Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-102
152 Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 1936 március 5-én, csütörtökön. arról a kérdésről .szóljak, tulajdonképpen milyen, társadalmi réteget érint ez a törvényjavaslat. Teszem ezt azért, mert a vitában felszólalt képviselő urak részéről t rendkívül különböző beállításban nyert ez a kérdés megvilágítást. Magyarország mai népsűrűsége mellett mezőgazdasági lakosságunk szaporodásának mindig kisebb és kisebb hányadát tudja a mezőgazdaság felvenni és egyre nagyobb és nagyobb hányad kénytelen más foglalkozási ágak felé, az ipar felé tódulni. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint mezőgazdaságból körülbelül öt millió ember él, ugyanakkor az iparból élők száma körülbelül két 'millió. De míg az őstermelő lakosság arányszáma 1900 óta állandóan csökken, az ipari lakosság arányszáma állandóan növekedik. 1900-ban Magyarország mai csonka területét értve a lakosság 60.8%-a élt őstermelésből és 1930-ban már csak 51.8%-a, ugyanakkor az ipari foglalkozásból élők arányszáma ugyanezen népszámlálás számhatáraiban 16.9%-ról 21.7%-ra emelkedett. De ha a keresők számának szaporodását vizsgáljuk, ,akkor a statisztikai adatok még szembeszökőbben mutatják a foglalkozási ágakban való eltolódást. Az 1920-tól 1930-ig terjedő időben az őstermelőknél a keresők száma alig változott, ugyanakkor az ipari keresők száma 30.4 %-os szaporulatot mutat. Ezek az arányszámok azt jelentik, hogy Magyarországon az önálló keresők szaporulatának csaknem a fele talált az utolsó évtizedben az iparban elhelyezkedést. Ha már most az ipar fejlődését az Önálló iparosok szempontjából vizsgáljuk, akkor sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a helyzet már nem olyan jó, mint azt az ipari foglalkozásból élők számának szaporodásából várni lehetne. Mint ahogyan méltóztatnak tudni, míg az ipari keresők száma csaknem 30%-kai emelkedett, addig az önálló iparűzők számában, ha nem is nagy, de meglehetős csökkenés mutatkozik. (Propper Sándor: A bérmunkások miatt!) Ennek ellenére még mindig több mint 160.000 önálló kisiparosunk van és ha ezekhez hozzávesszük a körülbelül ugyanannyi Sjegédi számot, a körülbelül 40.000 tanonci számot és hozzávesszük a kisiparosok családtagjait, akiknek legnagyobbrésze együtt dolgozik, együtt él a műhelyben és benn dolgozik a műhelyhen, akkor (megállapíthatjuk, hogy ez a törvényjavaslat igen széles népréteget érint és nem tévedek, ha azt mondom, hogy körülbelül egy millió lélekre lehet tenni a kisiparban foglalkoztatottak számát, természetesen családtagjaikkal együtt. (Czirják Antal: Lényegesen több!) Körülbelül egy millió. T. Képviselőház! Régi iparfejlesztési programmunk tulajdonképpen azt tűzte ki célul maga elé, hogy lakosságunk feleslegét elsősorban a gyáripar felé terelje, másrészt pedig, hogy a kisipari üzemekből lehetőleg gépesítések segítségével történt támogatás révén középipari üzemeket hozzon létre. Ez az iparfejlesztési \ politikánk hizonyos mértékben revízióra szorul, éspedig revízióra szorul elsősorban azért, mert régi iparfejlesztési politikánk éppen a kisiparosság legszegényebb rétegeit, a legalacsonyabb sorban levő kisiparosokat hanyagolta el, akiket nem lehetett máról holnapra technikai felkészültségük, szaktudásuk és előkészültségük hiányában a középiparosok sorába emelni s akik ma — sajnos — természetesen