Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-101

.106 Az országgyűlés képviselőházának löl. ülése 1936 március 4-ew, szerdán. tétben nálunk is megengedik ; tudniillik 1911-ben jelent meg az a rendelet, amely szerint az addig az időpontig vizsgázott fogtechnikusok dolgozhatnak szájban s így orvosi tevékenységet^ fejthetnek ki. De most nem erről akarok vitázni, csak hangsúlyozom, hogy ha már leszorították ia fogtechnikusosztályt az iparosok osztályába, akkor legalább is annyi védelemben kellene őket részesíteni, mint a többi kisiparosokat. (Ügy van! Ügy van!) Nem szabad tehát engedni, — tisztelet a kivételnek, — hogy az orvosok kapzsiságának legyenek az áldozatai. Sajnos, .a helyzet az, hogy ^amikor az orvos 150—200 pengőért csinál meg egy aranyhidat, ebből alig 25—50 pengőt juttatnak a fogtechnikusnak. (Müller Antal: A fogtechnikusok bíznak az iparügyi miniszter úrban Î) Teljesen helytelen és igazságtalan ennek az állapotnak fenntartása és nagyon kérem az iparügyi miniszter urat, éppen a fogtechnikusosztály érdekében, hogy legyen szíves megvédeni ennek az osztálynak is jogos érdekeit. A másik szempont, amelyre súlyt akarok helyezni, a reáljogok kérdése. A magam szempontjából egészen természetesnek tartom, hogy a reál jogok at .megszüntették. Ha a hitblzoimányoknál nem haboztunk kimondani azt, hogy ma a XX. században a hitbizományoknak olyan formában, ahogyan eddig léteztek, nincs jelentőségük, akkor miiért habozunk kimondani ugyanezt a hitbizomány jellegű reáljogokra nézve is! Igenis, modernek és korszakalkotónak tartom az iparügyi miniszter úrnak azt az intézkedését, amellyel kimondotta a reál jogok megszüntetését. Valamit azonban mégis hozzá akarok fűzni ehhez az intézkedéshez, A javaslat 3. ^-a azt mondja, hogy ha a reál jogok öröklésénél az unoka olyan anyagi helyzetben van, hogy a reál jog előnyeire nem szorul rá, akkor nem szabad neki adni. (Rupert Rezső: Ez nem erre vonatkozik! — Müller Antal: Ez az ipar gyakorlására vonatkozik! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A személyjogra vonatkozik, a reál jogra nem!) En ezt célszerűnek tartottam volna a reáljogra is alkalmazni. Ha olyan^ helyzetben van az unoka, hogy nem szorul rá ennek a reáljognak a gyakorlására, akkor miért adjuk meg neki? akkor már meg lehetne szüntetni. (Rupert Rezső: Miért van valakinek ezer holdja, amelyet örökölt nem tudom, hányadik ősétől? — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez nem csak az öröklés, hanem az eladás jogát is jelenti! — Rupert Rezső: A szerzett jogokat ne bántsuk!) Akkor nagyon sok joghoz nem lett volna szabad hozzányúlni, amelyekhez éppen a mai idők mostohasága kényszerített, hogy hozzányúljunk. Akkor nem lett volna szabad földreformot sem csinálni, amelynek úgy tudom, a képviselő úr nagy pártfogója volt a múltban és mellette van most is. Ez is a szerzett jogokhoz való hozzányulást jelenti, s a mai változott idők kényszere hozza magával, hogy ezekhez a szerzett jogokhoz^ hozzá kellett nyúlni s így a reáljoighoz is, akár szerzett jogok legyenek azok, akár nem. A hitbizományi javaslat reformját is helyeselte a t. képviselőtársam, pedig ott is szerzett jogról volt szó. Amit tehát a.z egyik oldalon meg lehet csinálni, azt ne habozzunk megcsinálni a másik oldalon is. A reál joggal kapcsolatban célszerűnek tartót tam volna, ha az unoka, sőt az édes gyermek ellátottsága