Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-97
4 Az országgyűlés képviselőházának 9 az ember sokat tapasztal és ha revideálja álláspontját, az sohasem szégyen. (Czirják Antal: Kényelmes álláspontra helyezkedik. — Egy hang a baloldalon: Biztos mandátum!) Ha a t. képviselő úr is megéri, hogy még néhányszor bekerül ebbe a képviselőházba, én azon sem fogok csodálkozni, ha más padsorokban találkozom vele, anert az élet már sok mindenfélét hozott, és mindnyájan elindultunk valahonnan ... (Zaj a baloldalon.) , A törvényjavaslat kritikájára rátérve, meg kell állapítanom, hogy ez a törvényjavaslat valóban óriási haladást jelent az 1922. évi törvénnyel szemben, mert a kisiparosság úgyszólván minden sérelmének orvoslását felöleli. Ha figyelemmel méltóztatnak kísérni a vidéki ipartestületi gyűléseket és az országos kongresszus határozatait és hangulatát, akkor meg kell állapítanunk, hogy homlokegyenest ellenkező ez a hangulat az 1922-es törvény tárgyalásakor uralkodó hangulattal szemben, mert most mindenütt az egész országban üdvözlik a minisztert azért a bátor elhatározásáért, hogy a kisiparosságnak ilyen régóta vajúdó sérelmeit végre a törvényhozás elé hozta. Hiszen már olyan dzsungel volt Magyarországon az egész iparügy, amelyet valahogyan okvetlenül rendezni kellett. Még a legegyszerűbb fogalmak sem voltak kellőképpen tisztázva. Voltaképpen még azt sem tudom definiálni, hogy ki az a kisiparos. Amíg például Németországban tíz segéd, vagy legalább tíz alkalmazott, Svájcban már öt munkás elegendő ahhoz, hogy valaki gyárosnak mondja magát, addig Magyarországon ez a szám sincsen teljesen megkötve, hanem szakmák szerint 10— 15—20—25 között variál. (Györki Imre: Megvan kötve!) Ez a törvényjavaslat talán a legszigorúbb, a legnagyobb lépés, amelyet a céhrendszer óta ebben a törvényhozásban megtenni készültek. Azt a céhrendszert, amely még a középkorban keletkezett, teljesen megölte a gőzgép. A kézimunkát gazdaságosabb módszerekkel kezdték felcserélni, a tőke koncentrálta a termelést, a céhek a maguk merev formáit, a maguk merev kereteit a felülről jövő expanzió következtében kénytelenek voltak megszüntetni és azt az irtózatos harcot, küzdelmet, amelyet a gőzgéppel és a gőzgép nyomán keletkezett nagytőkével és nagyiparral szemben eleinte folytattak, lassan kénytelenek voltak feladni. Egész Európában, az egész Nyugaton, sőt Amerikában is szabadságharc indult meg a céhekkel szemben; olyan ipari szabadságharc, amely követelte az egész vonalon az ipari szabadságot, amely meg akarta dönteni és később meg is döntötte a céhrendszer mervségét, (Müller Antal: Amely azután szabadossággá fajult!) de amely később teljesen rossz útra terelődött. Ez a szabadságharc annyira áthatotta az egész világot, hogy még olyan országokban is, ahol még egyáltalában nem érkezett el ennek az ideje, az agrárországokban is diadalmaskodott. Amint nagyon sok modern eszme, amely Nyugatról jön, nem all meg annál a határnál, ahol talán a legcélaze rűbb volna az emberiség és a társadalom szempontjából, ha megállana; ez a nagy ipari szabadságmozgalom sem állott meg nálunk, az agrárország határánál, hanem végighömpölygött itt is és most 100 esztendeje Magyarország igenis hangos volt az iparosok és a céhrendszer ellen felhangzó attól a követeléstől, K ülése 1936 február 26-án, szerdán. hogy a teljes ipari szabadság állíttassék helyre es töröltessék el a céhrendszer. Ebben a nagy küzdelemben azután ^érkeztünk oda, hogy amíg Nyugaton valóban összedőlt, megroppant a félévezredes céhrendszer, addig Magyarországon 1840-ben a XVII. törvénycikk már szintén számolt ezzel a iangulattal és levegővel és kimondották, hogy gyárat pedig ebben az országban mindenki szabadon alapíthat. Ez tehát már az ipari szabadság első lehellete volt ebben az országban. 1859-ben Ferenc József császári pátensében azt a parancsot adta ki, hogy mától kezdve pedig teljes ipari szabadságot rendel el »i birodalmának münden tartományában és Magyarországon is. Az 1872. évi VIII. törvénycikk szerint Magyarországon ipart folytathat minden nagykorú ember, de még a kiskorú is, ha a gyámja beleegyezik. Sőt nem is kellett a; illetőnek ipari képesítéssel rendelkeznie, hanem három napon belül megkapta ennek a törvénynek* értelmében a maga iparigazolványát. A törvény világosan kimondotta egyik szakaszában, hogy az ipartestületekben pedig senkinek az iparbeli vizsgát követelni ezektől az iparosoktól nem szabad. Az 1872. évi törvény tehát Magyarországon is megvalósította a teljes iparszabadságot, úgyhogy mint az egész világon, különösen pedig az egész Nyugaton, Magyarországon is megszültetett az az iparszabadság, amely valóban szabadosságnak mondható és amely azután maga alá is temette a kisiprt. Ezt a gondolatvilágot a szabadelvűség érlelte meg. Ez rendkívül helyénvaló is volt azokban az országokban, ahol a gyáripar már fejlettebb volt, mint Magyarországon, de nem állta meg helyét ez az irányzat nálunk, ahol a gyáripar még ma is igen kezdetleges fokon áll. A gyáripar és a kisipar azonban e törvény életbeléptétől kezdve szemben állott egymással és gyilkos harcot folytatott egymás ellen. Ez a harc nem szűnt meg még ma sem, ez a harc még ma is folyik. Megkezdődött a szűnni nem akaró agitáció az iparszabadság ellen. Ha az ipartestületi gyűléseken megjelentek a politikusok, különösen a közjogi baloldal politikusai, mindig ők voltak azok, akik az iparosságot az iparszabadság ellen sorompóba állították, lelkesítették, bátorították, felvilágosították, mondván, hogy ez a szabadság az ő számukra nem jelent levegőt, nem jelenti az ipar fejlődését és az ő boldogulásukat. így született meg, ilyen országos iparszabadságellenes hangulatban az 1884:XVII. törvénycikk, amely csak elvileg tartja fenn az iparszabadságot, mert ez a törvény már kimondja, hogy kétesztendei tanoneoskodás kívántatilk ahhoz, hogy valaki iparigazolványt; iparjogot szerezzen. Ez a törvény azonban már nagy előrehaladást jelent. (Fábián Béla: Kik voltak akkor azok a baloldali képviselők!) Bocsánatot kérek, de nincs olyan jó memóriám, hogy ötöt is el tudnók sorolni. (Fábián Béla: Csak egyet!) 1884-ben, t. képviselő úr, az én keresztapám, Istóczy Győző egész bizonyosan ott ült, ahol a képviselő úr. (Fábián Béla: Az baloldali képviselő voltl Köszönöm szépen, ha ilyen baloldali képviselők izgatnak az iparszabadság ellen. Ehhez gratulálok!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! (Fábián Béla: Szép kis baloldali képviselői Istóczyt a mi nyakunkba akarja varrnil) Drozdy Győző: Ez a törvényjavaslat már
