Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-102
Az országgyűlés képviselőházának 1Ô2. megteremteni. Ezért helyes a jelenlegi javaslatnaik az az elgondolása, amely szerint az iparostanonc felvételét a hat elemi iskola elvégzéséhez kívánja kötni. Nagyon helyes, így legalább egy miértéket állítunk fel ebiben a kérdésben. Nagyon szükséges ez, mert a tanoncoktatásnál igenis kívánatos az, hogy a tanonc legalább a szükséges elemi iskolai ismereteiknek birtokában legyen és ne kelljen annak az ipariskolai oktatónak azzal is vesződnie, hogy a tanoncot az írás-olvasás mesterségére megtanítsa. T. Ház! Tudjuk, hogy jelenlegi tanoncoktatásunlk keretén belül heti 9 óra áll rendelkezésre a tanítás céljára. Őszintén szólva, ez a 9 óra egyes szakmákban kevés. Szükséges violna azonban, hogy most, amikor a 8 órás munkanapot rendeli el a kormányzat és a szakiparban általában a 8 órás munkanapot kívánjutk a közeljövőben törvénybeiktatni, a tanítás ideje ne — úgy amint ma történik — délután 2 órától 6 óráig tartson, hanem a jövőben délután 4 órától 8 óráig tartson, mert ilyenformán a tanonc a munkahelyén jobb és több gyakorlati kiképzést nyerne. Ezen túlmenően ez a törvényjavaslat rendezni kívánja a tanoncok szerződtetésének idejét is. Tudjuk, hogy «ok zavart keltett eddig az oktatásban az, hogyha a tanonc évközben nyert szerződtetést, évközben jelent meg az ipariskolában és ha évközben szabadult fel, évközben is maradt ki onnan. Az elméleti és erkölcsi nevelésen túl ez a törvényjavaslat igen helyesen gondot fordít a gyakorlati kiképzésre is. Jól tudjuk, hogy a gyakorlati kiképzést a műhelyben nyeri a tanonc. A gyakorlati kiképzés ellenőrzése főként azért is szükséges, tinivel tudjuk azt, hogy vidéken nagyon sok kisiparosnál a tanonc még ma sem a szakmájának, megfelelő munkakört végzi, hanem gyermekekre való felügyelettel, háztartási munkák végzésével foglalkozik. Helyes volna, ha ezt az ellenőrzést az állam venné a kezébe olyképpen, hogy az iparfelügyelőségek gyakorolnák, de ha a mai gazdasági helyzetben a kormányzat ezt a 'terhet nem vállalhatja, úgy helyes a törvényjavaslatnak ílZ MZ intézkedése, amikor ezzel az ellenőrzési jogkörrel az ipartestületet kívánja felruházni. Ez az ipartestületeknek tekintélyt és módot ad arra, hogy az ipartestület vezetőségéből alakult ellenőrző bizottság betekintsen a műhelyekbe. Fontos azonban, hogy amikor a bizottság megjelenik a gyakorlati kiképzés színhelyén, akkor neosak azt nézze, hogy a gyalupadnál a tanonc hogyan dolgozik, hanem nézzen körül a ház táján is, hogy vájjon hogyan van ott elhelyezve az az ifjú, figyelje meg erkölcsi szempontból is az ifjúnak helyzetét, a családban való életét. Nézze meg közegészségügyi szempontból is, mert bizony sok helyen a tanonc nem. az egészségi kívánalmakmaik megfeleloleg van elhelyezve. T. Ház! A jelen törvényjavaslatnak nagyon is szociális jellegét mutatja a 22. §, amely a tanoncok szabadságidejét kívánja biztosítani. Ennek a szakasznak értelmében a tanonc évenként 14 napi fizetéses szabadságot kap. Az említett tanoncoktatáson túlmenően az állami kormányzat gondoskodik az ipari oktatás kérdésének további fejlesztéséről és ennek céljából három felső ipari szakiskolát tartunk fenn, a továbbiakban pedig 10 alsófokú ipari szakiskolát. Ezeknek munkakörét, feladatkörét ismerjük. Mindezekre a kormányzat köülése 19SÚ március 5-én, csütörtökön. 