Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-102

Az országgyűlés képviselőházának 102. ugyanígy állunk egy szak ja vaslattal is. Jelen esetben például annak a közel egymillió léleknek érdekében fogadom el ezt a javaslatot, nem pedig azért, mert az összkormány ténykedése iránt bizalommal volnék. Üdvözlöm azonban a miniszter úrnak azt az elhatározását, hogy addig is, amíg egy gyökeres ipartörvény javaslatát lehet a Ház elé hozni, a régi törvényt novelláris úton kívánja módosítani. Ezt a javaslatot illik is elfogadniuk azoknak a képviselőknek, akik az egyéni kívánalmakon felülemeled ve a szóbanforgó társadalmi rétegnek, jelesen az iparosságnak és az ő érdekképviseleteiknek kívánságait honorálják a javaslat megszavazásával, amely érdekképviseletek a*z előttünk fekvő törvényjavaslatot egészségesnek, célravezetőnek találják és a képviselőkhöz fordulva, kérik, hogy támogassák szavazatukkal ezt a törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat az 1922:XII. t.-cikkel szemben haladást jelent, mint ahogy az 1922. évi XII. te. is haladás volt az 1884:XVII. t.-eikkel szemben. Én ugyanennél az álláspontomnál fogva szavaztam meg az 1922 :XII. t.-cikket is, főképpen azért, mert ez a képesítést elég messzemenőleg megszorította, ez a jelen törvényjavaslat pedig úgyszólván kizárja azt, hogy jogosulatlanul bárki is ipart űzzön ebben az országban. Ez a törvény csak úgy fogja elérni a maga célját, ha a képesítés teljes megszigorítása mellett a kiadandó vül nagy súlyt helyezek, szintén segítségére fog menni az igen t. miniszter úr az iparosságnak, éppen úgy, mint a vásárlóközönségnek. Hangsúlyozom, hogy a vásárlóközönségnek, mert a törvényben és a végrehajtási utasításban még inkább poentírozva szeretném látni azt, hogy az igen t. iparügyi kormányzat az iparosságot megvédi a kontárokkal szemben, de viszont az iparosságot megvédi — nem parlamentáris kifejezést használok, hanem a köz nyelvén akarom kifejezni magamat — a piszkos konkurrenciával szemben is. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) A konkurrencia ugyanis — nem a tisztességes konkurrencia — van olyan ellensége az iparosságnak, mint amilyen ellenségei a kontárok. Müller Antal t. barátom rámutatott ezzel a kérdéssel kapcsolatban arra, hogy még mindig igen sokezer azoknak a kontároknak száma, akik az iparosoktól elvonják a jobb megélhetés lehetőségét, igen nagy azoknak a kontároknak száma, akik úgyszólván lehetetlenné teszik a szakképzett iparosok működését. „(Gr. Festetics Domonkos: A zsidó kereskedők a vidéken!) Ezen igenis segítenie kell az iparügyi kormányzatnak. De ezzel kapcsolatban még egy kérdésre hívom fel az igen t. miniszter úr figyelmét; ez pedig az, hogy a kisipari és kézműipari termékeket meg kell kedveltetni a fogyasztóközönséggel. (Gr. Festetics Domonkos: Úgy van, pártoljuk a keresztény magyar ipart!) Az iparügyi kormányzatnak segítséget kell nyújtania arra nézve, hogy a nagyközönség minél inkább arra a meggyőződésre jusson és minél inkább érezze azt, hogy amikor a kormány novelláris intézkedésével az iparosságot támogatja, akkor a vásárlóközönség érdekeit is szolgálja. Mindaddig, amíg ezt át nem viszszük a köztudatba, nem lehet olyan eredményeket elérni, mint amilyen eredményeket joggal elvárunk a novelláris intézkedéstől. ülése 19S6 március 5-én, csütörtökön. 