Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-101

130 Az országgyűlés képviselőházának 10 és nem is akarom, hogy történjék, mert erre nincs szükség. Van törvény, megvannak az annak alapján kiadott rendeletek, amelyekről itt beszámoltam, ezeket a rendeleteket a közigazgatási hatóságok a helyi viszonyok figyelembevételével hajtják végre, és nem fordul elő ezek végrehajtása keretében több hiba, mint amennyi minden emberi intézkedés keretében — legyen az bármilyen téren, és lenne az urak részéről is — előfordulhat. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Györki képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Györki Imre: T. Képviselőház! Elsősorban is 1© kívánom szögezni, hogy interpellációm tárgyául két gyűlésbetiltást vettetni, még pedig az egyik volt a békéscsabai, a másik a mosoni. Az igen t. belügyminiszter úr azt mondotta, hogy ott, aszályisujtotta vidéken nem engedélyez gyűléseket és e tekintetben a pár tokikai majdnem megállapodás van, — úgy mondotta — az egységespárt sem tart ezen a vidéken gyűlést és a többi politikai pártok is honorálták ezt az intenciót. Hangsúlyozom — és a t. 'belügyminiszter úrnak talán rendelkezésére áll a békéscsabai gyűlésre vonatkozó kérés — hogy ml nem politikai népgyűlés tartására kértünk engedélyt, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hanem egy pártértekezlet tartására. (Farkas István: Szűkebbkörű!) Egy ilyen pártértekezleten tehát csak meghívottak jelenhetnek meg, az nem haladhatja meg a szokásos gyűlési keretet, inert 'ha mi Békéscsabán népgyűlést akarunk hirdetni, akkor azon a népgyűlésen nem 40 ember, hanem 2000—3000, sőt 5000 ember is meg szokott jelenni. {Ellenmoondások a jobboldalon. — Propper Sándor: Tessék legközelebb megnézni!) Tessék engedélyezni! (Farkas István: Engedélyezzék az ifjak! — Egy hang jobb felől: Csak akkor, ha Propter is felszólal! — Propper Sándor: Lehet ehhez szerencséjük, akkor legalább tanulnak! — Zaj.) Itt van azonban, t. belügyiminiszter úr, a mosoni kérés és a (magyaróvári járás főszolgabírójának véghatározata. Ott szakmai értekezletet, illetőleg gyűlést kívántak tartani. Mason ban, vagy Magyaróvár vidékén aszály nem volt és mégis az kell látnunk, (Propper Sándor: Megegyezés jött létre a munkások és a tőke között!) hogy majdnem ugyan azzal a megokolással tiltotta he a gyűlést az ottani; főszolgabíró, mint a békéscsabai. Hangsúlyoztam már interpellációmban, hogy egyes járásoknak és rendőrkapitányiságoknak területén van ez így, ahol teljesen lehetetlen és abszurd állapotok: uralkodnak, olyan állapotok, amelyek felett, — állítom — onég a belügyminiszter úr sem rendelkezik, mert ezek a vidéki kiskirályok a maguk területén a parancsuralmi rendszert már bevezették és azt hiszik, hogy ők kiskirályok ott, akiknek a világon senkii sem parancsol. De hogy mennyire törvénytelen a békéscsabai véghatározat, arra vonatkozóan felhívom az igen t. 'belügyminiszter úr figyelmét, arra, hogy ez a határozat két rendeletre hivatkozik. Az egyik a 6000/1922. számú rendelet, vonatkozik a politikai gyűlések tartására. Ez az, amire a miniszter úr utalt, hogy aszálysujtotta vidéken nem engedélyez politikai gyűlést. Erről is lehet beszélni, hogy helyes-e az, hogy elzárják a zsilipeket és nem engedikmeg, hogy az emberek a maguk panaszának, politikai felfogásának kifejezést adjanak. Ez is helytelen. . ülése 1936 március U-én, szerdán. De még ennél is helytelenebb és egyenesen ennek a rendőrkapitánynak a tudatlanságára vall, hogy véghatározatának másik részében, ahol korlátolt számban, 40-ben maximálván a megjelenők számát s központi kiküldöttek megjelenését és dalárdát nem engedélyezvén, mégis megenged valami pártértekezlet-félét, hivatkozik a 6622/1920. számú miniszterelnöki rendeletre, amely egyenesen nem a politikai pártokra vonatkozik, mert ennek a rendeletnek első szakasza^ kimondja, hogy (olvassa): »Kormányhatóságilag láttamozott alapszabályokkal bíró egyesületek és fiókegyesületek elnökei bármiféle gyűlést az illetékes rendőrhatóságnak legalább három nappal előbb, a gyűlés tárgyának, helyének és idejének pontos megjelölésével tudomásulvétel végett írásban bejelenteni kötelesek.« Méltóztassék tehát a disztinkciót figyelembe venni. Az egyik rendelet politikai gyűlés tartására vonatkozik, a másik rendelet pedig kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályokkal rendelkező egyesületek működését és gyűléstartását szabályozza. Az utóbbi rendelet tehát a szociáldemokrata, mint politikai pártra nem vonatkozik. Igenis fenntartom tehát azt, hogy ezia békéscsabai rendőrkapitány nemcsak rosszindulattal, nemcsak gonoszul jár el a szociáldemokrata párt ellen, amint azt a legutóbbi héten történt események mutatják... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék kifejezéseit megválogatni. Györki Imre: ... hanem azonkívül még tudatlan is, amit a belügyminiszter úrnak külön figyelmébe ajánlok. Ami a magyaróvári járás főszolgabírájának végső határozatát illeti, — amelyben nem engedi meg, hogy Kabók Lajos titkár, volt országgyűlési képviselő felszólaljon — errevonatkozólag megjegyzem, hogy a miniszter úr rendelkezésére állnak az elődei által kiadott rendeletek, a 115.112/1923. és a 227.170/1925. B. M. sz. rendeletek, amelyek a munlsásegyesületek helyi csoportjainak taggyűlésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák. Ezekben a rendeletekben a következő rendelkezés foglaltatik (olvassa): »Ilyen gyűléseken a munkásság erkölcsi és gazdasági érdekeivel kapcsolatos kérdések politikától mentes tárgyalását, úgyszintén egyes* központi kiküldötteknek politikamentes felszólalását is engedélyezni kell, ha az előzetesen felvétetett a taggyűlés' tárgysorozatába.« Beigazoltam tehát, hogy a. békéscsabai rendőrkapitány tudatlan és a hatáskörébe tartozó ügyeket és rendeleteket nem ismeri. Ugyanez áll, t. belügyminiszter úr, a magyaróvári járás főszolgabírójára is, ímert hiszen a felolvasott (miniszteri rendeletek expressis verbis előírják, hogy igenis engedélyezni kell a központi kiküldöttek megjelenését. Ez nem is lehet másképpen, mert különben a helyi csoportok ellenőrzése nélkül a központ ezekkel a helyi csoportokkal szemben felelősséget nem vállalhat. a Ismételten kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék ezeket az alárendelt közegeket kioktatni, hogy ilyen panaszokkal ne kelljen nekünk ismételten a Ház elé járulnunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! Csak két rövid megjegyzést kívánok tenni. Az egyik az, hogy Györki igen t. képviselőtársam olyan közigazgatási kiskirályok-