Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-101
114 Az országgyűlés képviselőházának 101. ülése 1936 március A-én, szerdán. tek. Nem tudom megérteni ezt a megkülönböztetést. Mindenesetre a . legveszedelmesebb, mert önkényre ad okot az, ha ilyen a törvény szövege, mint ez, hogy tudniillik azt: ha valakit olyan csellekményért — amelyre nézve azonban nem mondja meg a törvény, hogy mi az ta cselekmény, (Horváth Zoltán: Abszurdum, lehetetlen!) amely a szakmabeli megbízhatóságot kétségessé teszi — három éven belül háromszor elítélnek. Meg kellene mondani, hogy mely bűncselekmények ezek. Éppen Drozdy t. (képviselőtársam mutatott rá a veszedelemre, hogy a nyomdászokat ilymódon egyre-másra meg lehet fosztani ipar jogosítványuktól. Remélem, hogy a t. iparügyi miniszter úr tmaga is belátja, hogy ez sem jurisztikailag, sem jogbölcseletileg nem állja meg a helyét s majd kellő módosítást fog előterjeszteni ebben az irányban. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kifogásolom a fcözszempontok minél élesebb kidoniborításából azt is, hogy egyes esetekben az iparengedélyek Ikiadását a miniszter biztosítéktól teheti függővé. Ezzel is úgy vagyunk, mint sok más kérelemmel. Ezzel is megtörténhetik az, amit egy minisztériumiban hallunk, hogy azt mondják: én zsidó aktát nem írok alá; (Kun Béla: Ilyen is van?!) más minisztériumban azt mondják: (kisgazdapárti vagy Eckhardt-aktát nem íriok alá; vagy: szociáldemokrata aktát nem írok alá. Ennek az lehet a vége, hogy lesz, aki majd azt mondja: én csak Nep.-aktát íróik alá. (Zaj és mozgás a balés szélsőbaloldalon.) így vagyunk azzal is, ha az iparengedélyt biztosítéktól lehet függővé tenni. A zártszámot, 'illetőleg felesleges volt a novella eddigi álláspontjától eltérni. A novella 38. §-a megmondta, hogy mely esetekben lehetséges a zártszám. Ez a novellában is rossz volt, ezen túlmenni azonban már csakugyan éles kidomborítása a közszempontnak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) r r A reáljogok tekintetében nem vagyok egy állásponton Csik József t. képviselőtársammal, mert a 'Szerzett jogot szerintem védeni kell (Csik József: A köz kárára mem kell védeni!) olyan esetekben, miikor ez nagy nemzeti érdekekkel nem ellenkezik. Hetvenkét reáljog van. Ezzel szemben a többi, amely 'már nem reáljog, 504 vagy 510-re tehető. (Csik József: Valahol meg kell kezdeni!) Miért olyan fontos és hatalmas törvényalkotási vívmány az, hogy ezt a 72 reáljogot eltöröljük, amikor ezek úgyszólván évszázados jogok és amikor hibás a törvényjavaslat (indokolása, amely szerint annakidején ezeket szinte jutalomképpen semmiért kapták az illetők. A reáljogok birtokosainak ősei megvették azt a reáljogot; miért kell tehát ezt a 72 reáljogot eltörölni? Ennek igazán semmi indokoltsága és megokoltsága nincs. Ez a 72 reál jog legalább rendes kezekben van s tradíciós kezekben marad, olyan kezekben marad, amelyek előre készültek arra, hogy egy ilyen üzemet átvesznek, ahhoz értenek. Ellenben tessék megnézni, hogy mi történik annál az 504 személy jogú iparjognál. Mészáros- és asztalosmestereknek adtak füstfaragói jogokat, amint azt itt kimutattuk. Legalább erkölcsileg megnyugtató lenne az, hogy jogos és ügyes kezekben van ez a 72 reáliog, ha egyszer •már a többi 504 úgysem a füst faragó segéd éknek áll rendelkezésére, hanem jön majd egy asztalosmester, egy molnármester vagy egy nyugalmazott főispán (Horváth Zoltán; Egy Nep.