Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. ülése 1936. évi március hó 4-én, szerdán, vitéz Bobory György és Kornis Gyula elnöklete alatt Tárgyai : Az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Ősik József, Kupert Rezső. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Interpellációk : Esztergályos János — az igazságügyminiszterhez — az óvadéksikkasztók büntetésének szigorítása tárgyában. Az igazságügyminiszter válasza. — Dinnyés Lajos — a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez — az 1934. évi 2390. M. E. sz. rendelet alapján foglalkoztatott ideiglenes havidíjasok beígért, de keresztül nem vitt véglegesítése tárgyában. A vallás- és közoktatásügyi miniszter válasza. — Klein Antal — a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez — a Pázmány Péter Tudományegyetem egyik belgyógyászati és egyik szemészeti tanszék, illetve klinika megszüntetése tárgyában. A vallás- és közoktatásügyi miniszter válasza. — Fábián Béla — a pénzügy- és igazságügyminiszterekhez — egyes, a budapesti központi járáshoz csatolt községeknek egészségügyi és adóigazgatási becsatolása tárgyában. Az igazságügyminiszter, válasza. — Ősik József — a földművelésügyi miniszterhez — a mezőgazdasági munkások munkaereje jogosulatlan kihasználásának meggátlásáról szóló 1923 : XXV. te. újbóli hatálybaléptetése tárgyában. A földmívelésügyi miniszter válasza. Györki Imre — a belügyminiszterhez — a békéscsabai és mosoni gyűlésbetiltások tárgyában. A belügyminiszter válasza. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen voltak : Bornemisza Géza, Darányi Kálmán, Hóman Bálint, vitéz Kozma Miklós, Lázár Andor. (Az ülés kezdődik délután î óra 3 perckor.) (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Huszár Mihály, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Brandt Vilmos, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Vásárhelyi Sándor jegyző urat kérem fel. Napirend szerint következik az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat (írom. 197., 199.) tárgyalásának folytatása. Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Csik József! Csik József: T. Ház! Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy régóta nem volt a Ház plénuma előtt olyan törvényjavaslat, amely annyi megértéssel találkozott volna a különböző pártok részéről, mint éppen a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat. Ennek oka bizonyára az, hogy a törvényjavaslat felülemelkedve minden pártkereten és pártérdeken, egyedül az objektív igazságosság százszázalékával iparkodik az ipa rosság segítségére sietni. Ha nézzük ennek a törvényjavaslatnak céljait, akkor tényleg megállapíthatjuk, ennek az állításnak igazságát. Ennek a törvényjavaslatnak három célja van. Az első cél a kisiparosság anyagi erejének növelése, a naásodik cél a kisiparosság erkölcsi nívójának emelése és. végül a harmadik cél, a közérdek kellő védelme. A javaslat első célja, mint említettem, a kisiparosság anyagi megerősítése. Ha végignézKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. VI. zük az utolsó évszázad ipari történelmét, akkor azt látjuk, hogy alig van gazdasági osztály, amely annyira érezte a mostoha idők terhét, mint éppen a kisipari osztály. Aki megírná ennek a 100 évnek ipari történetét, annak nagyon szomorú tragédiát kellene írnia, amelynek velejárója áz volna, hogy a kisiparosság az utóbbi évszázad alatt mindig jobban és jobban összezsugorodott és mindig jobban és jobban veszített jelentőségéből. Nem akarok hosszasabban ennél a gondolatnál időzni, csupán a legutóbbi idők statisztikáját közlöm, amelyből kiviláglik, hogy az utóbbi időben hozánkban is menynyire csökkent a kisiparosok száma, s mennyire ment tönkre ez a jobb sorsra érdemes osztály. 1920-tól 1930-ig a kisiparosok száma 218.802ről 204.564-re csökkent, ami 14.138 főnyi, tehát 6.5 százalékos csökkentést jelent. Még inkább kitűnik ez a csökkenés, ha az iparvállalatok statisztikájában azokat az adatokat nézzük, amelyek a 20-nál kevesebb segéddel dolozó iparvállalatokra vonatkoznak. Ezekből látjuk, hogy az utóbbi 10 év alatt 224.187-ről 222.813-ra csökkent a 20-nál kevesebb segéddel dolgozó iparvállalatok száma. Ez 21.374 főnyi, vagyis 8.8%-os csökkenésnek felel meg. Különösen a segéd nélkül dolgozó iparosok száma csökkent nagymértékben, holott a helyzet az, hogy az olyan segédek, akik nem tudnak alkalmazást kapni, minden tőke és az exisztencia jövőbeni reménye nélkül is mind többen és többen önállósítják magukat. Ennek ellenére 10 év alatt 28.000-rel, tehát 17%kal csökkent a segéd nélkül dolgozó iparosok száma. Főleg vidéken nagyon kétségbeejtő a helyzet; például a 10.000-nél kisebb lélekszámú községekben 170.000 iparos közül 107.000 segéd nélkül dolgozik. Ebből is megállapítható, hojgy mennyire tért veszít és pusztul a kisiparosság. Ami a kisiparosság terheit és megélhetési nehézségeit illeti, ezekre nézve hivatalos adalfi