcsi színvonalát, hiába emeljük az iparosság szakképzettségét, iha számukra megfelelő munkaalkalmat nem 'biztosítunk és munkaterületüket meg nem védjük. Hangsúlyoznom kell — és ez az indokolásban is benne van — hogy ennek a törvényjavaslatak tulajdonképpen nem feladata, nemi is lehet feladata közvetlen munkaalkalmak 'teremtése. Ennek a törvényjavaslatnak feladata lerakni, az iparosság gazdasági megerősödésének közigazgatási 'alapjait. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és középen.) A törvényjavaslat ezt a célt szolgálja. A munkaterületek megvédését szolgálja, a törvényjavaslat rendelkezéseinek másik csoportja. Ide tartozik a munkaegyesítésre vonatkozó 15 §, idetartozik az a bizonyos sokat vitatott 16. §, mely a kereskedők és iparosok közötti érdekellentéteket van hivatva megoldani. Itt is kénytelen vagyok rátérni arra, hogy mi a mai helyzet. A mai helyzet^ az, hogy az 1922 :XII. te. megadta a, kereskedőknek a megrendelések felvételének jogát, kikötötte azonban, hogy a kereskedő a megrendelt árut képesítéssel bíró, szakképzett Iparossal tartozik elkészíttetni. (Ügy van! a jobboldalon.) E rendelkezés alapján, sajnos, olyan gyakorlat fejlődött ki, amely homlokegyenest ellentétbe került a törvény intenciójával, (Ügy van! a középen.) másrészt pedig az iparosságot súlyosan megkárosította. A legjobb eset még az volt, hogy a kereskedő felvette a megrendelést és odaadta egy önálló iparosnak a munka elkészítését, azonban olyan minimális munkabért.