Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-102

Az országgyűlés képviselőházának 102, ülése 1936 március 5-én, csütörtökön. 139 jelentőséggel bír, mint az, hogy példának okáért ebben az országban valaki, mondjuk, cseh vagy román, vagy más ellentétes érdekű nemzetiséghez tartozik. De nem méltóztatnak erről most statisztikákat csinálni, hanem csak arról, hogy kinek mi a felekezete. T. képviselőtársam, könnyű erről a kérdésről beszélni és könnyű ebben a kérdésben az emberek ösztöneit felkelteni. Én csak egyre figyelmeztetek. Egy ilyen kis országnak, mint amilyen mi vagyunk, megbolondulnia nem szabad. A nagy Németország, a nagy Oroszország 80 millió, illetőleg 180 millió lakosával magáévá tehet olyan eszméket, amilyeneket akar, 180 milliós nép nem tűnik el a föld kerekségéről olyan könnyen, akármilyen hibákat is követ el politikájában, egy 80 milliós nép nem tűnhetik el a fold színéről, akármilyen hibákat követ el, de egy 8 milliós népnek csökkenteni a maga kádereit, csökkenteni azoknak az elemeknek számát, amelyeket ő mint nemzethü állampolgárokat kezel, az én felfogásom szerint hiba. Megmondom, t. képviselőtársam, én a régi magyar politikában, abban az 1867-től 1914-ig terjedő magyar politikában, amelyről később még bátor leszek ugyancsak t. képviselőtársam beszédével kapcsolatosan beszélni, talán egyet hiányolok. Hej, milyen szívesen neveznénk mi a tótokat ma szlovákoknak, úgy, ahogyan ők akarták magukat neveztetni, milyen boldogan ölelnők őket keblünkre, mint ahogyan a magyar nép mindig boldogan ölelte keblére és testvérének tekintette a nemzetiségeket és milyen hibákat követtek el azok a soviniszta túlzók, akik az 1918. előtti időben talán politikai érdekek, talán pillanatnyi érdekek által vezettetve, nem követték azt a türelmes politikát, amelyet a magyar nép nemzetiségi kérdésben és felekezeti kérdésben mindig követett, követ és követni fog. (Br. Vojnits Miklós: Türelmesebb politikát nem lehet csinálni, mint nálunk! Sehol a világon nincs türelmesebb politika!) T. képviselőtársam, méltóztassék megbocsátani, a magyar nép mindig türelmes volt... (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Hogyan jön ez az ipari törvényjavaslathoz?) Ugyanúgy, ahogyan képviselőtársam erről a kérdésről beszélt. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ö is másról beszélt.) Most pedig méltóztassék megengedni, — minthogy ez a törvényjavaslat volt az, amely törvényjavaslatnál nemcsak képviselőtársam részéről, hanem az egész vita kapcsán felmerültek azok a kérdések, hogy a régi, liberális Magyarország a kisiparral kapcsolatban és általában mit tett jól és mit nem tett jól — hogy rámutassak arra, hogy a liberalizmus Magyarországot gazdaggá tette. Ha valakinek az édesapja nagy vagyont szerzett és az a fiú annak a vagyonnak birtokában van, könnyű neki később édesapját, aki a vagyont szerezte, megróni azért, mert talán neki, az ő felfogásának nem felelnek meg azok a módszerek, amelyekkel édesapja a vagyont szerezte. T. képviselőtársam, az Isten adná mégegyszer Magyarországnak, hogy Magyarországon a boldogságnak azok a gyönyörűséges korszakai, a magyar nép ellátottságának, a magyar búza árának, a magyar disznó árának, a magyar bor árának azok a gyönyörűséges korszakai következnének el, amelyek uralkodók voltak Magyarországon abban az időkhen. (Boczonádi Szabó Imre: Akkor ugyanazok voltak a viszonyok Európában is! Most fordítva áll a helyzet, fel vagyunk parcellázva! — Müller Antal közbeszól.) T. képviselőtársam, én nem azt mondottam, hogy »csak«, de a liberalizmusnak is volt köszönhető ez. (Boczonádi Szabó Imre: Semmi köze nem volt hozzá! — Müller Antal: A monarchia gazdagsága! — Ügy van! Ügy van! jobb felől és a középen.) A liberalizmusnak ezek a rendszerei voltak azok, amelyek mellett ebben az országban az a gazdasági rendszer fejlődött ki, amely Magyarországot kiszabadította az 1848. előtti állapotokból. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Majd erről még beszélünk!) Meg vagyok győződve arról, hogy erről a kérdésről még sokat fogunk Magyarországon beszélni. (Müller Antal: Helyes!) Meg is mondom, hogy miért. Azért, mert ezek azok a kérdések, amelyekkel Magyarországon a legolcsóbban lehet felkelteni a népszenvedélyeket, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: I)e viszont is!) Sokkal nehezebb munkával eredményeket elérni, mint a népszenvedélyeket demagógiával felkelteni. Ezért foglalkozik ezekkel a kérdésekkel Magyarországon mindenki, ahelyett, hogy egy sokkal, nehezebb kérdést, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem lehet letagadni a kérdést!) a nemzet mindenegyes tagja összefogásának kérdését propagálná. T. Képviselőház! Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek erre a törvényjavaslatra, amely törvényjavaslatnál engem örömmel tölt el az, hogy a képviselőház olyan erőteljesen és olyan határozottan foglalkozott a magyar kisipar problémáival. Azt is meg kell állapítanom, hogy ez az a törvényjavaslat, amelynél képviselőtársaink megmutatták azt, hogy van szívük a tisztelt kispolgári és kisiparostársadalóm részére. Én itt ülök már jóegynéhány esztendeje ebben a magyar képviselőházban, de azt is meg kell talán mondanom, hogy ez alatt a hosszú idő alatt még soha enynyit nem foglakozott a magyar képviselőház a magyar kisipar problémájával. (Müller Antal: Hála Istennek, most foglalkozott!) Ez helyes t. képviselőtársam és én azért foglakoztam állandóan a kisiparostársadalom kérdésével, mert én a kisiparostársadalmat a magyar kiskereskedőtársadalommal együtt ugyanúgy a magyar nemzet gerincéhez tartozónak tartom, (Helyeslés jobbfelől és középen.) mint ahogyan a nemzet gerincéhez tartozónak tartom a magyar kisgazdatársadalmat. En emlékszem a magyar nép legnehezebb idejére, emlékszem a világháború korszakára, amikor a kisiparos-műhelyekre és kiskereskedőüzletekre ki volt írva, hogy »(bevonulás miatt zárva«. Emlékszem a kommün és a Károlyifor nadalom korszakára, hogy ^amikor — becsületére szóljon a magyar kisiparos és kiskereskedő társadalomnak — közülük véresszájú lázító, rabló, vagy politikai izgató nem került ki. Azt is meg kell azonban, sajnos, állapítanom, hogy nem a nemzet mert egy nemzet nem lehet hálás, vagy hálátlan, hanem az a kormányzati rendszer, amely a forradalmak után Magyarországon inaugurálódott, nem volt hálás a magyar kispolgári társadalom rétegei iránt, mert hiszen 1920 után Magyarországon olyan törvényeket hoztak a magyar kisiparos- és kiskeresikedőtársadalommal szemben, amelyek ezeket a társadalmi rétegeket kilúgozták. (Gr. Pálffy-Daun József: Nem mi csináltuk!) Nem tudom, hogy t. képviselőtársam, •méltóztatik-e tudni, hogy van egy üzletátruházási törvény, amelynek értelmében a cégtulajdonos az előző cégtulajdonos által kötött üzleteikért — főként a köztartozásokért — felelős. így va;n a Mabi.-nál is és így van az Oti.-nál is. En tehát most nem arról beszélek, hogy ki