Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-101

128 Az országgyűlés képviselöházakak IC Tovább megy azután a jogtalanságban és a törvénytelenségben a rendőrkapitány és kimondja azt, hogy csak névre szóló meghívókkal meghívott és korlátolt számú választmányi tag jelenlétében tartható meg ez a kerületi választmányi ülés és azon csak a választmány igazolt tagjai szólalhatnak fel. Fogalma sincs ennek a tisztelt rendőrkapitánynak arról, hogy egy politikád párt életében miképpen folynak le a. pártértekezletek. Azt hiszi, hogy mint egy előkelő garden-partyra, névreszóló meghívókat bocsátanak ki és így jelennek meg a résztvevők, holott neki tudnia kellene, ha egy kis figyelmet fordítana saját teendőinek helyes ellátására hogy az egyes városokban, illetve az egye* falvakban maguk az ottani helyi csoportok vezetői választják ki azokat, akiket kiküldenek a pártértekezletre és a helyi csoporttól kapják meg a megbízólevelüket arra, hogy a pártértekezleten helyet foglaljanak. Megtiltja még ez a szerencsétlen rendőr kapitány azt is, hogy ezen az ő véghatározatának keretén belül engedélyezett pártértekezleten a dalárda közreműködhessek. Hogy milyen veszedelem származik abból, ha a dalárda megnyitja a pártértekezletet, vagy annak befejeztekor megint működik, azt józan ésszel elképzelni nem tudom, de azt hiszem, hogy erre a belügyminiszter sem tud kielégítő választ adni.^ A továbbiakban 'megint csak a törvénytelenség terére lép a rendőrkapitány akkor, amikor egyszerűen maximálja az ezen a pártértekezleten jelen lehető tagok számát és kimondja, hogy a meghívottak száma nem haladhatja meg a 40 főt és hogy az ülésen csak adminisztrációs kérdések tárgyalhatók. Vagy azt engedélyezi a rendőrkapitány, hogy a pártértekezletet azon kereten belül tartsák meg, amely keretben ő engedélyezi, bár, mint mondottam, errevonatkozólag semmiféle törvényes joga nincs vagy kimondja azt, hogy azon csak meghívottak jelenhetnek meg, de akkor se mondhatja ki azt, hogy azon a pártértekezleten csak 40 tag lehet a meghivottak száma, mert tudomásom szerint nincsen semmiféle jogszabály, — sem törvény, sem törvény alapján kiadott miniszteri rendelet — amely megállapítaná, hogy ilyen pártértekezleten hány ember jelenhetik meg. Nem volt tehát semmi törvényes joga a rendőrkapitánynak arra, hogy 40 főben maximálja a pártértekezleten résztvevő tagok számát. T. Ház! Amikor egyik oldalon azt kell látnunk, hogy a kormány részéről az Eszterházyutcában és az egész országban látószervi és hallószervi propagandát folytatnak; amikor azt kell látnunk, hogy a nyilaskeresztesek részéről a leglehetetlenebb izgató tendenciájú plakátok és röpiratok jelennek meg és a kormányzat részéről semmiféle ellenintézkedést nem látunk, — érdeklődjék a belügyminiszter úr a debreceni rendőrkapitányságon s meglátja, hogy olyan mételyező iratokat még 1919 legrosszabb és legsötétebb napjaiban sem láttunk, amikor pedig konszolidációról beszélni nem is lehetett — ugyanakkor pedig információnk van arról is, hogy — talán éppen a látóés hallószervi propaganda következtében és a dacos kannahordók eljárása következtében — vannak vidéki rendőrkapitányok és vidéki szolgabírák, akik egyenesen fittyet hánynak a belügyminisztérium és a belügyminiszter úr intézkedéseinek, akik maguk kijelentik, hogy: a belügyminiszter Pesten székel és messze van az ő járásuktól vagy az ő rendőrkapitánysági területüktől, ők látják azt, hogy mi ott a szükséges teendő, szükségesnek tartják a rendelet . ülése 1936 március U-én

