Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-102

140 Az országgyűlés képviselöhó.zának 10 felelős érte. En képviselőtársaimat felelőssé tenni nem akarom, esak megállapítom, hogy a régi világban, az úgynevezett liberális Magyarország világában, ha egy kisiparos 20 pengőt fizetett egyenes és minden más adója fejében, akkor az®al már gazdagon megfizette adótartozását. Méltóztassék megnézni, hogy ma mennyi adót fizet a kisiparos, mennyit fizet egyenesadókban, mennyit forgalmiadókban és mit fizet Mabi.járulékok címén. Csak .azt állapítom, meg tehát, hogy a magyar kormányzat, sajnos, nem fektetett elegendő súlyt a magyar kisiparostársadalom megmentésére, hanem a kényszerkölcsönön kezdve, .az Oti.~ és Mabi.-tÖrvényjavaslatom, valamint a forgalmiadórendszeren (keresztül a magyar 'kisiparostársadalmat, sajnos, anyagilag ellenállóképtelenné tette. Amikor pedig ma ez ellen a törvényjavaslat ellen szólalok^ fel, — ugyanakikor, amikor nemcsak a kormánypárt legnagyobb része, hanem ellenzéki képviselőtársaim, egy-egy komoly és tekintélyes része is, nagy hatalmas pártok, elfogadták a kormánypárt javaslatát, némely kifogástól eltekintve és örömmel üdvözölték a miniszter urat a törvényjavaslat beterjesztésért —• engedjék meg, t. 'képviselőtársaim, hogy néhány rövid szóval rámutassak arra, hogy én nem először állok itt, csaknem egyedül, néhány képviselőtársammal mindössze, mint egy úgynevezett reformtörvényjavaslat ellenzője. Mikor Istenben boldo'gult Vass József miniszter úr — aiki eibben a Házban egyike volt a legroibusztusabb és leghatalmasabb r egyéniségeknek, aki olyan hatalmas egyéniség volt, hogy az Ő törvényjavaslataival szemben való felszólaláshoz igazán, ha nem is fizikai, de feltétlenül pszichikai bátorság kellett — beterjesztette a Lex Vass I.-et, .az egész képviselőház, — az ezen az oldalon ült t. képviselőtársaim is — örömmel és hozsannával fogadta. Felszólaltam ez ellen a törvényjavaslat ellen és azt moindtam, hogy talán segíteni fog a társadalom egy részén, de a polgári társadalom határőrvidékein élő kisiparos- és kiskereskedőtársadalmat ez a törvény fogja a szociális segítés útjáról a szociális segíttetés szükségének útjára vezetni. A miniszter úr akkor először azt válaszolta .nekem itt a Házban, hogy megtagadom azt a kispolgári családot, amelyből származom, ha az ő törvényjavaslatát nem fogadom el, másodszor pedig azt mondta, hogy ha a kisiparosok egy pohár sörrel kevesebbet fog nak is inni, de mégis keresztülviszi ezt a törvényjavaslatot. Megkapták tehát az Oti.-javaslatot, megkapták a Mabi.-javaslatot, a forgalmi adót és ezzel kapcsolatban egy olyan forgalmiadórendszert, hogy egy évtizeden keresztül verekedtem itt a forgalmiadóellenőrök akkoriban szokásos és divatos zsarolásai ellen. Akkor, mint ahogy egy magyar vers mondja, hogy : »ablakomra titkos poroszlók nem járnak«, úgy jártak, sajnos, ezeknek a szegény kisiparosoknak és kiskereskedőknek lakásaira a legveszedelmesebb ellenőrök, azok, akik nemcsak azt a pénzt szedték el ezektől a szegény nyomorultaktól, amelyet nekik bélyegekben le kellett róniok, hanem valóságos török defterdárok módjára tették ezeknek az embereknek életét lehetetlenné. Tehát a háború alatt ezért a nemzetért véreztek, a háború alatt nekivetették hátukat a Kárpátoknak és úgy védték a magyar aratást, Doberdó kavernáiban és Galíciának és Volhyniának mocsaraiban ott trappoltak mint gyalogosok