147 Mi azt látjuk kint ;az életben, hogy ez a konkurrencia sokszor olyan messze megy el, hogy az már veszélyezteti a kisipar exisztenciáját. Iparszabadságról beszélnek a Házban és egyik-másik képviselőtársam a szabad ipar gyakorlása terén igen messze ment el. Tiszteletreméltó helyről nem egy alkalommal hallottuk itt a Házban emlegetni a szabad ipart, az ipar szabadságának korlátlan megadását. Őszintén megmondom, én nem tudok erre az álláspontra helyezkedni, mert az iparszabadság végét és a szabadosság kezdetét rendkívül nehéz megállapítani. Egyéne válogatja, hogy hol végződik az iparszabadság és hol 'kezdődik az egyéni szabadság. En például nem nevezem helyes iparszabadságnak azt, ha valaki teljesen szakképzettség nélkül, de tőke birtokában lehetetlenné teszi azoknak az iparosoknak működését, akiknek nemcsak szabad az ipart gyakorolniuk, hanem joguk is van az ipargyakorlásra és joguk van szakképzettségük folytán ebből az ipariból meg is élni. Nem tartom helyesnek például, hogy odáig jutottunk el a közelmúltban, az 1922 : XII. törvénycikkben, — az előttünk fekvő törvényjavaslat ezt a lehetőséget már ki fogja zárni és ezért is helyeslem azt — hogy például szakképzettség hiányában, de tőkével rendelkezve, évtizedes, vagy több generáción át folytatott iparosgenerációkat meg lehetett fojtani és évtizedes, sőt évszázados ipari foglalkozás folytatását is lehetetlenné tuataK tenni. iwr. íresieücs uunioiikus: A Galíciából bevándoroltak elveszik a kenyerét a magyaroknak!) Mélyen t. Képviselőház! Azt hiszem, a kormányzat egyik legfőbb kötelessége az, hogy a kiadandó végrehajtási utasításban a hatalom eszközeivel az iparosság hóna alá nyúljon, (Gr. Festetics Domonkos: A zsidó kontárokat ki kell dobni!) mert a támogatás hatékonyságától függ. vájjon az ipar több munkát kap-e, több munkást tud-e foglalkoztatni és tud-e egyáltalán prosperálni, megerősödni, igen vagy nem?i Nem is tagadom, hogy ilyen vonatkozásban a törvényjavaslat egyes szakaszaitól többet vártam volna. Csatlakozom ezért azokhoz a képviselőtársaimhoz, akik a végrehajtási utasítást nemcsak nagy érdeklődéssel fogják kísérni, hanem ott ilyen irányban eredményeket is szeretnének látni. Meg vagyok győződve, hogy az igen t. miniszter úr — hogy a javaslat, stílusosan fejezzem ki magamat — nem végzett kontármunkát ebben a törvényjavaslatban. Ez nem kontármunka és remélem, hogy a végrehajtási utasítás sem lesz az. (Friedrich István: Remekbe készült!) Bizonyára a végrehajtási utasításból is ki fogja zárni a miniszter úr a politikát és lehetetlenné fogja tenni, hogy az államhatalom jogkörét a jövőben esetleg politikai célokra felhasználják. Mélyen t. Ház! Igenis szeretném, ha a végrehajtási utasításban a miniszter úr alátámasztaná a, kis- és kézműipart olyanformán, hogy a vásárlóközönséggel a kézműves- és kisipar iparcikkeit megkedveltessék. Konkrét határozati javaslatot nem nyújtok be, mert hiszen a miniszter úr, mint szakférfiú, úgyis fogja tudni, ke resztülhajtható-e ez, igen vagy nem'í Én azt hiszem, hogy igen. Tessék kötelező propagatív eszközt használni, igen t. miniszter úr, a kisiparosság érdekében. Mégpedig arra gondolok, hogy a nagy áruházakban vagy árucsarnokokban kötelezővé kell tenni, hogy a kisipari produktumok mellé kiírják, hogy azok a magyar kézműves- és kisipar árui. (Éber Antal: A köz-