) szerdán. kibocsátását, őket nem érdekli, hogy mit fog a belügyminisztérium csinálni. Felhívom ezekre a jelenségekre a belügyminiszter úr figyelmét. Minthogy beszédidőm lejárt, tisztelettel kérek öt percnyi meghosszabbítást. Elnök: Györki Imre képviselő úr beszédidejének öt perccel való meghosszabbítását kérte, méltóztatnak ezt megadni! (Igent) A Ház a beszédidő meghosszabbítását megadta. Györki Imre: Mert azt kell látnunk, t. belügyminiszter úr, hogy valahányszor az egységespárt kívánt akár Budapesten, akár vidéken bármelyik községben pártértekezletet tartani, soha nem történt még meg, hogy akadt volna rendőrkapitány vagy szolgabíró, aki az ilyen pártértekezletek megtartását olyan előfeltételekhez kötötte volna, amilyenekhez kötötte a mi pártértekezletünk megtartását ez a békéscsabai rendőrkapitány, akinek talán néhány héttel ezelőtt a ténykedéseit már szóvátettük, nem interpelláció alakjában, hanem szóbeli úton az államtitkár úrnál, akkor, mikor egy központi kiküldöttünket, aki egyszerűen csak látogatás céljából ment le Békéscsabára, elfogatott, lezáratott a prostituáltak közé és az illetőt fogva tartotta másfél napig anélkül, hogy erre egyetlen elfogadható indokot is fel tudott volna hozni. Megnyílt a közigazgatási továbbképző tanfolyam. Ajánlanám a miniszter úrnak, hogy ha nem is csapja el az ilyen rendőrkapitányt, de legalább dirigálja be erre a továbbképző tanfolyamra és oktassa ki, hogy mi a teendője. Egy másik ilyen teljesen tarthatatlan véghatározatot a magyaróvári járás főszolgabírája adott ki. Bejelentette az ottani vas- és fémmunkások helyiosoportja, — tehát most máf nem politikai párt, hanem helyi szakszervezet — hogy 'beszámoló gyűlést akar tartani és napirendül felvette: Beszámoló a gyárigazgatósággal folytatott tárgyalásokról. T. i. bérharc előzte meg ezt a he jelen test. A második napirendi pont volt: a vas- és fémmunkások általános gazdasági helyzete, előadó Kabók Lajos titkár, volt országgyűlési képviselőtársunk, ak'i 13 éven keresztül itt ült közöttünk. A főszolgabíró ezt a gyűlést is betiltotta. Itt már any. nyi^ fáradtságot sem vett magának a főszolgabíró, hogy kikeresett volna legalább egy miniszteri rendelet, amelyre hivatkozott volna, hogy miért tiltotta be a gyűlést. Az indokolás, amely teljesen lehetetlen, ezt mondja (olvassa): »A gyárvezetőség és a munkások kiküldöttei között a bérkérdés közös megbeszélésen intézendő el és nem az összes munkások bevonásával tartandó értekezleten.« Ha a t. főszolgabíró úr elolvasta volna a gyűlés napirendjét, láthatta volna, hogy itt beszámolót akartak tartani éppen ezekről a tárgyalásokról, amelyeket a gyárvezetőséggel folytattak. A második napirendi pontra vonatkozólag pedig ezt a bölcsességet mondja a véghatározat (olvassa): »Arra, hogy a vas- és fémmunkások általános gazdasági helyzete ismertetéséről beszámolót tartsanak, ezidőiszerint szükség ninosen«, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) »mert a munkásság a vas- és fémmunkások általános helyzetét amúgyis ismeri. A gyárigazgatósággal folytatott tárgyalások eredményét a helyicsoport vezetősége rövid úton a munkássággal értekezlet nélkül is közölheti.« Nem kell mondanom, hogyha megpróbálnák rövid úton, gyűlésbejelentés nélkül ezt az értekezletet megtartani, akkor tiltott gyűlés címén indítanának azok ellen eljárást, akik résztvennének a gyű-