Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-102
136 Az országgyűlés képviselöhazáimk 102, nak nálunk magyar honos munkások akik munka nélkül vannak. (Fábián Béla: Mennyi; ebből a trianoni magyar, a trianoni idegen honos? Akik magyarok nemzetiségükre nézve, de nincs meg a magyar állampolgárságuk?) Kíméletet kérek azokkal szemben, akik megszállt területre valók. (Fábián Béla: Menynyi ebből a megszállt területi?) Azt a statisztika nem mutatja ki. (Fábián Béla: Erről van szó!) Ezt én nem tudom elbírálni. (Fábián Béla: Azok magyarok!) Ezt tudomásul veszem és ebben nincs is kétség, nem is ezeket reklamálom én, hanem azokat, akiket .mindenképpen idegen honosnak kell minősíteni. (Br. Berg Miksa: Azért kell pontos statisztikai adatokkal idejönni, mert a megszállott területieket magyaroknak kell tekinteni!) Magyaroknak tekintem én is, azért mondom, hogy tessék ezekkel szemben kíméletet tanúsítani. Amennyiben úgy van, ahogy képviselőtársam mondja, elállók erre a pontra vonatkozó kívánságaimtól. (Fábián Béla: Erről van szó! — Br. Berg Miksa: Akkor már egyetértünk!) Ezen túlmenőleg a magyar ipar fejlesztése érdekében a kormányzat mindent megtesz a jelen törvényjavaslatban, hogy az ipartestületek kellően megerősíttessenek, s úgy anyagiakban, mint pedig tevékenységükben alá kívánja őket támasztani. Az ipartestületnek^ azonban csak akkor van különösebb jelentősége, ha önálló ipartestületi jegyzőt tud tartani. Ha a statisztikát nézzük, megállapíthatjuk, hogy Magyarországon jelenleg 387 ipartestület van. Ezek közül Budapesten 43 szakmai ipartestület és egy vegyes ipartestület van. Ezeknek összes taglétszáma 29.528. Legnépesebb közöttük a szabó ipar testület, a, legkisebb pedig az épületburkolóké, amely utóbbi ipartestületnek mindössze 41 tagja van. Azonban az Öszszes budapesti ipartestületek önálló ipartestületi jegyzőt tartanak, tehát eleget fognak tudni tenni azoknak a feladatoknak, ^amelyeket a jelen törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után rájuk ró. Ellenben van 334 vidéki ipartestületünk. Ezekben a mesterek száma, összesen 129.348, a segédeké 47.-5.78, a tanoncoké pedig 33.339. Ebből azt látjuk, hogy ina a vidéki ipartestületek'kebelében .működő iparosoknál a tanoncok .száma kevesebb, mint a, segédek száma, de ugyanezt látjuk a fővárosi ipartestületek kebelében működő mestereknél is, ahol a segédek száma 81.847, a tanoncoké pedig mindössze 13.586. Helytelen tehát az a megállapítás, amely a túloldalról hangzott el, hogy ma már az ipa,rosmesterek főként tanoncokat foglalkoztatnak, a tanoncok olcsóbb bérével termelnek és munka nélkül hagyják a segédeket. A helyzet ellenkezőleg az, hogy nincs utánpótlás. A valóság tehát az, hogy elkövetkezhet rövidesen az idő, amikor hivatalból kell majd a tanoncok utánpótlásáról gondoskodni. Legalábbis a statisztikai megállapítások ezt mutatják. A vidéki ipartestületek között legkisebb a kübekházi, amelynek mindössze 43 tagja van. Olyan ipartestület a vidéken, amelynek nincs 100 tagú létszáma, összesen 30 van és 108 van olyan, amelynek taglétszáma a 200-at nem éri el. Ezeknek egyike sem tart önálló ipartestületi jegyzőt. Mindenesetre gondoskodnunk kell ezirányban és úgy kell megoldanunk a kérdést, hogy az olyan ipartestületeket, amelyek önálló ipartestületi jegyzőt nem (bírnak tartani a mai nehéz gazdasági, viszonyok között, amikor a tagdíjakat nem tudjak kellőkép behajtani, öszszevonják