Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-101

Az országgyűlés képviselőházának löl. hang jobb felöl: Nagyon fontos!) Ma már rend­kívül elterjedt a 'kontármunka, úgyannyira, hogy sok tekintetben veszélyezteti az önálló, szakképzett iparosok kenyerét. Ebben a te­kintetben már tényleg kellett valamit tenni, mert hiszen a kontármunka, sokkal olosóbb volt, mint az iparosmunka, a kontár sem adót, sem üzletbért nem fizetett, ennek következté­ben túl tudta konkurrálni a szakképzett ipa­rost és így azt kenyerétől fosztotta meg. • Itt van azután a munkaszabály-szerződé­sek behozatala, ami nagymértékben fogja eny­híteni azokat az ellentétes érdekeket, amelyek az iparososztály keretén helül mutatkoznak. Nagyon üdvös a munkaügyi bizottságok szervezése is, amelyek szintén arra lesznek al­kalmasak, hogy az egyes szakmák keretén be­lül a tagok között fennálló súrlódásokat kőz­nie gnyugvásra szabályozzák. A javaslat tehát már csak ezeknek a nagy általánosságban felsorolt intézkedéseknek meg­valósításávail is segítségére siet a kisiparos­osztálynak. Megengedem, hogy ez még nem münden, hogy ez még nem elég. A sza­bad verseny, a liberális gazdasági rend az, amely a kisipart javarészben koldus­botra juttatta; (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) így tehát nem szabad megengedni, hogy ennek a versenynek a kisipar teljesen marta­lékává legyen. Tudom, hogy a kormányzat egyelőre nem igen tehet semmit a liberális gazdasági rendszer ellen, mert, — hogy úgy fe­jezzem ki magamat — ennek működése a mi tevékenységünk határán kívül esik, A mi kis országunk ennek működését nem tudja sem különösebben elősegíteni, sem pedig meggátolni, mert ez világpolitikai kérdés. De igenis ezzel a gazdasági rendszerrel szemben legalább negatíve kell védeni a kisipart. Ne­vezetesen súlyt kell helyezni arra. hogy kellő hitel juttatásával gazdaságilag alapozzuk meg a kisiparos tevékenységét. (Helyeslés jobbfe­IŐU A bankokról sok szó esett ebben a Házban és általában olyan értelemben, hogy a bankok mai működését kárhoztatták. Nap-nap után olvassuk az újságokban, különösen az utóbbi hetekben, hogy ez vagy az a bank hány millió­val zárta le a mérlegét. A mai viszonyok kö­zött, amikor mindenki alig bírja a saját exisz­tenciáját fenntartani, egyesek még milliókat tudnak keresni. En nem irigylem tőlük, azon­ban hangsúlyozom, hogy ha úgy keresnek, mint most, akkor azt jogosulatlan keresetnek tartom. Mi volna a. bankpolitika célja. Elsősorban a. pénz konzerválása a betevőket lilletőleg és kiadása a kölcsörikérőket illetőleg. Ma a ban­kok mindennel foglalkoznak, csak ezzel az ere­deti hivatásukkal nem. Ma, — amint az előhb is említettem — ha egy kisiparos vagy kis­gazda kopogtat a bankok ajtaján, lehet ingat­lanfedezete, az mit sem számít, nem kap hi­telt, ma csak azok a vállalatok kapnak a ban­koktól pénzt kölcsönbe, amelyek az illető bank érdekszférájához tartoznak. Ezzel a bankok teljesen letértek arról az útról, .amely eredeti hivatásuk lett volna. A mai kisipari válság egyik kulcsa a hitel teljes hiánya és míg ezt a hitelt meg nem te­remti, addig nagy javulás nem remélhető. Ezen­kívül az is fontos, hogy a kamatteher ne.le­gyen súlyos a 'maii termelési rend hasznához viszonyítva. Ha valaki 5%-ra kénytelen dol­gozni, akkor nem fizethet 7'5%-os kamatot a illése 19o6 március U-én, szerdán. 