Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-101

104 Az országgyűlés képviselőházának 101 tokkal nem szolgálhatok. De mivel olyan városban működöm, ahol az egész országban talán a legtöbb kisiparos van, meg kell állapítanom, hogy olyan kisiparos-családok, amelyek a háború előtt igen jó anyagi szituációnak örvendtek, ma adósággal küzdenek és alig van iparos család, amelynek ingatlanát valamitele teher ne sújtaná, ime tehát megállapítható, hogy a kisiparos-osztály érezte leginkább az idők mostoha kezét, és hogy ez az osztály az, amely leginkább rászorul a segítségre. De vessük fel a kérdést, vájjon milyen körülmények idézték elő a kisiparosságnak ezt az állandó anyagi és erkölcsi lemorzsolódását? Itt távolabbi és közelebbi okokat állapíthatunk meg. Ami a távolabbi okokat illeti, elsősorban utalnom kell a XIX. század elején kialakult liberális gazdasági rendszerre. Ennek a gazdasági rendszernek alapelve a szabadverseny volt, eszköze a gép és mottója az önzés. Ezzel a gazdasági rendszerrel nem bírt lépést tartani akisipar, sem a nyersanyag, sem a termelési eszközök beszerzését, de még a fogyasztást, a piacokat illetőleg sem. Mindinkább kezdett, igazuk lenni azoknak, akik azt hangsúlyozták, hogy a nagyhal megeszi a kishalat. A nagyipar, amely a szabadversenyen épült fel, mindinkább kezdte a kisipart háttérbe szorítani és — hogy ne mondjam — felfalni. De hozzájárult ehhez az a körülmény Is, hogy a szabad versenyen alapuló gazdasági rendszer egyszerűjén megdöntötte a kisipar egyedüli mentsvárát, a céheket. r Tagadhatatlan, hogy a céhök a maguk iparának védelmében túlmentek — hogy úgy mondjam — még a józanság 'határán is; hiszen például a szaibóoéh megkövetelte, hogy a szabók csak az üzlet kirakatában dolgozzanak, hogy a nagyközönség állandóan ellenőrizhesse működésüket. Stuart Mill angol nemzetgazdász nagyon érdekes adatokat sorol fel a céhek túlságos merevségéről és iparpártolásáról ; többek között megemlíti, hogy Angliában például harisnyát mindössze 18 városban lehetett készíteni. » Természetesen ez is nagyban hozzájárult a céhek pusztulásához. De azért meg kell állapítani, hogy a céhek sok értékes, konzervatív tényezővel rendelkeztek. Mint mindén intézménynek, ennek is meg volt a jó és a rossz oldala s ha a rossz oldalát eltüntették, a jó oldalát meg kellett volna tartani. A céhek megdöltével a magyar kisipar a maga, teljes egészében prédájává vált a gyáriparnak. Hiszen tudjuk, hogy akkor az államok szociálpolitikai tevékenysége még a minimumra szorítkozott. ]STem volt tehát senki és semmi, aki vagy ami a szabad versennyel szemben védte volna a kisiparosságot. Németországban nem így történt. Németországban, különösen Poroszországban, felismerték azt a nagy veszélyt, amely a céhek eltörlése folytán a kisipar pusztulásával járna; éppen ezért megalkották aa

; úgynevezett Innung-törvényt, amelynek értelmében az Innung tagja csak képesített iparos és gyári művezető lehetett. Tanonctartási joguk csak az Innung-tagoknak volt s általában t ezeket az Innungokat, amelyek a modern céheknek 'feleltek meg, minden lehető privilégiummal és kiváltsággal ellátták. Talán ez volt az oka annak, hogy a német kisipar — egész KözépEurópát tekintve — leginkább tudott ellenállni a -gyáripar túltengő önzésének és leginkább tudta megtartani a maga konzervatív és nemzetfenntartó erejét. íme, t. Ház, ismétlem tehát: a gyáripar ülése 1936 -március i-én, szerdán. e szabad versenyével kapcsolatosan a céhek elpusztulása is előidézte azt, hogy — mint mondottam — a kisipar szabad prédájává legyen a gyáriparnak. De ezenkívül egyéb közelebbi okok is előmozdították a kisipar pusztulását. Hogy csak néhányat említsek ezek közül a közelebbi okok közül, ilyen például a napjainkban is uralkodó mezőgazdasági válság, amely természetesen kihatással volt minden egyéb társadalmi osztály megélhetési viszonyaira is és a kisipar, mint a mezőgazdasági termeléssel legközelebbi kapcsolatban álló termelő tényező, elsősorban érezte uieg ennek hatását. Csak megemlítem, hogy a kartelek árpolitikája is nagyban hozzájárult a kisipar lesüllyedéséhez. Ezek a kartelek, a nyersanyagok, árát r önkényesen, szinte diktatórikusán állapították meg és kényük-kedvük szerint részesítették ezekben a nyersanyagokban nagyiparos- és kisiparos-megrendelőiket, rendszerint a kisiparosok kárára. A pénz elértéktelenedése és így a kalkuláció lehetetlensége szintén nagyban hozzájárult a kisipar mai válságos helyzetének előidézéséhez. Az adók és a szociális terhek túlméretezése szintén eszköze volt annak, hogy a kisiparost mai súlyos helyzetébe hozzák. Itt van ezeken kívül a hitel hiánya; vannak ugyan bankjaink, de tudjuk, hogy a kisiparos hiába kopogtat ajtajukon, még ha fedezetet tud is nyújtani, akkor sem kap kellő hitelt műhelyének és termelésének fenntartására. Itt van azután a nagy kamatteher. A mai világban már nem lehet nagy kalkulációra dolgozni; olyan nagy a verseny, — hogy ne mondjam: a tisztességtelen verseny — a kisipari piac terén. A mai kamatterhet, a 7*5 százalékot sem. képes a kisipar a mai nagy konkurrencia mellett elviselni. (Ügy van! Ügy van!) , Itt van végül a kisipari piac szervezetlensége, amely szintén nagyban hozzájárult a kisipar lecsúszásához. Újpesten van az ország legnagyobb asztalosipara és sajnálattal kell látni, hogy nem a termelő asztalosiparososztály látja igazi hasznát munkájának, hanem akik az eladást közvetítik. Ezek a közelebbi okok is természetesen nagyban hozzájárultak a kisiparososztály lecsúszásához. . Ez a javaslat természetszerűleg^ törekszik a kisiparososztály hóna alá nyúlni és ez általában sikerül is a javaslatban. Kendkívül előnyös a javaslatnak az a rendelkezése, amely korlátozza a kereskedelem ipari tevékenységét, ami által gazdagítj a az ipari termelést. Szabályozza a javaslat m. iparengedélyek számát is. Ezt .sokan nehezményezték, különösen szociáldemokrata részről. Meg kell azonban jegyeznem azt, hogy ha már van iparososztály, akkor annak segítségére kell sietni és nem szabad engedni, hogy osztály teljesen elszegényedjék. (Buchinger Manó: Akkor miért nem nyúlnak a hóna alá? — Patacsi Dénes: A hóna alá nyúlnak! — Buchinger Manó: Ezzel a javaslattal?) Az önálló, komoly iparosok érdekében tehát meg kell tenni mindent, hogy meg tudják állani helyüket az élet viharai közepette is. Sajnos, más út és mód erre egyelőre nem mutatkozik, mint zárt területté minősíteni és amennyiben csak mód nyílik rá, a kormányhatalomnak segítségükre kell mennie. Itt. van a kontárok elleni intézkedés. (Egy