olyan környékbeli ipartestületekkel, amelyek érősebbek, vagy pedig ipari körökként ülése 1938 március 5-én, csütörtökön. kellene őket fenntartani az ipartestületek kebelén belül. Ha ezek a vidéki ipartestületek kellő összevonás útján anyagiakban megerősödnek, ha önálló ipartestületi jegyzőt tartanak, hiszem, hogy eleget fognak tudni azoknak a kötelezettségeiknek, amelyeket a törvény majd reájuk ró. Nagy támadás érte egyes körökből a jelen törvényjavaslat 16. %-kt. Ez a törvényszakasz szabatosan határolja el az iparos és a kereskedő munkakörét. Ez főként a ruházati iparban, az úgynevezett bedolgozó iparban jelentkezett. Nem kívánok ezzel a kérdéssel sokat foglalkozni, mert eleget foglalkozott vele a Ház minden szónoka, csak azt akarom megemlíteni, hogy ez_ a bizonyos ruházati bedolgozó ipar az elmúlt években mennyire vett réiszt az exportban. Az 1931. évben 103 métermázsa ruhát szállított ki 245.000 pengő értékben, míg 1933-ban már csak 6 métermázsát 13.000 pengő értékben. Majdnem ugyanilyen zuhanás mutatkozik a cipőexportban is. T. Ház! Miként látjuk, itt egy katasztrofális zuhanás következett be, azonban ezt a zuhanást nem ez a törvényjavaslat idézte elő, amely még a. Ház asztalán fekszik, mint ahogy mondották, hogy ez a törvényjavaslat tönkre fogja tenni ezt az iparágat. Sajnos azonban, ezen túlmenően van még egy iparágunk, amelyet a bedolgozó ipar már maj dem tönkretett. Ez az asztalosipar, amelyben az asztalosmesterek valóságos 'bedolgozó iparosokká lettek, főként Budapest környékén. Újpestnek 450 önálló asztalosmestere van, ezek közül 430 dolgozik a pesti piacra, de nem közvetlen a vevőknek, a fogyasztóknak szállít, hanem a kereskedőknek. A leromlott gazdasági helyzetben az újpesti asztalosipar, amely az asztalostársadalomnak legnevesebb iparága, annyira lerongyolódott, hogy ma teljesen a kereskedők karjai között van. A kereskedő leadja a rendelést az újpesti asztalosnak, aki készpénzt alig kap néhány pengőt hetenként, amivel a munkásait ki tudja fizetni, ellenben őt a kereskedő utalvánnyal fizeti ki. Az utalvány ellenében azután az asztalosmester megkapja a deszkát^ a furnirt, az enyvet, a sellakot annál a cégnél, ahová az utalványa szól, tehát nem választhatja meg a beszerzési forrást s így ki van téve annak,, hogy silányabb árut drágán vesz, olyan áron, amilyenen azt a kiszolgáló kereskedő megszabja, így a bedolgozóipar az asztalosmestereket Budapest környékén teljesen katasztrofális és függő helyzetbe hozta. Általában e kérdés taglalásánál meg kell állapítanunk azt, hogy ha a középipart és a kisipart, amely anyagilag annyira tönkre van téve, fel akarjuk emelni, ha talpra kívánjuk állítani, akkor gondoskodnunk kell róla, hogy a kisipari szövetkezetek életrehívásával a középipar és kisipar megteremthesse a maga megfelelő alapját. Meg kell teremtenünk szakmák szerint — legalább a nagyobb ipari centrumokban mindenütt — az anyagbeszerzőárubeszerző szövetkezeteket, meg kell teremtenünk az értékesítő szövetkezeteket is, de meg kell teremtenünk a hitelszövetkezeteket is. Mindezek megteremtése útján feltétlenül hiszem azt, hogy a kisipar még talpra fog állhatni, mert csak a szövetkezeti eszmén keresztül, amely a gazdasági erőt adja, lehet a kisiparostársadalmat talpraállítani. A szövetkezet a nagy gyáriparral szemben versenytársként jelentkezhetik az árlejtéseknél. egyenlő feltételekkel futhat és megvédheti a kisiparosok érdekeit.
