Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-97

Az országgyűlés képviselőházának 97, tárokat, illetve már a csirájában elfojtják ezeknek a különböző bűnöknek ,a lehetőségét. Ezzel azután elérjük azt, hogy önálló foglalkozáshoz és a nemzeti vagyonból megfelelő részesedéshez elsősorban azok jutnak, akik nemzetpolitikai és erkölcsi szempontból kifogástalanok. Az iparosság erkölcsi színvonalának és társadalmi tekintélyének emelését látom ebben a paragrafusban és — mint mondottam — ennélfogva a vidéki ipartestületek is hasonló örömmel fogadták ezt el. Nem akarok tisztán időtöltésből mindazokra a részletekre kitérni, amelyeknek megvitatásában már a bizottsági tárgyaláson is volt alkalmam résatvenni. Itt csak újból megállapítom, bogy jelen törvényjavaslat a kézműipar fejlesztését szolgálja, a minőségi termelést előmozdítja és egy fontos polgári réteg teremtését biztosítja, amely egyik kezében a karddal, másik kezében az ipari szerszámmal tudott harcolni a világháború alatt, tudott küzdeni a hazáért és most is áldozatkészen áll a nemzet jobb jövőjéért. A törvényjavaslatot, amint azt már beszédem elején is jeleztem, az ügy érdekében, a legnagyobb Örömmel fogadom el. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Drozdy Győző képviselő urat illeti a szó. Drozdy Győző: T. Képviselőház! Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy előttem szólott igen t. képviselőtársammal nem kell vitát folytatnom, minthogy az ő fényes elokvenciával előadott mondanvalójával száz százalékban egyetértek. Van azonban némi kis megjegyzésem a tegnapi vita utolsó felszólalójának, Vázsonyi t. képviselőtársamnak a beszédére. Valószínű, r hogy igen t. képviselőtársam azért hozta a képviselőház elé az 1922. évi iparügyi vitát, amelynek egyetlen ellenzéki felszólalója akkor én voltam, hogy most fejemre olvassa azt a pálfordulást, amelyen 15 esztendő alatt keresztülmentem. Hát ha csakugyan úgy állna is a dolog, bogy 15 esztendő után megváltoztattam politikai irányomat, . némi tekintetben felfogásomat, az sem lenne csoda és egyedülálló jelenség, különösen a magyar parlamentben, ahol nagyon kevesen ülnek azon a helyen, ahonnét elindultak. Egyáltalán nem lenne csoda ez, mert a világpolitikában is szokás,^ hogy az emberek változtatják a maguk felfogását a körülményekhez,' a viszonyokhoz, a történelmi fejlődéshez és a realitáshoz képest. Ellenben abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy egyetlen jottányit sem kell letagadnom azokból, amiket 1922-ben mondottam, egyetlen morzsával sem kell megváltoztatnom akkori véleményemet, sőt igen t. képviselőtársam száz százalékig engem igazolt azzal, hogy felolvasta az akkori naplóból, hogy mi volt nekem a véleményem arról az ipartörvényről. Én az akkori ipartörvény tárgyalásakor megmondottam, hogy ez az ipartörvény nem fogja jóvátenni a hibákat, megmondottam, hogy ezzel a törvénnyel az iparosság nem fog megelégedni, megmondottam, hogy elkövetkezik az idő, amikor ennek a törvénynek a módosítását maga az iparosság fogja kérni. (Müller Antal: Jó jós volt!) Engem tehát akkori beszédem száz százalékig igazol, mert íme elérkezett idő, amelyet én 1922-ben megjósoltam, hogy ez a törvény nem tarthatja sokáig magát, eljött az a kormány is, a reformkormány, amely annak a törvénynek azokat a szakaszait, amelyek az életben nem váltak be, módosítni kívánta. (Br. Berg Miksa: Ez az ülése 1936 február É6-án, szerdán. 