Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-102

Az országgyűlés képviselőházának 102. T. Képviselőház! Vannak, akik kifogásolják a törvényi avaslatnaik azt az intencióját, hogy a fokozottabb képesítés alapján áll. Elismerem, tény az, 'hogy vannak iparűző államok, sőt világrészek, ahol az ipari önállósulásnak a 'képesítéshez való kötése teljesen ismeretlen, pl. Észak-Amerika, ás mégis biztosítva van a fogyasztóközönségnek teljesen jó kiszolgálása. En azonban azt hiszem, 'hogy az európai és különösen a Ihazi viszonyokat szem előtt tartva, mi nem haladihatunk ezen az úton. Az európai fogyasztóközönségnek sokkal nagyobb rétege az, amely az igényesebb kisipari, kézműipari munkát keresi. (Ügy van! a középen.) Es ha a kézműipart elsorvasztanánk, abban az esetben ezt az igényesebb, — és valljuk be, az európai kultúrának dicsőségére váló réteget — olcsóbb készáru vásárlására szorítanánk, ahogyan" az természetesen Amerikában is történik. Meggyőződésemi az, hogy a magyar gazdasági élet ^tőkeszegénysége sémi engedi meg azt a fényűzést, hogy megfelelő szakképzettséggel nem. bíró embereket önállósulás révén a közgazdaság terhére bocsássunk, mert ennek következménye «sokszor vagyonok pusztulása lenne, mert az, aki az anyaggal, az energiával nem tud takarékosan bánni, nemcsak saját magát és vevőjét károsítja meg, hanem 'megkárosítja az egész közgazdaságot, véleményem szerint az egész nemzetet. (Ügy t>an! Ügy van! jobbfelől.) Miután az amerikai közönségnél az amerikai tőkegazdaság mellett és uniformizált tömegfogyasztási cikkeinek termelése folytán ez nem is játszik szerepet, az amerikai közönség nem is szokott hozzá, hogy árucikkeit megjavíttassa. Nálunk, a nemzetgazdaság mai állapotában, a javítási munka a nemzeti vagyon állagának szempontjából nézetem szerint még mindig nagyjelentőségű. A>.f hiszem, hogy amikor abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy az üparűzés tekintetében a képesítés alapján álljunk-e, vagy sem, nem mehetünk az amerikai példa után, (Petrovácz Gyula; Bizony nem!) mert ott az elmondottakon kívül még egészen más szempontok, így pl- az áruházrendszer tökéletes kiépítése, a vásárló lakosság igen nagy előszeretete a készáruk iránt és nem utolsó sorban az amerikai települési viszonyok játszanak közre abban, hogy ott a közönségnek ipari cikkekkel való kiszolgálása minden képesítés nélkül is megfelelően biztosítva van. Mi csak menjünk azok után a példák után, amelyeket a művelt nyugati államokban látunk, ahol körülbelül hasonló életviszonyok vannak, mint a mieink. A háború után csaknem minden egyes európai államnak különös problémája volt a kézműiparosokkal való foglalkozás és mindenütt keresték és kutatták azokat a tényezőket, amelyek a kisiparosság jövő sorsának kialakulására kihatással vannak. Meg kell állapítanom, hogy mindenütt az a meggyőződés jutott előtérbe, hogy a kézművesiparosság nem szükségképpen maradt el a gyáriparral szemben a versenyben, hanem mindenütt, mint nálunk is, az elmaradásnak oka a hiányos szaktudásban, a hiányos felkészültségben keresendő, de meg mindenütt az a megállapodás lett úrrá, hogy ezen nem a kézműiparosság elsorvasztásával kell segíteni, hanem igenis mindent el kell követni a kézműiparosság talpraállítására a megfelelő szaktudás biztosításával és a megfelelő szervezetek létesítésével. És tényleg, ha végigtekintünk az európai ülése 1936 március 5-én, csütörtökön. 153 államok során, azt látjuk, — mint ahogyan már közbeszólás formájában itt voltam bátor megemlíteni — hogy Franciaország, amely az ipari szabadságnak első otthona volt, ma már megállapítja a kézművesmesternek fogalmát, megállapítja a kötelező tanonckodást, megállapítja a szakbavágó gyakorlatnak igazolását, sőt megállapítja azt, hogy egy ilyen kézművesmester maximálisan hány munkavállalót foglalkoztathat műhelyében. Ahogyan közbeszólásomban említettem, újabban megállapítja már azt is, hogy két éven belül csak a kereskedelemügyi miniszter előzetes engedélyével szabad cipőipari és eipőkereskedelmi üzemeket létesíteni, vagy áthelyezni. (Horváth Ferenc: Ez főleg a Bata-cég ellen irányul!) Mindegy, de ez a rendelkezés mégis megvan. Németországban ma már szintén a szakvizsgálatoknak, a mestervizsgáknak kötelezővétételével igyekeznek nagyobb képzettséget. elérni és a kézműiparos-társadalom szervezeti formáiban egyenesen erős visszahajtást mutat a régi céhrendszer felé. De ugyanilyen törekvéseket látunk Ausztriában, Svájcban, Belgiumban, Olaszországban is és ugyanilyen törekvéseket találunk — mondom •— nemcsak a kézműiparosság szellemi nívójának emelése tekintetében, hanem szervezési kérdéseinek a megoldásában is. T. Ház! Az előbb elmondottak figyelembevételével az előttünk fekvő törvényjavaslat tulajdonképpen a szakmabeli képesítés fokozott érvényrejuttatásáért küzd a kézműiparnak minden képesítéshez kötött iparágában és az a célja, hogy olyan közigazgatási szabályokat vigyen be a törvénytárunkba, amelyek megteremtik a közigazgatási feltételeit annak, hogy az ipar színvonalát szellemi és erkölcsi tekintetben emeljük. Mielőtt^a vitában elhangzott kritikákra rátérnék, méltóztassanak megengedni, hogy a rend kedvéért nagy vonásokban ismertessem a ' törvényjavaslat irányelveit. A törvényjavaslat rendelkezéseit három főcsoportba oszthatjuk: Az első csoportba tartoznak azok a rendelkezések, amelyek a kézműiparosok szakismereteinek és erkölcsi színvonalának fokozását szolgálják. A második csoportba tartoznak azok a rendelkezések, amelyek a kézműiparosság munkaalkalmait, munkaterületeit kívánják megvédeni. A harmadik csoportba pedig azok a rendelkezések tartoznak, amelyek a kézműiparosság érdekképviseleti szervének, az ipartestületeknek kiépítését, kifejlesztését célozzák. Ami az első csoportba tartozó rendelkezéseket illeti, itt a legfontosabb és legszembetűnőbb a mestervizsga kérdése. A jelenlegi törvényes állapot az, hogy a képesítéshez kötött iparoknál a leendő iparosnak a tanoncévek végével kell egy úgynevezett segédi vizsgálaton számot adni képzettségéről. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy ennek a vizsgának abszolúte semmi szankciója nincs, mert aki ezen a vizsgán elbukik, azt nem lehet a vizsga megismétlésére kötelezni, legfeljebb félévvel később tudja kiváltani iparigazolványát; ha tekintetbe vesszük továbbá azt, hogy tulajdonképpen a vizsga időpontja is helytelenül van megállapítva, mert hiszen az önállósuláshoz nem elég a tanoncévek alatt gyűjtött tudás és tapasztalat, ehhez még a segédi szakba vágó gyakorlati időre is van szüksége, tehát ez a leendő iparos akkor, amikor vizsgát tesz, még nem is lehet azoknak az ismereteknek a birtokában, amelyek az önállósulás elengedhetetlen feltételei.