105 maga hitele után. Arra kell tehát törekedni, hogy vagy a termelt áru haszna emelkedjék, vagy pedig a kölcsön után. fizetett kamat 'bizo­nyos mértékben csökkenjen. Csak dicsérni tu­dom a kormánynak azt a felfogását, hogyha kis mértékben is, de minden kisiparosnak lehe­tővé tette, hogy olcsó kamatozású hitelhez jut­hasson'. Ez ma igenis nagy eredmény és a kis­iparosság nagy tömege hálával gondol a pénz­ügyminiszter úrra és az iparügyi miniszter úrra, akik lehetővé tették, hogy ha csak pár száz pengőhöz is, de kölcsönhöz jutottak. Ez a kölcsön sokat mentett meg közülök az éhenha­lástól és sok.iparos kis viskóját vagy műhelyét mentette meg az elárverezéstől. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezt a politikát továbbra is folytatni kell és ha az ország pénzügyi hely­zete megengedi, mindig jobban és jobban ki kell szélesíteni. Itt van a nyersanyag beszerzésének problé­mája. Mondoon, a kisipar teljesen ki volt téve e tekintetben a kartelek kénye-kedvének. Itt tényleg az állami ibeavatkozás módszeréhez kell folyamodni, .akár fogják diktatúrával gyanú­sítani ezért a kormányt, akár nem, mert a kis­ipar érdekében ezt a lépést meg kell tenni. Nem szabad odadobni a kisipart az anyagbe­szerzés szempontjából a kartelek önkényeske­désének, hanem az államnak és a kormányzati tényezőknek oda kell hatniok, hogy a kisipa­rosok olyan ár ellenében jussanak nyersanyag­hoz, amely mellett termelésük még rentábilis lehet. Itt van a termelési eszközök megszerzésének kérdése is. Teljesen magára hagyatva, a kis­ipari osztály félig-meddig úgy járt, mint a mezőgazdasági osztály, a kisbirtokosok, akikre ráerőszakolták a külföldi és belföldi gépeket magas áron. Jött a termelési dekonjunktúra, rájukmaradt a nagy adósság és képtelenek vol­tak abból kiszabadulni. Ez sok tekintetben a kisiparosokra is áll. Ezek is drága gépekkel szerelték fel üzemüket, ott maradj a nyakukon az adósság és most a nagy adósság megeszi a műhelyt és azt a kis ingatlant, amellyel ren­delkeznek. Nagyon fontOiS, hogy ;e tekintetben az iparügyi minisztérium legalább kezdemé­nyezéssel járjon elől s a kisiparososztálynak a gépek beszerzésénél legyen segítségére. De fontos a kisipari piac megszervezése is. Nem elég megelégedni azzal, hogy a kisipar csak termeljen, hanem fontos, hogy termeivé­nyeinek árát is ő kapja meg, ne pedig a kény­szerű helyzet miatt olyanok, akiknek a leg­kevésbbé jár annak az árunak haszna. Ezek volnának azok a szempontok,^ ame­lyeket az iparosság anyagi megerősítésével kapcsolatban az iparügyi miniszter úr figyel­mébe vagyok bátor ajánlani. Még csak két szempontra akarom felhívni a t. iparügyi miniszter úr figyelmét ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Az egyik a fogtech­nikusok kérdése, a másik pedig a reáljogok ügye. Az orvosi rendtartással kapcsolatos tör­vényjavaslatnál az a felfogás jutott érvényre, hogy a fogtechnikusoknak nem szabad engedni semmi orvosi működést, hanem le kell szorí­tani az ő működésüket a kisipar terére. (Mül­Antal: Nem is akarnak fogorvosi működést kifejteni!) Nem is akarnak? Pedig másutt fej­tenek ki fogorvosi működést, így Nyugat-Eu­rópa majdnem minden kultúrállamában, Né­metországban, Franciaországban is meg­engedik ezt nekik. Sőt, bizonyos mér­16*

Next

/
Thumbnails
Contents