védtelenül vannak kitéve a gazdasági verseny pusztító hatásának. A kézműipari társadalmi réteg rendkívül életrevalóságát és szívósságát mutatja az, hogy a mostoha gazdasági viszonyok ellenére az 1930. évi népszámlálás szerint 756 millió pengő termelési értékkel szerepel a kézműiparos társadalom hazánk termelési volumenjében. Mert igaz ugyan, hogy azok az alsó kategóriák, amelyekről említést tettem, melyek a négy-ötezer pengő forgalmi érték alatt vannak, termelési értékben 220 millióval, az egész termelési értéknek 28-9 százalékával — ebben a kis hányadban — vesznek részt, azonban az egész iparosság 83-5 százalékkal. Ez azt mutatja, hogy ez hatalmas népréteg, amelynek sorsa nem lehet közömbös a nemzetre nézve, (Ügy van! Ügy van!) és ha azt akarjuk, hogy a kézműiparosságot, mint hazai termelési tényezőt megtartsuk, megmentsük, átmentsük a jobb jövőbe, akkor e tekintetben módot kell találnunk arra, hogy necsak a középiparosok sorába emelhető egyéneket fejlesszük, hanem foglalkozzunk a kisiparosság széles és alacsonyabb sorsban levő rétegeivel is, ezeknek tudását és szakképzettségét is emeljük, hogy képessé tudjuk őket tenni az élet küzdelmeire. (Helyeslés.) T. Ház! Szomorú az a tény, hogy az önálló iparosok közül 9-9%-nak még elemi iskolai végzettsége sincs, 79-2%-nak pedig csak elemi iskolai végzettsége van és mindössze 7 és fél %-ot tesz ki a kisipari társadalomban az a réteg, amely négy középiskolai végzettséggel rendelkezik. (Petrováez Gyula: Ezt kell fokozni!) Ettől a kis iskolai végzettséggel rendelkező iparostól igazán nem várhatjuk, hogy alkalmazkodni tudjon a piac követelményeihez, hogy tisztában legyen az önképzés fontosságával és nem csoda, ha nem tudja maga számára biztosítani a kapitalista termelési rendszer előnyeit, ha nem tud az anyaggal megfelelően bánni, ha nincs meg a szaktudása, hozzáértése a munkagépek és munkaidő céltudatos kihasználásához, és nincs természetesen meg az az érdekképviselete, ahol segédkezet nyújthatnának neki az élettel folytatott küzdelmeiben. T. Képviselőház! Ezeken ia 'bajokon, ezeken a hibákon kell ós véleményem szerint lehet is segíteni és itt nem lehet félmegoldásokkal kísérletezni. Meg kèM adni ,a lehetőségét annak, hogy a tanonciskolák megfelelő átszervezésével, a tanonciskolák tananyagának céltudatos kiterjesztésével, de tovább megyek, a segédek és az önálló iparosoknak megfelelő továbbképzésével — különösein ezen a téren mutattunk fel rendkívüli haladást az utóbbi időben. — biztosítsuk azt, hogy minden kisiparos megszerezhesse magának a szükséges ismereteket, amelyek önállósulásához megkívántatnak; de egyúttal gondoskodnunk kell arról, ihogy ne kapjon a 'kisipari szakmában önállósulást az, aki nem rendelkezik a szükséges ismeretekkel, mert ezekkel csak a szakmai kontárok számát szaporítanók, ami még jobban el fogja riasztani a vásárló közönséget a kézműipari termékek vásárlásától. Vissza kell 'Szereznünk a kisipari termékekbe vetett bizalmat s ennek véleményem szerint egyedüli, útja a kisiparosság tudásának és szaikképzettségének emelése. Es amikor a törvényjavaslat 'bevezeti a mestervizsgát, szabályozza a tanoncidőt, a minisztérium foglalkozik a továbbképzéssel, a tanoncoktatás reformjával, akkor tulajdonképpen ezt a célt tartjuk, szem előtt, mert az a meggyőződésem, hogy a kisiparosság gazdasági boldogulása is elsősorban felkészültségén múlik.
