Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. lésen és súlyos kihágási ítéletet hoznának ellenük. En egyelőre csak ezt a két esetet óhajtom a t. belügyminiszter úr figyelmébe ajánlani és kérem őt, változtasson azon a módszeren, amely egyes helyeken van, tanítsa meg az ilyen főszolgabírakat és az ilyen rendőrkapitányokat móresre, vagy ha nem lehet megtanítani őket, tessék őket eltávolítani helyükről és a rendőri múzeumban elhelyezni mintapéldányonként, hogy ilyenek voltak a magyar közigazgatás egyes példányai 1936-ban. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Gyönyörű befejezés! Stílusos! — Propper Sándor: A magyar testvéreknek nem szabad a nyomorúságról beszélni ! — vitéz Scheftsik György közbeszól. — Györki Imre: Nagyon akasztófahumorban van a képviselő úr! — vitéz Scheftsik György: Nem én! — Propper Sándor: Hasonló helyzetben én hallgatnék! — vitéz Scheftsik György: Jobban is állana! — Propper Sándor: Es milyen jól állana magának! Mit gondol? Magának illene hallgatni!) Elnök: Kérem Propper képviselő urat, hagyja már abba ezt a párbeszédet. (Propper Sándor: Ugy emlékszem, nem én kezdtem! — vitéz Csicsery-Rónay István: Rossz az emlékezőtehetsége! A belügyminiszter úr kíván szólani, vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! Mindenekelőtt meg kívánnám állapítani, hogy nem érzem szükségét annak, hogy az eddigi utasításokon túlmenőleg konkrét esetekből kifolyólag bármi új rendelkezést is kiadjak a gyűlések iránti kérelmek kezelésére, mert hiszen az előző gyakorlattal szemben részemről mindössze annyi történt, hogy kértem itt a Házban a pártokat, — és ilyen értelemben adtam ki az informatív utasítást is — hogy azokon a területeken, ahol az aszály és jégkár következtében a nyomorúság nagy, politikai gyűlések megtartásától tartózkodjanak, különösen akkor, ha azok a helyi viszonyok következtében alkalmat adnának a kedélyek felcsigázására, felzaklatására és esetleg kirobbanásokra vezethetnének. (Farkas István: Inkább megnyugtatnának !) T. Ház! Mindenekelőtt meg kívánom állapítani, hogy általánosságban véve ehhez a kérésemhez alkalmazkodtak is a pártok és nem áll meg Györki Imre t. képviselőtársamnak az a megállapítása, hogy azon a területen — mert a békési esetben^ éppen egy ilyen inségterületről van szó — például a nemzeti egység pártja tartott volna gyűléseket, mert a nemzeti egység pártja az én kérésemre magától elállt ettől az egyébként minden pártot kétségtelenül megillető jogtól. Az adott esetben az történt, hogy Békéscsaba rendőrkapitánya az általános intenciókhoz akarta tartani magát, amidőn egy választmányi ülésről volt szó és határozatával azt akarta elérni, hogy ez a választmányi ülés a, résztvevők számát illetőleg elhatároltassék, hogy azt ne legyen kénytelen mint népgyűlést kezelni. Ez volt az intenció. Megállapítom azt 18, hogy nem is voU módomban ebbe a kérdésbe belenyúlni azért, mert a rendelkezésre álló törvényes fellebbezési idő alatt fellebbezés nem történt. En egy ügyet nem bírálhatok el telefoninformációk alapján még akkor sem, ha arra vonatkozóan telefoninformációkat kapok. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Természetes, hogy a maga törvényes útján menő ügybe beleszólok akkor, amikor az elém kerül; ez az ülése 1936 március 4.-én, szerdán. 129 ügy azonban nem is ikerült elém, mert az elsőfokú határozatot egyáltalában nem fellebbezték meg, ennek következtében nem is lett volna módom ebbe a kérdésbe belenyúlni. Határozottan hangsúlyozni kívánom azt, hogy az első- és másodfokú hatóságok helyi ténykedésében nekem számításba kell vennem ,a helyismeretet és nem avatkozhatom bele tminden egyes ügybe, mert hiszen törvényes hatáskörömet ebiben az esetben túllépném, ha egyes ügyek konkrét elintézésével kezdenék el foglalkozni akkor, ha azok nem a, hivatalos úton kerülnek elém. De még így is sokszor félhivatalos formában megtörténik az intervenció akkor, ha felfogásbeli különbségről van szó. Mert végeredményben nem kell mindjárt rosszakaratra gondolni, lehet szó téves felfogásról, lehet szó felfogásbeli különbségről is, lehet szó valamilyen utasításnak helytelen magyarázatáról, vagy téves, de jóhiszemű magyarázatáról, amiért én természetesen a magam személyében vállalom a felelősséget. A mosoni esetben a főszolgabíró határozata ellen fellebbezés történt és itt két egybehangzó határozattal állunk szemben, amelyek a helyi viszonyok ismeretében történtek. De én kijelentem, —- mint ahogyan már eddig is kijelentettem — hogy hajlandó vagyok minden ilyen konkrét esetet megvizsgálni, ha tudomásomra jut és szükség esetén megfelelő formában, akár iskolázás, akár interpretáció, akár pedig valamilyen más formában megtalálni a módját annak, hogy a jövőben a súrlódások minél ritkábbak legyenek. Nagyon kérem azonban Györki igen t. képviselőtársamat, ne méltóztassék a közigazgatásról feltételezni, hogy annak csak az a gondja, dolga és gondolata, hogy bajokat, kellemetlenségeket okozzon és nehézségeket támasszon. (Propper Sándor: Sajnos, van ilyen is!) Nem szeretném a t. Ház figyelmét és türelmét igénybe venni annak a statisztikának felolvasásával, amelyet itt már háromszor felolvastam, erre tehát nem is akarok kitérni. A statisztika egyet mindenesetre mutat: az általános tendenciát. Megállapítható, hogy pártkülönbség nélkül egyforma mértékkel méretik mindenkinek, (Farkas István: Nana!) megállapítható az is, hogy igen kevés esetben fordulnak elő tévedések, hibák, amelyek minden emberi ténykedésben előfordulhatnak. Nem lehet tehát aat mondani, hogy itt különös tendencia forogna fenn a szociáldemokratapárttal szemben, mert hiszen végre is a statisztika számai igazolják legjobban, hogy ilyesmiről szó nem lehet. (Propper Sándor: Jog kell ide, nem statisztika! — Megay Meissner Károly: Ne beszéljen! — Derültség. — Propper Sándor: Ha most látná magát, körülbelül egy hétig hallgatna! — Derültség.) Györki igen t. képviselőtársam interpellációjának negyedik pontja legalább is erős túlzás, mert nem látok semmi okot és semmi alapot arra, hogy azt a kérdést lehessen hozzám intézni, hogy (olvassa): »A szociáldemokratapárt gyűlései és kulturális megmozdulásai útjába, úgy látszik, központi irányításra gördítenek akadályt.« Amint kijelentettem, nemcsak hogy nem tudok egyetlen ilyen intézkedésről, hanem nem is történt egyetlen egy olyan intézkedés sem, amely változtatott volna azon a helyzeten, amelyről hat hónappal ezelőtt itt a Házban beszéltem, amidőn ezek az utasítások kimentek. Itt semmi néven nevezendő központi akaratnyilvánítás ilyen irányban nem történt, 19*