Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-102

Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 1936 március 5-én, csütörtökön. 141 1er Antal: Helyes, én is sürgetem!) Úgy látszik, képviselőtársamnak más memorandumokat küldtek, mint nekem, mert nekem ennek a törvényjavaslatnak intézkedései ellen küldöttek egy memorandumot, amely törvényjavaslattól ők a maguk jövendőjét féltik, példának okáért attól a szakasztól, amely az iparosok megbíz hatósági szakasza, annak a bizonyos három cse lekménynek a kérdésétől, amelyről ők, az építőiparosok azt mondják, hogy ezen az alapon a régi világban is, ma is, holnap is az építőiparosoknak jelentékeny kategóriáját lehet egyik napról a másikra kenyerétől megfosztani. Ne méltóztassék azt hinni, hogy itt egyértelműség van. T. képviselőtársam legyen meggyőződve a felől, hogy nekem, akinek, merem állítani, mindig — még azokban az időkben is, amint az előbb mondottam, az Oti.- és a Mabi.-törvényjavaslatok idején, amikor a magyar kisiparosságot is és a polgári társadalmat is megszédítették azokkal a gondolatokkal, hogy most valami nagy szociális intézmények következnek — volt bátorságom a javaslatok ellen felszólalni, most lenne bátorságom a javaslat mellett felszólalni, ha csak egy szemernyi reményem volna arra, hogy ebből a törvényjavaslatból a magyar kisiparosság gazdasági helyzetének csak egy jottányi javulása következük is be. (Müller Antal: A felfogások különbözők!) Igen, a felfogások különbözők. Meg fogjuk majd látni, mi lesz ebből a törvényjavaslatból, amelyet a magyar kisiparosság jelentékeny része — különösen pedig az iparosvezetők — valóságoft üdvözült mosollyal az arcán fogadott, TI <rkcm és képviselőtársaimnak a táviratok egész tömegét küldöttek, amelyekben kérték, hogy segítsük ezt a törvényjavaslatot mielőbb törvényerőre emelni, 'mert hiszen ebből a javaslatból kifolyólag következik be majd Magyarországon az iparosjólét. En ezt nem hiszem. Nekem az volna a felfogásom, hogy az iparos jólét akkor következnék be Magyarországon, ha a magyar kisiparosság hitelkérdései törvény útján rendeztettek volna. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter közbeszól.) Jön? (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem kell törvényiavaslat hozzá!) Nem bánom, én is a t. miniszter úr pártján vagyok: nem kell törvényjavaslat, hanem pénz kell. (Ügy van! Ügy van! — Boezonádi Szabó Imre: Az meg nines!) Meg vagyok a felől győződve, hogy ha titkosan, nem "nyíltan-, vagy nyíltan, nem titkosan megszavaztatnák a magyar kisiparosságot és azt kérdeztnék tőle, hogy mit akar: ezt a törvényjavaslatot, vagy pénzt, (Müller Antal: Ezt is, azt is! Mind a kettőt!) — helyesebben mondva, melyiket akarja inkább — akkor, mondóim, meg vagyok győződve a felől, hogy a magyar kisiparosok (Esztergályos János: Sok exisztenciát lehetne megmenteni a pénzzel!) a mellett szavaznának, hogy az; a 120.000 pengő, amely a költségvetésben a magyar kisiparostárisadalom járan dósága, felemeltessék. (Boezonádi Szabó Imre! Tizienkét millióra emeltessék fel! — Zah) A másik dolog az, hogy a hitelkérdés valamilyen módon rendeztessék. Voltam lenn Kecskeméten, ahol 1700 kisiparos van. Horváth Zoltán t. képviselőtársammal együtt voltunk ott. Az ipartestületi nagygyűlésen, a délpestmegyei kisiparosok gyűlésén, egyszerre csak felszólalt ar, ipartestület egyik előadói a és azt kérdezte tőlem, van-e tudomásom arról, hogy Kecskemét 1700 kisiparosa a legutóbb i^ két esztendőben ebből az úgynevezett begyujtási