Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-101
Az országgyűlés képviselőházának 101. mértékben, mint amilyen mértékben kellene. Pedig hát nem volna valami nehéz, nem kerülne sokkal nagyobb munkába. Csak néhány rendőrtisztviselőt, detektívet meg i kellene bízni, hogy naponta olvassa el a fővárosi lapok hirdetéseit. Egészen bőséges anyagot kapnának ott és módjukban lenne sok-sok életet megmenteni, módjukban lenne sok-sok bűnt és óvadéksikkasztást megakadályozni. A legkülönbözőbb formában hirdetik az újságokban óvadékos alkalmazottaknak álláshoz juttatását. Irodai kisasszonyokat keresnek, 200—300 pengő óvadék mellett, pénzbeszedőket keresnek, házfelügyelői állásokat hirdetnek az "ügynökök (Propper Sándor: Ott van a legtöbb visszaélés!) jól jövedelmező házakban, hirdetnek raktárnoki állásokat, keresnek szállítói munkásokat, óvadék mellett. Ezeknek a hirdetéseknek 90%-a nem céloz egybet, mint hogy ezeket a szerencsétlen, apró kis exiisztenciakat 'becsapják, meglopják (vitéz Scheí'tsik György: Ugy van! Botot nekik! — Gr. Festetics Domonkos: Botbüntetést nekik!) és teszik szabadon, mert mai törvényeink szerint olyan csekély az a büntetés, amelyet egy ilyen gazember kapcabetyár kap, (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ez, tévedés! — Gr. Festetics Domonkos: 5 évi fegyház van a törvényben!) a kisemberek kifosztásáért, hogy nyugodt lélekkel teheti, mert annak az erkölcsileg züllött léleknek egy hónapi, két hónapi, vagy két heti fogház semmi. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Vagy 5 évi fegyház!) Ha 5 évi fegyházat kap, akkor igen t. miniszter úr, százszor is meggondolja az a csirkefogó, hogy elkövesse ezt a cselekményt. (Haám Artúr: Gajdeszbe kell tenni!) Hogy milyen raf finériával, milyen körmönfontsággal csinálják ezeket a dolgokat, -azt semmi isem bizonyítja jobban, mint, hogy alakulnak különböző hangzatos nevű egyesületek, vagy szervek, amelyek nem szolgálnak mást, minthogy a hangzatos cím és név vonzása következtében az áldozatok hiszékenyen odamenjenek. Talán méltóztatott róla olvasni, a közelmúltban alakult egy ilyen egyesület, amelynek az volt a címe: Hadirokkant és Munkásszövetkezet. (Fábián Béla: Megint egy szövetkezet!) Méltóztassék elképzelni, igen t. Képviselőház, (Fábián Béla: Kevés becsületes szövetkezet van! — Propper Sándor: De mert van, nem szabad általánosítani!) most, már ott tartanak ezek a lelkitismeretlen 'emberek, hogy a szerencsétlen hadirokkantak becsapására készülődnek és a hadirokkantak szerencsétlenebbjei közül szedik az áldozatokat. Hangzatos cím alatt állásokat ígérnek, s azután óvadékot vesznek fel tőle. Odakocog az a hadirokkant a falábával, elviszi oda a nyomorék testet, mert hátha olyan állást, olyan foglalkozást kap, amelyet el tud végezni -beteg testével is. Odamegy és akkor elszedik tőle apránkint összegyűjtött, összekeresett, vagy összekoldult filléreit, pengőit, ő pedig várja az állást. (Gr. Festetics Domonkos: Csupa Galíciából bevándorolt izraelita foglalkozik ezzel! Ki kell őket hordani, akkor lesz rend!) A közelmúltban a. hadirokkantak egész tömegei fordultak a hírósághoz s a rendőrséghez feljelentéseikkel, elsírva panaszaikat, hogy becsapták őket, elszedték utolsó filléreiket. De más formában is csinálják ezeket a dolgokat. Vállalatot alakítanak hangzatos cím alatt, mint például a közelmúltban alakult Rum- és Likőrkivonatok Gyára. (Dinnyés ,Laülése 1936 március U-en, szerdán. 