Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

Az országgyűlés képviselőházának 100. szakövetelheti a befizetett társadalombiztosítási díjat, a másik eset pedig ha a férfi szerzetesrendbe lép be. Nagyon hálás dolog volna, ha az igen tisztelt iparügyi miniszter úr szociális szempontból tényleg foglalkozna ennek a kérdésnek a megoldásával és ezt olyanképpen rendezné, hogy azok a szegénysorsú iparosok, akik mint segédek hosszú éveken keresztül fizették ezeket az öregségi biztosítási díjakat, ha nem akarnak tovább bentmaradni ebben a. kényszertakarékossági biztosításban, akkor egy összegben kapják vissza a befizetett biztosítási díjakat, hogy ezzel módjuk legyen önálló exisztenciájlikat megteremteni. Nagyon hálás volna a kisiparosság, — és ez időszerű is volna, — ha az adott körülményekhez képest figyelembe véve anyagi viszonyaikat, részükre is megadatnék a védettség azokban az esetekben, amikor a méltányosság ! ezt megkívánnia, de legalábbis lehetővé kellene tenni számukra a kényszeregyezségi eljárást, aminek kapcsán mód nyílna arra, hogy egyrészt kamatkedvezményben, másrészt bizonyos tőkekedvezményiben részesüljenek, ezenkívül módjuk volna arra, hogy magánegyezséget kössenek hitelezőikkel, szükség esetén kényszeregyezséget is köthessenek és ez a kényszeregyezség necsak a magánhitelezők követeléseire vonatkozzék, hanem a köztartozásokra, az Úti., Mabi. és egyéb tartozásokra is úgy, hogy a kényszeregyeaséggel kapcsolatban necsak magántartozásaiktól, hanem összes köztartozásaiktól is szabadulhassanak. Az adósságrendezés szükségességére és sürgősségére utalnak azonban az iparosság pusztuláséra vonatkozó statisztikai adatok is. Az 1920H30. években az önálló iparosok száma 218.802-ről 204.584-re csökkent, azaz 14.138 fővel 6.5%-kai fogyott. Ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy igen sok iparossegéd nem talál alkalmazást ' és így gazdasági kényszerűségből Önállósítja magát minden kezdeti tőke nélkül is. Es a segéd nélkül dolgozó iparosok száma ennek ellenére 17%-kai, 28.000 fővel csökkent, a visszafejlődés rendkívüli arányúnak mondható. Még szembetűnőbb képet nyújt a kisipar pusztulásáról az iparvállalatok statisztikája. Eszerint a húsznál kevesebb segéddel dolg-ozó iparvállalatok száma 244.187-ről 222.813-ra csökkent. A kis- és kézművesipar vesztesége 21.374 önálló iparos, azaz 8.8%. A legszomorúbb képet) mutatja a vidéki iparosság pusztulása. Ennek bizonysága az, hogy a 10.000-nél kisebb népességű községekben a kisipari segédszemélyzet létszáma 20%-kal fogyatkozott. (A! ikisipar pusztulása szoros öszszefüggésben van a mezőgazdasági krízissel. Hogy ez a szomorú visszafejlődés súlyos veszteséget jelent elsősorban a vidék gazdaági életére és kultúráj kétségtelen. A nemzet létérdeke az őstermelés megmentése, de ezzel párhuzamosan a kisipar megsegítése is, tmert ennek pusztulása, az eleven munkaerők pusztulása, az ország sorvadását jelenti. A megsegítés egyik legfontosabb módja az iparos-adósságok rendezése, amelyet a szociális szempontok, a termelő imunka érdeke, az egyetemes nemzeti érdekek éppen úgy -megkövetelnek, mint a gazdaadósságok rendezését. Az Ipartestületeik Országos Központja, az ipartestületekből egybegyűjtött adatok alapján, kimutatást készített az 1934. év folyamán árverés alá került külföldi származású és a kézművesiparban használt munka- és erőgépekről. ülése 1036 március 3-án, kedden. ÔÔ Ezek az adatok igazolják az iparosság kétségbeesett segélykiáltását. Kétségtelen, hogy minden adósvédelem visszahat a hiteiviszonyokra és korlátozza a hitellehetőségeiket is. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy az »adós, fizess« elv alapján az r árveréseket az iparosság ellen tovább folytassák. Mindenesetre meg kell tenni 'mindent, ami ennek a .tisztes társadalmi betegnek a megmentése céljából szükségesnek mutatkozik. (Helyeslés a báloldalon.) Ezek szerint az adatok szerint például 100 pengőért árvereztek, el egy 2400 pengőbe került asztalosipari gépberendezést, 114 pengőért árvereztek el egy egész műhelyberendezét,, amely még a békében 500 koronába került. Egy vidéki bank 25 pengőért szerezte meg egy iparos 2600 pengőbe került gépét. Lehetetlen ilyen eseteket tűrni. (Ügy van! a baloldalon.) Az adósvédelmet azonban úgy kell megoldani, hogy ezzel kapcsolatban megoldassék a kisipari hitelszervezet is. Ebben a tekintetben az a kívánsága a vidéki kisiparostársadalomnak, hogy amiként az Budapesten történt, ahol különféle kisiparoshitelszervezeteket állítottak fel, éppen úgy állítsák fel vidéken is vármegyénként az ilyen h itelszer vezetek et, amelyek az arra érdemes iparosoknak megfelelő tőkét és hitelt boesátanának rendelkezésükre abból a célból, hogy mesterségüket folytathassák és a megrendeléseket .tőke hiányában ne legyenek kénytelenek maguktól elutasítani. Ezek azok a kérdések, amelyek a jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslattal kapcsolatban megoldásra várnak. Az iparosság jogviszonyait jelenleg az 1884:XVII. te. szabályozza, amely elvetve a régi teljes iparszabadiságot, amelynek értelmében minden nagykorú polgár szabadom űzhette az ipart, felállította az ipari szakképzés követelményeit és újra szabályozta a tanonc, a segéd és a ímester fogalmát, tovább azonban nem imént, a segédvizsga nem volt kötelező. További védelmet azonban a meggyorsuló árucsere és nemzetközi ' forgalom közepette nem nyújtott ez a törvényjavaslat. Emiatt, a világháború éveit is beleszámítva, a kisiparosok helyzete fokozatosan romlott és ez a tisztességes réteg gazdaságilag fokozatosan tönkrement. Ezt a helyzetet volt hivatva szabályozni az 1922:XII. te, amely részletesen szabályozta az iparágak fogalmát és szabár lyozta a képesítéshez, az engedélyhez kötött ipart és a szabadon gyakorolható ipart. A jelenlegi törvényjavaslat az 1922 :XIL te. egyes rendelkezéseit van hivatva kiegészíteni olyan rendelkezésekkel, amelyekről elöljáróban beszéltem s amelyek a kisiparosság érdekeit hívatottak szolgálni. És amikor ennek a törvényjavaslatnak rendelkezéseiről bírálatot mondok, nagy megelégedéssel kell konstatálnom azt a szakszerűséget és jóakaratot, amelyet az iparügyi miniszter a kisiparosság kívánságaival szemben gyakorolt, (Ügy van! Ügy van!) amennyiben a kisiparosság kívánságait a legnagyobb mértékben honorálta és igyekezett rajtuk segíteni. Ennek megállapítása mellett természetesen nem zárkózhatom el annak konstatálása elől sem, hogy vannak még további teendők, amelyek arra vannak hivatva, hogy necsak az iparosság közigazgatását fejlesszék ki, hanem életlehetőségeket, megélhetést is biztosítsanak a kisiparosság számára. Amikor az iparügyi miniszter úr teljesíti a kisiparosságnak a tanoncidő meghosszabbítására, a segédvizsgálat kötelező letételére és a mestervizsga kötelező letételére vonatkozó