kölesönből öszszesen mennnyit kapott. Erre megállapították, hogy az 1700 kecskeméti kisiparos összesen csak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ, VI. 3000 pengőt kapott. (Mozgás.) Itt jelen vagyunk sokan azok közül, akik azon a gyűlésen ott voltunk. (Gr. Páli'fy-Daun József: Ez azért történt, mert a bankok deflációt, csináltak!) Erre felszólalt Horváth Zoltán t. képviselőtársam és elmondotta, hogy Kiskunfélegyháza, az ő kerülete boldog lett volna, ha átlag minden kisiparosra vonatkoztatva 1 pengő 30 fillér hitelt — nem segélyt, hitelt — kapott volna Félegyháza kisiparossága, (Boezonádi Szabó Imre: Félegyháza esődben van, azért nem adott semmit a város!) Méltóztassék elhinni, itt sokat beszéltünk ezekről a kérdésekről. Tessék az iparoshitel kérdését rendezni. Az iparoshitel kérdését akként méltóztassék rendezni, hogy a pénzt ne a szövetkezeti vezetők kapják meg, — amint azt az előbb elmondott példából láttuk — hanem a dolgozó kisiparosok, hogy ne forduljon elő az az eset, — amelyet előttem felszólalt t. képviselőtársam említett — hogy Újpesten van példának okáért 400 asztalos (Boezonádi Szabó Imre: 450!) — igen, 450,— és ha a 450 asztalosnak segítségre van szüksége^ közpénzből támogatásra, hitelre van szüksége, akkor elmehet a ««hivatalhoz, vagy a legjobb esetben elmehet az Istenhez panaszra. (Boezonádi Szabó Imre: 20.000 pengő kisipari kölcsönt kaptak az ottani kisiparosok! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Fábián Béla: Értem, t. képviselőtársam, de talán nem méltóztatik gondolni, hogy ezzel a hiteligények kielégítést nyertek? (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez csak a fedezet nélküli kölcsön!) Hány iparos kapta ezt a 20.000 pengőt? (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem mindegyik!) Kapott, mondjuk, 5000 iparos és kereskedő. (Boezonádi Szabó Imre: 2900!) Mint t. képviselőtársam mondja, 2900. Méltóztassék kiszámítani a különbséget, hogy mennyivel kaptak többet, mint a kecskemétiek. Ez sem jelent semmit. En nem alamizsnák alapján akarom rendezni a kisiparosok hitelkérdését. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ne tessék a kettőt összekeverni!) Én régi nemkeverő vagyok, t. miniszter úr. Jogász vagyok és foglalkozásomnál fogva már régóta nagyol jól tudom, hogy a határokat mindenütt meg kell tartani. Én nem keverek. (Friedrich István: Néha keverni is kell! — Derültség.) Azért mondom, hogy alamizsnák helyett a hitelkérdés intézményes rendezését kérem. Egy másik kérdés, amelyről itt szó esett ugyan, de nem sok szó, az Országos Ruházati Intézet kérdése. Nagyon örülök, hogy jelen van az igen t. barátom és képviselőtársam, aki a kisipari kérdéseknek itt szintén állandó szószólója: Müller Antal keresztény párti t. képviselőtársam. Öt szeretném megkérdezni valamiről. Itt a Házbán mi borzasztó sokat beszélünk és beszéltek t. képviselőtársaim arról, hogy azok a kereskedők, akik eddig együtt dolgoztak szabóiparosokkal vagy szabóiparokat alkalmaztak üzletükben, más szabóiparosoktól elvették a munkaalkalmakat. Kérdezem: tudtak-e ezek elvenni annyi munkalehetőséget a magyar szabóipartól, — összesen, az összes kereskedők — mint amennyi munkalehetőséget elvett az Országos Ruházati Intézeti (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ugyan! Ugyan!) T. miniszter úr, hogy mennyire így van, azt mutatja az, hogy Magyarországon minden leventeruhát az Országos Ruházati Intézet készít; Magyarországon a vasutasoknak, (Esztergályos János: A csendőrségnek!) a 22