3 első reform!) Nagyon örülök, hogy azoknak a közbeszólásoknak, amelyek tegnap Vázsonyi képviselő úr tárgyilagos beszédét és felolvasását kísérték, ma ilyen visszhangja van, hogy ez az első reform, mert magam is azt mondom, hogy ez igazán reform (Éljenzés a baloldalon.) és ez a reform igazolja, hogy azt, amit ellenzéki képviselő koromban követeltem, az élet is megköveteli és kívánja. De nézzük, vájjon kontroverziába kerültem-e magammal, mást vallok-e ma, mást hirdetek-e, mint az 1922-es ipartörvény tárgyalásánál? (Vázsonyi János: Nézzük az idézeteket!) Vázsonyi képviselő úr beszédemet idézve szó szerint a következőket mondta (olvassa): »Akkor az egyetlen ellenzéki felszólaló volt a javaslatnál Drozdy Győző és a következőket mondotta (olvassa): »Olyan törvényjavaslatot vártunk volna, amely leszedi az iparról a béklyókat.« Ilyent vártunk, ilyet is akarok megszavazni, ilyet is látok ebben a törvényjavaslatban.« Aláírom szórói-szóra, amit Drozdy képviselő úr mondott — »... amely a közszállításokat rendezi, amely az ipartörvény elavult részleteit modernizálja« — szórói-szóra vallom ma is, — »amely a munkás erkölcsi színvonalát és anyagi helyzetét emeli...« Teljesen igazam volt akkor is és ma is ezt vallom. (Tovább olvassa): »... amely az iparoktatást a kultúrnépek nívójára emeli, amely a kontárok garázdálkodását megszünteti, (Müller Antal: Ügy van! Ez a fontos!) amely a műhelyeknek olcsó erőforrásokat teremt, amely a kivitelt előmozdítja és rendezi, amely a nyersanyag beszerzését megkönnyíti, a háború korlátozó intézkedéseit megszünteti, amely közmunkaprogramot, illetőleg közmunkákat és munkalehetőségeket ad, közszállítási szabályzatot teremt ...« (Vázsonyi János: Ez még most is hiányzik!) »Ezzel szemben kaptunk egy valóságos kurzustörvényjavaslatot...« Ez az egy az, amivel ma nem lehet analógiába hozni az akkori törvényjavaslatot, mert hiszen éppen ez a novella pótolja ennek a törvényjavaslatnak a hiányait, éppen ez, a novella viszi keresztül az élet fejlődésének eredményeit. Amikor tehát 1922-ben kurzustörvénynek neveztem azt a törvényjavaslatot, amely hiányos és rossz volt,, akkor ma nem nevezhetem kurzustör vénynek azt a novellát, amely annak a másiknak hiányait akarja .pótolni. így tehát remélem Vázsonyi képviselőtársam is megnyugszik, ha hangoztatom, hogy 1922. évi felfogásomat egyáltalában nincs okom revízió alá venni (Vázsonyi János: Nem is tételeztem fel!) és remélem, a t. Ház is megnyugszik abban, hogy az igen t.. miniszterelnök úr apotsztrofálása, aki úgy szólott felőlem, hogy amerikai' tapasztalataim meggyőztek arról, hogy helytelen úton jártam, ezúttal nem állta meg a helyét, mert 1922-ben sem jártam helytelen úton, bár eismerem a miniszterelnök úr megjegyzésében rejlő tendencia helyességét, hogy bizonyára lehettek olyan dolgok, lehettek olyan körülmények, amelyekre nézve nem láttam a helyes irányt, nem láttam a helyes utat, ma azonban éppen amerikai tapasztalataim után, sok dolgot másképpen látok. Ebben nincs semmi szégyelnivaló, semmi tagadnivaló. (Zaj. — Vázsonyi János: 14 év múlva újra beszélünk! — Br. Berg Miksa: Mi lesz 14 év múlva? Akkor is megváltoztatja véleményéti — Zaj.) Egy 34—35 éves embernek, amilyen korú én akkor voltam, illik még egy kicsit ellenzékinek; lenni', de 35 és 50 éves kora között 1*