Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-101

116 Az országgyűlés képviselőházának lí A kereskedő is iparigazolvány alapján dolgozik. Most jön egy ilyen ötletítélet, amely egyszerűen azt mondja, hogy az iparigazolvány át nem ruházható, az egész átruházás semmis, te szegény átruházó iparos vagy kereskedő nem kapsz semmit, minden az új tulajdonosé. (Baross Endre: A liberálisok kérték, hogy így legyen a tejnél!) A tejnél nem kérte senki. Mi, liberálisok, mindig a szabadkereskedelem álláspontján vagyunk, mert mi szeretjük azt, hogy vannak itt nagy tejvállalatok, amelyek külföldi összeköttetéseket is szereztek. Csakhogy ezek a régi tejvállalatok, amelyek — mondom — már külföldön is be vannak vezetve, kötelesek a haszonból az Omtk-nak megtérítést adni azért, hogy a t. Omtk. boldogulhasson. Bocsánatot kérek, ilyen wirtschaftból nem kérünk. Itt van a továbbiakban a kereskedelmi és ipari munkakör elválasztása, többek között a híres 47. §. Itt is az volna az álláspontom, hogy szerzett jogokat ne tessék bántani, de elvileg viszont ezt nem lehet helyteleníteni, ha egyszer a kisipar megsegítéséről van szó. Csak azt kérem és a miniszter úr iránt érzett bizalomból elfogadom ezt a szakaszt, (Derültség.) ha a miniszter úr megígéri, hogy visszaállítja az 1884. évi XVII. törvénycikket, amennyiben a kisiparosság azt mondja egy év múlva, hogy nem kell az új szabályozás, (Müller Antal : Ezt nem fogja mondani!) tessék visszaállítani az 1884. évi XVII. törvénycikket. Ha a miniszter úr ezt megígéri, akkor ezzel a feltétellel megszavazom ezt a szakaszt, (vitéz Scheftsik György: Ne szavazza meg! — Zaj. — Éber Antal: Ez sem segítene!) Már régen meg kellett volna valósítani, t. miniszter úr, azt, amit annakidején az ipari novella vitája során Giesswein Sándor is meglehetősen sürgetett, meg kellett volna alkotni az otthoni munka védelméről szóló jogszabályozás! Most tulajdonképpen már mindegy: eddig a kereskedő foglalkoztatta otthon a kisiparost, most majd egy iparostársa foglalkoztatja otthon azt a kisiparost. A kisiparosok közül a múlt év végén 200-at lakoltattak ki a XI. kerületben egészségtelen lakásaikból. Ezek számára igazán mindegy, hogy kereskedő, vagy iparos foglalkoztatja-e őket. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Rupert Rezső: Kénytelen vagyok befejezni szavaimat. Sok tekintetben elismeréssel vagyok az iparügyi miniszter úr iránt, (Derültség.) de bizalmatlansággal viseltetem a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr iránt, (Derültség.) a szövetkezetek dolgában a múltkor elfoglalt lehetetlen álláspontja miatt, s a javaslatot ezért nem fogadom el (Zaj. — Boczonádi Szabó Imre: Ezt nem bírja ki a kisipar!) Elnök: A házszabályok értelmében áttérünk az interpellációkra. A vitát félbeszakítom és javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután 4 órakor tartsa és a holnapi ülés napirendjére tűzessék ki: az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, továbbá a mentelmi bizottság 202., 208., valamint 210—215. számú jelentéseinek tárgyalása. Méltóztatik a napirendi javaslatot elfogadni? (Igen!) A Ház az elnöki napirendi javaslatot elfogadta. Következik Esztergályos János képviselő úr interpellációja az igazságügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. . ülése 1936 március h-én, szerdán. Vásárhelyi János jegyző (olvassa): »Interpelláció az igazságügyminiszter úrhoz az óvadéksikkasztók büntetésének megszigorítása tárgyában. Tekintettel arra, hogy lelkiismeretlen emberek üzletszerűen foglalkoznak jóhiszemű emberek ezreinek kifosztásával, hajlandó-e a miniszter úr az óvadéksikkasztások _ büntetésének megszigorítására olyan törvényjavaslatot készíteni, amely szerint önálló cselekményként büntessék az óvadéksikkasztásokat, fogházzal büntetendők a színleges alkalmazásból eredő ilyen bűncselekmények, siílyosabban büntetendők az ügynökök, felhajtok és bűnsegédek és törvényben mondassék ki, hogy nem érvényes az olyan megállapodás, amely szerint az óvadék felhasználható.« Elnök: Esztergályos János képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Körülbelül egy esztendővel ezelőtt határozati javaslatot nyújtottam be; arra kértem a kormányt, hogy terjesszen elő törvényjavaslatot, amelynek szigorú rendelkezései az óvadéksikkasztásokat lehetetlenné teszik. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Ez 1935 május havában történt. Azóta én és velem együtt nagyon sokan vártuk az igazságügyi kormányzatnak ilyen irányú ténykedéseit. Sajnos, hiába, mert az igazságügyi kormányzat ebben az irányban nem tett semmit. Ha figyelemmel kísérjük az óvadéksikkasztások terén azt a hallatlan garázdálkodást, amely az utóbbi esztendőben kifejlődött, akkor lehetetlenség szó nélkül tűrnünk tovább ezt az állapotot; lehetetlenség szó nélkül néznünk tovább, hogy egyes lelkiismeretlen kapcabetyárok miként fosztják ki a szerencsétlen kisembereket, akik sokszor életüknek, egész munkájuknak gyümölcsét adják oda jó hiszemííen az ilyen lelkiismeretlen kufároknak, abban a hitben, abban a gondolatban, hogy így megtakarított pár pengőjükkel exisztenciát teremtsenek maguknak. Igen t. Ház! Mielőtt tovább mennék a kérdés lényegében, meg kell állapítanom a következőket. Az államrendőrség politikai osztálya Európaszerte híressé fejlődött, mert em berekét, akik még csak a gondolatnál tartanak, hogy politikai bűncselekményeket kövessenek el, a kitűnően megszervezett államrendőrség már a gondolat megszületésénél leleplez és bíróság elé állít. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) — Farkas István: Politikai bűncselekmény nincs is, csak cselekedet!) Ha az államrendőrség az óvadéksikkasztók ellen, ezek ellen a minden emberi érzésből kivetkőzött bestiák ellen, nagyobb eréllyel lépne fel, akkor nem nőhetett volna ezek működési területe olyan óriásivá, mint amilyenné az utóbbi esztendőben kifejlődött. (Propper Sándor: Nincsen idejük, mert politikával vannak elfoglalva.) Igaz, hogy van az államrendőrség központi épületében egy osztály, ahol ezeket az óvadéksikkasztási eseteket > figyelemmel kísérik, nyomozzák és tárgyalják, ez azonban távolról sem elegendő ahhoz a mérethez képest, amilyen méretben folynak ezen a téren a bűncselekmények. Az államrendőrség illetékes ügyosztálya . túl van halmozva. Kevés a személyzet, és így -ezeket a jelenségeket nem ellenőrzik — mert nem ellenőrizhetik — olyan