Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-101

.112 Az országgyűlés képviselőházának 101 így, miért hallunk itt tirádákat bizonyos irányú gazdasági rendszerek mellett, miért látunk olyan nagy szövetkezeti és egyéb efféle pártolásokat, miért látjuk a szindikátusok felburjánzását, miért látjuk azt, hogy a túlsó oldalról mindennap órák hosszat panaszkodnak a kartelek ellen, borzasztó hevesen, agresszíven kitörnek ellenük és a kartelek mégis virágoznak, gazdagodnak. Lássunk tisztán! Az első dolog a bajt, a betegséget észrevenni, a diagnózist megállapítani és akkor azután hozzákezdhetünk a gyógyításhoz. Szerintem tehát végre látnia kell az országnak, hogy itt ,a közgazdasági tevékenység területén mi megy végbe. Ezért kérem a t. Képviselőházat, fogadja el a következő határozati javaslatot (olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, terjesszen elő összefoglaló kimutatást arról, hogy az utóbbi 15 év alatt: 1. mely ipari vagy kereskedelmi vállalatok, különösen szövetkezetek, de egyéb haszonra és veszteségre dolgozó jogi és természetes személyek mikor, mennyi pénzbeli vagy anyagi támogatásban részesültek közpénzekből, ideértve a vármegyék, városok és közsé gek részéről nyújtott támogatásokat is; 2. a támogatott jogi személyek vagy alkalmi társulások reprezentánsai, képviselői. igazgatósági tagjai vagy alkalmazottai között kik vannak vagy voltak a volt nemzetgyűlés vagy az országgyűlés tagjai és a közalkalma- . zottak vagy volt közalkalmazottak közül, illetve kik azok a természetes személyek, akik az 1. pontban említett valamilyen támogatást kapták; a jelenlegi helyzetet véve pedig alapul: 3. mely alakulatok és szervek vannak, akár hivatal, ,akár szindikátus vagy egyéb néven, amelyek belső gazdasági életünk termelői vagy forgalmi életében, különösen pedig a külfölddel való forgalomban kedvezményeket, sőt monopóliumszerű helyzetet élveznek^ a szabad termelés és szabad kereskedés rovására s kik a tagjai, részesei vagy alkalmazottai ezeknek a monopóliumszerű kedvezményeket élvező alakulatoknak, hivataloknak, szindikátusoknak vagy egyéb szerveknek és érdekeltségeknek; 4. mely kartelek vagy egyéb egyezményes ipari és kereskedelmi árszabályozó társulások vannak Magyarországon és az országgyűlés tagjai vagy a közalkalmazottak közül kik vannak azokkal érdekeltségi kapcsolatban? Végül : 5. a Hangyaszövetkezet, Ok'h. és Omtk. az utóbbi öt év 'alatt évenként hányszázalékos osztalékot, haszonrészesedést vagy visszatérítést juttatott tagjainak, s az előbbi két nagy szövetkezet fiókjainál vagy vidéki intézeteinéi egyenként mily követeléseket kellett leírni behajthatatlanság címén, vagy mily összegek vesztek el bűnös visszaélések miatt?« T. Ház! Majd ha a t. kormány ezt az öszszefoglaló jelentést be fogja nyújtani, (Horváth Zoltán: Nem fogja!) akkor majd vitába szállhatunk Winchkler kereskedelemügyi miniszter úrral, akkor majd beszélhetünk a kérdésről, akkor majd abban a helyzetben leszünk, hogy meg lesznek az argumentumok azzal a felfogással szemben, amelyet itt Winchkler t. kereskedelemügyi miniszter úr vall. Megvallom, t. Ház, eredetileg azon az állásponton voltam, hogy ezt a javaslatot — mert mégis csak van benne sok jó az iparosságra nézve — el fogom fogadni, (Helyeslés jobbfelől.) amikor ülése 1936 március 4-én, szerdán. azonban