Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-102

Az országgyűlés képviselőházának 1Ö2. ülése 1936 március 5-én, csütörtökön. 151 gálnunk azokat a tényezőket, amelyek a kézművesipari termelés, háttérbe szorulását és a gyáripari termelés előrehaladását előidézték. Azt hiszem, ma már minden közgazda egyetért abban, hogy a gyáripari termelés fölénye a kézműipari termeléssel szemben nem kizárólag a gépek alkalmazásából ered, mert hiszen a technika fejlődésével ma már minden kisipari üzemben bármilyen nagyságban lehet ezeket a modern gépeket egyenlő hatásfokban a munka rendelkezésére bocsátani. A gyáripar fölénye sokkal inkább a termelésnek az árupiac szükségleteihez való célszerűbb alkalmazásában, a termelt áru kereskedelmi értékesítésének megszervezésében és nem utolsósorban egy^ helyes munkamegosztásban leli magyarázatát és mint technikus merem állítani, nem is egy elszigetelt kérdésekben, problémákban való előrehaladás, hanem ezeknek a főtényezőknek harmonikus együttműködése és kifejlesztése hozta magával azt, hogy a gyáripari termelés ma olcsóbb, mint a kézműipari termelés. A nagyipari termelés egy kétségtelenül természetes fejlődési folyamat, amelyet meggátolni nem lehet és nem is szabad, mert nem tehetjük ki nemzetünket a népek versenyében annak, hogy nélkülözze a gyáripari termelés előnyeit a gazdasági harcban és meggyőződésem, hogy aki a kézműipart ma régi alakjában akarja fel