135 rülbelül évi 840.000 pengőt fordít. Jelentőségteljes nagy Összeg ez, de az ipari oktatás továbbfejlesztése szempontjából kevés. Minthogy azonban a kormányzat nagyobb összeget a jelen helyzetben aligha, tud áldozni, célszerű volna a kornak megfeleloleg átalakítani egyes ipari szakiskoláinkat. Amely szakmákban viszszafejlődést látunk, ott kívánatos volna az ipari szakiskoláknak átszervezése olyan szakbeli ipari szakiskolákká, amely szakokban fejlődést látunk. Tudjuk azt, hogy az ipari szakiskoláknak nagy a jelentőségük, mert sok vezető iparosra van szüksége ennek az országnak, különösen egyes iparágakban, mint amilyen a textilipar. Hogy a textilipar milyen fejlődést mutat, méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozólag néhány érdekes adattal szolgáljak. Nem azt fogom itt előadni, hogy a,z ipar e téren milyen termelést végzett, nem azt fogom elmondani, hogy milyen 'munkáslétszámot foglalkoztatott az utóbbi időben, hanem arra kívánóik rámutatni, hogy ebben a szakmában az egyes gyárigazgatók jövedelme milyen mértékben emelkedett az utóbbi esztendőkben. Drucker Gézának, a Győri Textilművek igazgatójának az 1932. évben 68.339 pengő saját bevallott jövedelme volt. 1934-ben pedig 104.359 pengő jövedelme. Krammer Henriknek ugyancsak egy győri textilgyár igazgatójának 1932-ben 68.166 pengő, 1934-ben pedig 102.580 pengő jövedelme volt. Budai-Goidberger Leó jövedelme saját bevallása szerint 1932-ben 106.443 pengő volt, 1934-lben 263.321 pengő. Azt látjuk tehát, hogy az elmúlt néhány esztendő alatt a textilipari gyárigazgatók százezer pengős jövedelmei majdnem megkétszereződtek, sőt Goldberger Leóé két és félszeresére emelkedett. Hogy ezeken a bevallott összegeken túl milyen jövedelmeik voltak ezeknek az ^igazgat óknak, az minket ezúttal talán nem érdekel, de érdekel engem az, hogy miért nem emelkedett ugyanilyen arányban a munkásság jövedelme és keresete is. Az a bizonyos 20—30 filléres órabér az a 12—18 pengős heti munkabér maradt a régi, pedig mindenesetre r megérdemelné az az ipari, az a gyári munkásság, hogy amennyiben a textilipar ^ilyen • lendülettel emelkedik, a munkás is részesüljön a nagyobb jövedelemből. A hitbizományi törvényjavaslat tárgyalása során egyik túloldali képviselőtársam utalt arra a kérdésre, hogy mi van a nagyipari ihitbizományokkal. A nagyipari hitbizományoknak módjukban volna jövedelmeikből ilyen formában a kis gyáripari munkásoknak is juttani, akiknek anyagi helyzetén, szociális állapotán a nagy, fejlődő ipar mindenesetre tudna segíteni. Egy /másik jelenségre is rá kívánok mutatni, még pedig arra, hogy a gyáriparban még mindig jelentős számban vannak idegenek, külföldi honosok. A statisztika szerint 3260 idegen honos alkalmazott van a gyáriparban; ezek közül 310 művezető. Jól tudjuk, hogy művezetői oktatásunk ma már igen szép színvonalon áll és hogy minden ipari szakmában vannak magyar művezetők r munka nélkül. De ha nem is volna így, kérdem^ mi az alapja annak, hogy Magyarországon még mindig lehet a gyáriparban 2548 idegen honos gyári munkás? Azt hiszem hogy ezek nem rendelkeznek olyan szakmabeli képességgel, hogy ezeket a gyáripar ne nélkülözhetné, amikor ' jól tudjuk, hogy tízezer és tízezer számra van21*