most egy hete hallottam Winchkler kereskedelemügyi miniszter urat beszélni és a szövetkezetek pártolásának azt az értelmezését hallottam szavaiból, hogy semmi kifogás nem tehető az ellen, ha mi az állam pénzéből a szövetkezetek deficitjét fedezzük, akkor elhatároztam, hogy nem fogadom el. (Baross Endre: Mi köze ehhez az iparügyi miniszter úrnak?) Hogy mi köze van az iparügyi miniszter úrnak ehhez? Hát az, t. képviselőtársam, hogy ez egy sziámi-ikerjavastat, ezt a javaslatot ketten jegyzik: az igen tehetséges és kiváló iparügyi miniszter úr és a nekem személy szerint szintén igen rokonszenves Winchkler t. kereskedelemügyi miniszter úr. Eszem ágában sincs, hogy ellene valami személyes kifogásom legyen, sőt igen kellemesen emlékszem rá vissza abból az időből, amikor a Hét-ben, Kiss József lapjában egyre-másra jelentek meg tőle Besnyői István név alatt szép versek. Egy ilyen kitűnő lírikusra nem lehet haragudni, csak természetesen visszariadtam attól a felfogásától, «.melyet a szövetkezeti etika területén vall. T. Képviselőház! Megengedhetetlen és a legmélyebben elítélendő az, hogy a kormány az állam pénzéből kereskedelmi alakulatok, vagy iparvállalatok deficitjét fedezze.- A t. kereskedelemügyi miniszter úrral teljesen egyetértek abban, — a liberalizmus és a szabadverseny álláspontján állva — hogy hadd virágozzanak, alakuljanak egyre-másra a szövetkezetek is. adja Isten, hogy boldoguljanak, erősödjenek, gyarapodjanak. Ami ellen kifogásom van, csak az, hogy ezek a szövetkezetek voltaképpen álszövetkezetek, mert nem azt a célt szolgálják, hogy a kisemberek 'bennük tömörüljenek és ezeknek az érdekei általuk előmozdíttassanak, hanem azt a. célt. hogy fényes, hatalmas^ állások kreáltassanak, nagy vezérigazgatói és elnöki fizetések adassanak. A többi azután ezeknél mellékes. (Zaj.) T. Képviselőház! Nagyon szívesen járulok hozzá ahhoz is, hogy az ipari élet területén is alakuljanak egyre-másra ezek a szövetkezetek, csak azt akarom, hogy ezek a szövetkezetek autonóm szövetkezetek legyenek, hogy csakugyan azoknak a szövetkezetei legyenek, akikből alakulnak, akiket tagokul megnyernek, akik üzletrészeket jegyeznek, és akik a saját maguk termelését végzik el a szövetkezet keretén belül, illetve a saját termékeik értékesítését bonyolítják le. Ha ilyen szövetkezetek alakulnak, amelyekben MZ H kisiparos, vagy kisgazda mondja meg, hogy kikből álljon a szövetkezet igazgatósága, elnöksége, ha független, a maguk lábán járó szövetkezetek lesznek ezek. mint a holland vagy dán szövetkezetek, akkor igen^ szívesen, örömmel fogadjuk ezeket, de az képtelenség, hogy amikor ezek a szövetkezetek óriási fizetéseket adnak a vezérigazgatójuknak, az elnöküknek, az igazgatóiknak és más efféle egyéneknek, s amikor rosszul gazdálkodnak és versenyt támasztanak a kisiparnak és kiskereskedelemnek, ugyanakkor azután ugyanez a kisiparostársadal om, ugyanez a kiskereskedőtársadalom, — vagy nem bánom, akár a nagyipar és nagykereskedelem is — fizesse meg ezeknek a deficitjét. Egyébként a törvényjavaslattal sok tekintetben egyetértek, néhány kifogásom van csak, A javaslat három irányban akar hozzányúlni a kisiparoskérdéshez. Először is a képesítést szabályozó intézkedéseket akarja kiegészíteni. Azután azt mondja — és ez a célkitűzés valahogyan már gyanúsabb — hogy a közszem-