: támasztani, aki a XX. században, a gépek korszakában primitív termelési eszközökkel akarná folyton szaporodó népességünk szükségleteit kielégíteni, az helytelen úton halad. Számolnunk kell azzal és őszintén meg kell mondanunk, hogy a kézművesipari termelést mai alakjában és niai munkaterületén teljes egészében fenntartani nem lehet, hanem meg kell találnunk és céltudatosan keresnünk kell megint egy új egyensúlyi állapotot a nagyipari termelés és a kézművesipari termelés között, amelynek a közérdek és a nemzet érdekééinek figyelembevételével kell kialakulnia. Ebből a szempontból nézve a, problémát, a kézművesiparokat tulajdonképpen két főcsoportra oszthatjuk. Az egyik csoportba tartoznak azok az iparok, amelyek a technika és kapitalista termelési rendszer folytán mindinkább veszíteni fognak jelentőségükből, mert olyan tömegfogyasztási cikkeket állítanak elő, amelyeket a nagyipar olcsóbban tud a piacra hozni. Ezeknek helyét a nagyipar fogja fokozatosan elfoglalni, elveszi leddigi vevőiket és kiszorítja őket a városokból a községekbe, ahol talán a nagyipar terjeszkedése nem rentábilis, vagy rá fogja ezeket az iparágakat szorítani javítási munkálatok végzésére* Ebben a kategóriában azonban sokan lesznek olyan fejlődésképes egyének, kik a technika vívmányainak, a gépek felhasználásával üzemüket fejleszteni tudják, fokozatosan a középiparosok sorába fognak tudni lépni és megteremtik nálunk is ezt a meglehetősen nélkülözött középiparos réteget. Mert az én meggyőződésem az, — és azt hiszem, ez minden közgazdának és technikusnak a meggyőődése — hogy a gyáripari tömegtermelés előnyeivel szemben nem szabad lekicsinyelnünk azokat az erkölcsi erőket sem, amelyek a kis- és különösen a középipari vállalatokban a munkaadó és munkás közötti közvetlen kapcsolat révén jelentkeznek. (Ügy van! Ügy van!) Ha a munkás nem mindig a futószalag mellett ül, hanem látja munkájának gyümölcsét és látja azt az odaadást, amivel gazdája a vállalat sorsa iránt viseltetik és látja különösen azt a küzködést, amelyet annak a vállalatnak a vezetője a nyersanyag beszerzésétől' kezdve az áru értékesítéséig a munka minden fázisában kifejt, akkor sokkal odaadóbb szívvel, lélekkel vesz részt a munkában és meggyőződésem szerint értékesebb támasza és oszlopa lesz annak az üzemnek, mint az a gyári munkás, akinek minden személyi kapcsolata megszűnt a gyár vezetőségével vagy tulajdonosával. Találunk a kisiparosság területén egy másik olyan munkaterületet is, ahol a nagyipar átalakító hatása nem fog nagymérvű változásokat előidézni, sőt ahol, merem mondani, semmi befolyása, sem lesz. Ezek az úgynevezett műiparok, vagy helyhez kötött iparok, helyi nyersanyagot kidolgozó, helyi szükségleteket kielégítő iparok, de különösen azok az iparágak, amelyek nem iparcikkeket gyártanak, hanem bizonyos egyéni szolgáltatásokat végeznek, mint például a-fodrász. : Ezen a munkaterületen a nagyiparnak, a, gyáripari termelésnek az átalakító hatása egyáltalában számba sem jön. De a tapasztalati tények azt mutatják, hogy az iparilag fejlett országokban egészen új munkaterületek és fejlődési lehetőségek nyílnak a kézművesiparosság számára. A fejlettebb nyugati ipari országokban ma, már a kézművestársadalom jórésze nem közvetlenül a megrendelőnek dolgozik, hanem átvesz a gyáripar termelési processzusából egyes fázisokat, amelyekben nagyobb kézügyesség és nagyobb szakértelem szükséges, ahol minőségi munkára van szükség és így tulajdonképpen a kézművesiparosnak a gyáripar a megrendelője. Végeztem hazánkban errevonatkozólag kísérleteket, de, sajnos, nálunk még nem megy a dolog. Ha nézzük a kézművesipar jövő helyzetét, megállapíthatjuk, hogy ennek a kézművesipari társadalomnak igenis van és lesz jövője a jövő társadalmi és gazdasági rend kialakulásában! Keresnünk kell tehát azokat az eszközöket, amelyek lehetővé teszik azt, hogy ez a lakosságunknak széles rétegét kitevő polgári elem megerősödjék és a jövő feladatainak ellátására képes legyen. Szükség van erre a törekvésre nemcsak az előbb elmondott technikai 'és gazdasági megfontolásokból, hanem nézetem szerint nemzetpolitikai okokból is. Itt több mint 160.000 önálló exiszteneiáról van szó. Ennek a nagy tömegnek megerősítése és exisztenciájának fenntartása a polgári társadalom nagyfokú éirdeke

; Ezt a széles tábort nem lökhetjük ki a proletársorsba, a társadalmi rend veszélyére. Ebből a szempontból nézve is foglalkozni kell ezzel a problémával, mert ha a technikusnak és a, közgazdának rideg ítélete szerint a kisipar halálra volna is ítélve, még akkor is foglalkozni kellene ennek a folyamatnak lassúbbításával, mert a társadalmi rend veszélye nélkül nem engedhetünk máróJ.-holnapra 160.000 önálló kisexisztenciát elpusztulni. Az előbb elmondottakból következik, hogy a kisiparostársadalomnak megvannak és meg lesznek a jövő gazdasági rendben is a jogos munkaterületei, nekünk csak az a kötelességünk, hogy megteremtsük törvényes és közigazgatási alapját annak, hogy a kisiparostársadalom megfelelő felkészültséggel ezeket a,jövő munkaterületeket birtokába is vehesse. (Elénk helyeslés.) Ezt a célt szolgálja tulajdonképpen a benyújtott törvényjavaslat. Mielőtt azonban rátérnék azokra a módokra, amelyeknek révén ezt a célt szolgálni kívánjuk, méltóztassanak megengedni, hogy 23*