Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-101

126 Az országgyűlés képviselőházának 101 hetesét biztosítsa. Ennélfogva legalább 12%-ra tehetjük azoknak számát, akik ilyen munkával keresték meg kenyerüket és a múltban nem a mezőgazdasági gazdálkodást terhelték. Általában kimondhatjuk tehát, hogy a trianoni szerződés következtében körülbelül 20-^-25%-kal több a mezőgazdasági munkások .száma CsonkaMagyarországon, mint amennyi egész Magyarországon volt. így a nagybirtoknak napjainkban legalább 20—25%-kai több mezőgazdasági munkást kell eltartania, mint amennyit a régi időben volt kénytelen eltartani. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a mezőgazdaságnak, ha meg is van aiz a kultúrája, de nincs meg az a jövedelmezősége, amely megvolt a békeidőben és hogy a mai gazdasági viszonyok annyira leromlottak, hogy még azt a munkásmenmyiséget .sem képes alkalmazni, amelyet a múltban alkalmazott, akkor megérthetjük, hogy miért olyan nagy a mezőgazdasági nyomor a falun, általában a vidéken. Annak a körülménynek, hogy körülbelül 20—25%-kai több a 'mezőgazdasági munkások száma Csonka-Magyartországon, mint egész Magyarországon volt, két szomorú következménye lett. Egyik következménye az, hogy a mezőgazdasági munkások bizonyos hányada évrőlévre munkanélküli, vagyis arató- és cséplőmunka nélkül marad, mert ezeket nem képes felvenni a magyar (mezőgazdaság. Másik szomorú következménye a mezőgazdasági munkások száma megduzzadásának pedig az, hogy a munkapiacon nagy lévén a kínálat és kicsiny a kereslet, ennél a közgazdasági törvénynél fogva a munkabérek olyan alacsony nívóra sülylyedtek le, hogy abból az a munkás a maga életét nem tudja biztosítani. A trianoni 'békeszerződésnek tehát ez a két szomorú következménye lett: részben a mezőgazdasági munkanélküliség, részben pedig az árak csökkenése, amihez nagyban hozzájárul a mezőgazdaságnak mai tragikus helyzetei. Megértem, hogy a mai viszonyok között nagyon nehéz jobb életlehetőséget teremteni a mezőgazdasági munkásnak, főleg azért, mert a földnek, a nagybirtoknak nincs prosperitása. Valamit azonban mégis tenni kell. Ennek szükségét már a nemzetgyűlés is felismerte 1923ban, amikor törvénycikket alkotott a mezőgazdasági munkásság munkaerejének jogosulatlan kihasználása ellen. E törvénycikk értelmében járásonként, megyénként, községenként és városonként bárkinek a kérésére munkabérmegállapító bizottság létesíthető, amelynek tagjait úgy a munkavállalók, mint a munkaadók közül választják és így a közösen választott elnökkel az illető járásra vagy megyére paritásos alapon megállapíthatják a legkisebb munkabért, amelynél kevesebbet abban a járásban, megyében, vagy helységben adni nem lehetAnnakidején érvényben volt ez a törvény és igen szép kihatásai voltak, legalább is 'bizonyos helyeken sok nyomortól mentette meg a mezőgazdasági munkásságot. Interpellációmmal azt céloztam, hogy ezt a meglevő törvényt, amely 'bizonyos időre szól, újból léptessék hatályba és amennyiben erre mód van, a földmívelésügyi miniszter úr védje meg a mezőgazdasági munkásság bérérdekeit. Kénytelen vagyok egy önvallomást is tenni. Meg kell mondanom, hogy tulajdonképpen nyitott ajtót döngetek, mert a földmívelésügyi miniszter úr belátva azt, hogy a mezőgazdasági munkások munkaerejének jogosulatülése 1936 március 4-én, szerdán. lan kihasználása szempontjából milyen nagy szükség van ennek a törvénynek a felújítására, iterpellációm elmondása előtt rendeletet adott ki, amellyel három évre meghosszabbította az 1923 :XXV. te. hatályát. Csak hálával tartozhatom a földmívelésügyi miniszter úrnak nemes gondolkozásáért és szociális belátásáért, amellyel ennek a törvénynek a hatályát újból biztosította három évre. Meg vagyok győződve arról, hogy nemes gesztusával nagyon sok könnyet töröl le a mezőgazdasági munkások arcáról. Legyen szabad azonban mégis felkérnem a földmívelésügyi miniszter urat arra, hogy miután ez a rendelet alig ment át a. köztudatba, Méltóztassék odahatni, hogy a közigazgatási hatóságok és a mezőgazdasági kamarák iparkodjanak ennek a törvénynek érvényt szerezni és az egyes vidékek lakosait figyelmeztetni arra, hogy törvényes joguk van a legkisebb munkabér hatósági megállapítását kérni. Interpellációm tehát oda tendál, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ennek a nemes rendeletnek, amelyet kiadni szíves volt, adjon nyomatékot a mezőgazdasági munkásság érdekében, azáltal, hogy utasítsa a közigazgatási hatóságokat és az illető kamarákat arra, hogy minél több helyen iparkodjanak érvényre juttatni ezt a törvényt. Elnök: A földmívelésügyi miniszter urat illeti a szó. Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter. T. Ház! Az 1923:XXV. te. hatályának három évre való meghosszabbítására kiadatott a 10.160 számú, nem földmívelésügyi miniszteri, 'mint ahogy az igen tisztelt képviselőtársam mondotta, hanem miniszterelnöki számú rendelet. (Györki Imre: Nem lényeges!) Ezt a precizitás szempontjából említem fel. A rendelet lehetővé teszi mindazt, amit tisztelt képviselőtársam elmondott. Készségesen hozzájárulok ahhoz, hogy szélesebb körökben tegyük ismertté azt, hogy a törvény hatályát újabb három évre kitoltuk. Gondoskodni fogok arról, hogy a havonta, egyszer tartani szokott mezőgazdasági kamarai értekezleten is felhívassák a kamarai vezetők figyelme a rendeletnek minél szélesebb körökben való publikálására. Kérem tehát, méltóztassék válaszomat tudomásul venni, annak megállapítása mellett, hogy örülök, hogy képviselőtársam szíves volt rámutatni erre a rendkívül fontos és szociális szempontból nagy horderejű kérdésre. (Élénk helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Györki Imre képviselő' úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »A Ma; gyarországi Szociáldemokrata Párt békéscsabai csoportja 1936 március hó 1-én kerületi választmányi pártértekezletet szándékozott tartani. A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége mosoni csoportja pedig ugyancsak 1936 március hó l-re értekezlet megtartására kért engedélyt. A m. kir. államrendőrség békéscsabai kapitánysága a gyűlés megtartását 11/54—1936. sz. véghatározatával nem engedélyezte, a válasz-