-élharcos!) vagy egy Nep.-élharcos s annak: adnak majd egy ilyen személyjogú füstfaragói jogot, (vitéz Scheftsik György: Majd talán fiskálisoknak fogják adni 1 ? — Horváth Zoltán: Mondja csak képviselő úr, ez a hattyúdala? —- Esztergályos János: Scheftsik is elmegy majd kéményseprőnek! — vitéz Seftsik György: Majd.megseprőzlek! — Elénk derültség.) T. Ház! Az áruházak dolgában helyeslem, hogy a t. kormány valamit tenni akar. Csak azt hibázták el ebben a javaslatban, hogy a miniszternek joga van esetleg újabb áruházak létesítésére is jogot adni. Szerintem elég ezekből az áruházakból. (Egy hang a jobboldalon: Sok is!) Isten ments, hogy többet felállítsanak, mert a meglevő áruházak is túlságos nagy versenyt támasztanak a kisiparnak és a kiskereskedelemnek. Nagyon helyesen cselekednék a miniszter úr, ha módosítást nyújtana be erre vonatkozólag és lemondana arról, hogy új áruházakat alapíthassanak. Ellenkezőleg, az volna a helyes, ha többé új áruházat nem engedélyeznének. A tisztességtelen verseny kérdésében helyesnek tartom a javaslat intézkedését. Ebbeli intézkedésével egyetértek, csak kevésnek tartom azt, hogy a kereskedelmi és iparkamara bizottsága csak 100 pengő pénzbírságot róhat ki az ilyen árrombolás vagy tisztességtelen verseny esetében. Szeretném és hajlandó volnék elfogadni azt, hogy nagyobb jogot kapjon ez a bizottság. Beavatkozhassak,^ zár alá vehessen árukat és egyéb ilyen jogosítványai legyenek. (Egy hang balfelől: Isten w.ents!) A vége úgy is az lesz t. képviselőtársam, hogy ezt a kérdést bíróságokkal fogják elintézni, de mire odáig jut a kisiparos, rengeteg a perköltség, a huzavona. Legjobb volna, ha ezt a kérdést a kereskedelmi és iparkamara megfelelő bizottsága hatáskörébe utalnók, hiszen az értene ahhoz, hogy kell az árrombolást vagy tisztességtelen versenyt megakadályozni. Itt tehát az a kifogásom, hogy a javaslat nem megy elég messze A másik kérdésben viszont meg vagyok elégedve, a muiikaszabályozási szerződések jogkörét ugyanis a javaslat az ipartestületek munkaügyi bizottsága elé utalja. Hogy ezen a téren lehet-e elérni eredményt, fakadhat-e ebből áldás, ez attól függ, hogy azok a munkaügyi bizottságok miként fognak működni. A közszempontok minél élesebb kidomborításának fogalma körébe esik a tejipar kérdése is. Nehezményezem azt, hogy a tejipari üzemek engedélyezését most már a földmívelésügyi minisztertől teszik függővé. Ebből megint protekció lehet. Itt úgyis nagy a baj, mert hiszen az Omtk. lesz a hidrája az _ egész dolognak, mindent lábai alá gyűr, az exisztenciákat a falvakban, kisvárosokban százszámra pusztította el; magam is tudok ilyen eseteket. Én — ellenkezőleg — ezt az ipart teljesen szabaddá tennem, mert ez a monopólium egyike a legegészségtelenebbeknek és legerkölestelenebbeknek. Látjuk azt, hogy ez az Omtk. éppenúgy, mint egyéb ilyen intézmények is, például a Hangya, az Okh., tele van politikusokkal, előkelő közalkalmazottakkal, vagy volt közalkalmazottakkal. Lehetetlen megélni egy országban, ahol azok, akiket az ország fizet, nem elégszenek meg azzal a nagy stallummal, amelyben magas fizetéseket kapnak, hanem még konkurrenciát is támasztanak az adófizető közönségnek. Az egész Omtk. mintha Holitscher Károlyért volna, vagy például az Okh. Schandl Károlyért, de más vonatkozásban vannak még más