folytán is "már megszűntnek lehetett volna, tekinteni a reáljogot. De ínég egyet akarok említeni a reáljogra vonatkozólag. Tudniillik kimondja a javaslat, hogy az örökléssel kapcsolatosan 20 év múlva, szűnik meg a reáljog érvénye. Itt előfordulhat az, ihogy egyesek 70 évig fogják élvezni a reáljogot, viszont lesznek egyesek, akik 20—25 év múlva elvesztik a reáljogot. Sokkal célszerűbbnek tartottam volna, ha általában 32 évben állapították volna meg a reáljog elévülését. Ez az elévülésnek jogi formulája a mi magánjogunkban, így nem lett volna az a nagy latitude a reáljognak birtoklása között, amely a mostani rendelkezés következtében be fog következni. T. Ház! Ezeket voltam bátor előadni a reáljogokra és a fogtechnikus-kérdésre vonatkozóan. Ez a javaslat azonban nemcsak az iparosság anyagi érdekeit iparkodik előmozdítani, hanem az iparosság szellemi nívóját is emeli. Az egyik céh alapszabálya kimondotta, a középkorban, hogy az iparosnak olyan tisztának kell lennie, mint a galambank. Ugy látszik, ezt a szempontot is szem előtt tartotta ez a törvényjavaslat, amikor erkölcsi megszorításokat hoz be, hogy az iparosság jó hírnevét, szellemi és erkölcsi .nívóját előmozdítsa. A szellemi nívót iparkodik előmozdítani a uiegtervizsga behozatala révén és nagyon örülök annak, ha a miniszter úr, — hallottam ugyanis, hogy ezt tervezi —- még a mesterek között is különbséget óhajt tenni olyképpen, hogy ezüstkoszorús és arany koszorú s mesteri címeket fog ajándékozni. Ezzel eléri azt a célt, amelyet Dulin t. képviselőtársam már említett, hogy a mesterek között is kellene ibizonyos fokozatot megállapítani. Ez a régi céhrendszerben is megvolt az úgynevezett remekesmester elnevezésben. A többi, társain felülemelkedő mestert a középkorban remekesmester nek nevezték el. ( Azután itt van a tanoncidő meghosszabbítása. Ez szintén az iparosság szellemi és erkölcsi nívóját fogja emelni, mert ezzel még képzettebb iparosok fognak kikerülni a magyar társadalomba. Helyeslem a törvényjavaslatnak azt az intézkedését is, amely a ta; nonciskola bizonyos osztályához köti a segédi vizsga letételét. Ezzel is természetesen az ipari segédek szellemi nívója fog emelkedni. Ezek mind olyan szempontok, amelyek csak helyeselhetek és amelyek már régen megoldásra várnak. Ezekkel a reformokkal kapcsolatban csak egy kérdésre szeretném felhívni a mélyen t. iparügyi miniszter úr figyelmét, nevezetesen a tanonciskolák kérdésére. Azok közé tartozom, akik gyakorlatilag is ismerik a kérdést, mert az egyik nagy városban a tanonciskolái bizottság alelnöke vagyok. Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy tanoncoktatásunk nincs azon a színvonalon, amelyen lennie kellene. Ha a mi tanoncoktatásunkat Összehasonlítjuk a német tanoncoktatással, azt látjuk, hogy nagyon lemaradtunk. A német tanonciskolái oktatás majdnem egészen pótolja a magyar középiskola oktatását, majdnem azt a tartalmat tudja nyújtani. Innen van az, hogy a békeidőben a német tanonciskolából kikerült emberek az állami életben is nagy szerepet tudtak játszani, így például Stegerwald, aki a békeidőben porosz miniszterelnök volt, a háborúutáni kormányok idejében pedig a kereskedelmi tárcát töltötte be, ő a német tanonciskolában szedte magába azokat az ismereteket, amelyek erre képesítették. Mi, sajnos, messze vagyunk még ettől. Részben a tanoncok szociális helyzete, részben a tanerőknek