117 jos: A pénzt vonták ki a zsebükből!) Ki gondolta, hogy egy emberi bőrbe bújt bestia azért keresi ki ezt a címet, — nem találok elég kemény szót arra, hogy ezeket •meghélyegezzem itt — hogy ezt visszaélésekre használja fel. (Zaj, — Elnök csenget.) Ártatlan címet adnak a vállalkozásoknak. Az a szerencsétlen kisember állás nélkül van, van egy pár pengője. Elmegy vele a semmit nem mondó című gyárba és odaadja a pénzét. Méltóztattak talán olvasni, — a lapok is hozták ezt a hírt — hogy egy ilyen rum- és likőrgyár az emberek egész tömegeitől vett fel óvadékot. Néhány ezer pengőt vágott így zsebre és ezeknek a szerencsétleneknek odaadott egy-egy üveg rumot, vagy likőrt mintaüveg gyanánt azzal, hogy menjenek és szerezzenek vevőkört. Természetesen, ezek a szerencsétlenek elmentek, ajtóról-ajtóra jártak. Mi történt? Megtörtént velük többek között az, hogy ugyanaz a csirkefogó, aki ebben a gyárban mint igazgató szerepelt, kiküldte egy másik társát — aki ugyanolyan lelkiismeretlen gazember, mint amilyen a vezérigazgató — azzal a megbízatással, hogy lopja el ezektől az emberektől azokat az üvegeket, amelyekkel ezek elmentek a megrendeléseket felvenni. A társak utánuk mentek ennek az embernek. Azok behívták egy kis' kocsmába tízóraira azt a szegény, éhes embert, aki még nem is reggelizett. Azután egy pillanatra elmentek. Az árut ellopták, illetőleg ellopatták tőle. Az a szerencsétlen ember visszament a. vezérigazgató úrhoz, mondván: »Kérem, szerencsétlenül jártam, ellopták a mintakollekciót.« Erre az igazgató úr felháborodva mondotta neki: »Hát édes h aratom, ha maga ilyen hanyag, akkor én kénytelen vagyok a maga óvadékából ennek az árunak értékét levonni.« Hosszú időn keresztül így fosztogatták a szerencsétlen emberek tömegeit. De itt van a házfelügyelők esete. Árról, hogy a házfelügyelők óvadéka terén milyen határtalan visszaélés folyik, a házfelügyelők tudják a legtöbbet és a legtragikusahbat elmondani. Példának okáért megtörténik, hogy a háztulajdonosok, akiknek a háza túl van terhelve és árverés előtt áll, megbíznak egy ügynököt azzal, hogy a ház részére keressen és szerezzen házfelügyelőt. (Dinnyés Lajos: Óvadékot! Ez a lényeg!) Természetesen, óvadékost Az ügynökök elmennek a városba, sőt már vidékre is elutaznak és a kis törpebirtokosokat, akik odahaza csendes falujukban vegetálnak, nyomorognak, rábeszélik arra, hogy adják el his kázukat, kis földjüket, jöjjenek fel a fővárosba, ott előkelő házfelügyelői állást fognak kapni, amely biztos exisztenciát jelent részükre. Az a jámbor, hiszékeny vidéki ember feljön és találkozik az ügynök szobájában... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Esztergályos János: Tisztelettel kérek negyedóra meghosszabbítást. (Gr. Festetics Domonkos: Beszéljen tovább, János bácsi, ez nagyon érdekes! — Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadnil (Igen!) A Ház ' a meghosszabbítást megadja. Esztergályos János: Az illető elmegy s jelentkezik a felhajtó ügynöknél. Az ügynök azt mondja neki: »Kérem, a méltóságos úr csak megbízható felügyelőt fogad.« A megbízhatóság persze attól függ, hogy hajlandó-e az óvadékot azonnal letenni a méltóságos úr kezébe, igen vagy nem 1 ? (Dinnyés Lajos: Készpénzben!) Készpénzben. Abban a pillanatban, amikor 1000,