ezek a magyar Ms'. ülése 1936 március 5-én, csütörtökön. iparosok, a háború alatt, a Károlyi-forradalom alatt, a kommün alatt a nemzettel szemben megtették kötelességüket. Méltóztassék megnézni a szolnoki és a duna—tiszaközi ellenforradalmak résztvevőinek foglalkozási statisztikáját, (Boczonádi Szabó Imre: Ügy van! Ez igaz!) méltóztatnak látni ezeknek az elemeknek nemzethűségét és ezzel szemben méltóztassék megnézni, t. képviselőtársaim, nem úgy, mint a magyar kisgazdatársadalom, amelytől a segítséget nem sajnálom, mert ugyanúgy a nemzet határőrvidékéhez tartozóknak tartom őket, mint a kisiparosokat, nemcsak hogy támogatásban nem részesültek, hanem — sajnos — a magyar törvényhozás intézkedései nem az ő megtámogatásukra, hanem megbékélésükre voltak alkalmasak. Most erre mi történik? A t. kormány benyújt egy törvényjavaslatot és ha a törvényjavaslatnál semmi egyebet nem veszek tudomásul, csak tényt, hogy a magyar kisipar kérdéseire két héten keresztül felhívta a közfigyelmet a képviselőházban, ha semmi egyéb érdeme nem volna a t. miniszter úrnak ennek a törvényjavaslatnak benyújtásával kapcsolatban, akkor én ezt az érdemét a magam részéről elismerem. Nem sok ez, t. miniszter úr, de a mai világban nagyon szerények lettünk. A tényleges helyzet azonban egészen más és ezzel ismét senkit megbántani nem akarok. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a régi világban, Ferenc József uralkodásának első korszakában volt Pesten egy rendőrfőnök, akit Prottmannak hívtak, és ezt a Prottmannt nem szerették itt Pesten, különösen nem szerette a magyar lakosság, de a német sem. Amikor Ferenc József 1857-ben Pestre jött, akkor a pesti városi tanács értekezletet tartott, és azon az értekezleten arról tárgyaltak, hogy mit lehetne valami olyat csinálni, ami nem kerül pénzbe, örömet szerez a lakosságnak és a császár meg legyen lepve. Erre az egyik bizottsági tag azt a javaslatot tette, hogy fel ikell akasztani a rendőrfőnököt. (Derültség.) Itt is egy reformjavaslatot kellett hozni, az iparosok felé egy gesztust kellett mutatni, amely ne kerüljön pénzbe, és amelynek az iparosok örülnek. De ha azt kérdezem, — és nem én vagyok az első, aki ezt a kérdést itt felteszi, mert képviselőtársaim iközül sokan erről az oldalról és a túlsó oldalról is feltették már ezt a kérdést —• hogy mi lesz itten, mi az az öröm, amely a magyar kisipari társadalmat e törvényjavaslat kapcsán érni fogja,, (Horváth Zoltán: Lex Bornemisza!) akkor meg kellett és meg kell állapítanunk, hogy — sajnos — anyagi eredménye ennek a törvényjavaslatnak sem most, sem a jövőben nem lesz a kisiparostársadalom egyetlen rétegére nézve sem, csak talán egy eredménye lesz. az. hogy a kisiparoctársadalmon belül is felvetődik megint az a kérdés, hogy ki hová tartozik, ahelyett, hogy az egész kisipari társadalmat sikerült volna egy hatalmas erőbe összelogni, amint nem sikerült az egész nemzetnél. (Müller Antal: A javaslatnak sikerült! — Esztergályos János: Dehogy sikerült!) Elég nagy memorandum ez. (Felmutat egy iratot.) Tetszik tudni, kitől van? A magyar kőmívesektől. A Magyar Kőmívesek Országos Szövetsége ilyen kis apró memorandumban fordult a kormányhoz. (Müller Antal: Kéri, hogy az építőipari törvényt rendezzék! Nem erről szól! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem a javaslatról szól! — Esztergályos János: Miért nem hozza azt a kormány? 50 év óta várják! — Mül-