Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

100 Az országgyűlés képviselőházának 100 kívánságát, a legnagyobb elégtétellel szolgál azoknak a kisiparosoknak, akik hosszú éveken keresztül küzdöttek ezért abból az okból, hogy az életbe csakis szakképzett és olyan iparosok kerüljenek ki, akik a versenyt a velők szembenálló konkurrenciával annyival is inkább fel tudják venni, mert a kisiparosság az a társadalmi réteg az országban, amely az egyéni ízlésnek megfelelő munkát sokkal sikeresebben tudja végezni, mint a veié sokszor szembenálló gyáripar, amely csak standardizált árucikkeket tud a legtöbb esetben produkálni. A törvényjavaslat 9. § mestervizsga szervezését írja elő. Ezzel kapcsolatban kerületem több ipartestületének kívánságát tolmácsolom, amikor kérem az iparügyi miniszter urat hogy amidőn a mestervizsgáló bizottságot rendeletileg szabályozni fogja, méltóztassék több ipartestületnek azt a kívánságát is figyelembe venni, amely kívánság arra irányul, hogy amikor a segéd mestervizsgára jelentkezik, akkor ne ott tegye le a mestervizsgáját, ahol végzett, vagy ahol le akar telepedni, hanem egy idegen mestervizsgáló bizottság előtt azért, hogy az az idegen mestervizsgáló bizottság mindenféle befolyástól mentesen, csak a szakértelmet kutassa annál a segédnél. A 12. §-nál, amely az engedélyhez kötött iparoknál a zárt szám behozatalát mondja ki, bizonyos aggályaim vannak. Igaz, hogy ez a törvényjavaslat a zárt számot csak az engedélyhez kötött iparral szemben hozza be bizonyos tekintetben és bizonyos esetekben, amikor a városok és esetleg a törvényhatóságok szabály rendele ti leg nem határozzák meg azt a zárt számot, amelyet a miniszter úr szükségesnek tart. Tekintettel azonban arra, hogy azl927:XII. te. 34. §-a viszont azt a jogot adja a kormánynak, hogy minden képesítéshez kötött iparágra vonatkozólag kimondhatja rendelettol, hogy ez most már engedélyhez köttetik, ami azt jelenti, hogy most még az eddig engedélyhez nem kötött iparágakat is engedélyhez kötheti és ezekre nézve is behozhatja a zárt számot, ezt nem azért, mintha a miniszter úr esetleg ezzel a ihelyzettel visszaélne, de pro futuro azért kifogásolom, mert jöhet egy másik miniszter, egy másik kormány, amely ezt a zárt számot politikai jutalmazásokra fogja fordítani és esetleg politikai üldözéseknek teheti •ki az iparosságot ezzel a zárt számmal kapcsolatban. De aggályos a zárt számnak kérdése abból a szempontból is, mert hiszen — mint a hitbizományi törvényjavaslattal kapcsolatban Bethlen István gr. igen t. képviselőtársam is hangoztatta — az a bizonyos 800.000 földnélküli mezőgazdasági munkás nem várhatja azt, hogy a kormány őt földhöz juttassa, mert hiszen elegendő föld mindenki részére, aki a földet magának megszerezni akarja, nem áll rendelkezésre. Bethlen István gróf maga is rámutatott arra, hogy ezt a mezőgazdasági proletariátust az ipari téren kell elhelyezni. Most tehát, amikor a zárt számnak kérdése merül fel az iparostársadalommal kapcsolatban, nagyon gondolkodóba kell hogy essék az ember, vájjon mi fog történni azokkal, akik ma munkanélküliek és mi fog történni azokkal, akik ezután kapcsolódnak bele a termelésbe. Ebben a tekintetben rá kell mutatnom arra is, hogy az ilyen zárt szám és a pályáknak elzárása semmi körülmények között nem fogja előmozdítani a népesedésnek szaporodását, hanem igenis mintegy törvényesíteni fogja az egykének és ülése 19$6 március 3-án, kedden. az egyse rendszerét, ami pedig nagy nemzeti veszedelem, mert ahol nincs nópszaporodás, ahol azeleven emberi erő elhelyezkedésre, munkalehetőségekre nem talál, ott nagy ve

: szóly fenyegeti magát a társadalmat és a nemzetet is. A zárt Szám kérdésénél figyelemmel kell lenni arra is, hogy az 1914—18. években feleannyi gyermek született, mint azelőtt, tehát most négy évig félannyi gyermek kerül munkássorba, mint azelőtt. Ez eltart 1938-ig, amikor 20 évesek lesznek azok, akik az utolsó háborús évben, 1918-ban születtek. Akkor azután megkezdődik az özönlés. 1920-ban már visszakerültek a férfiak a frontokról, hadifogságból, a születések aránya megnövekedett. Az azóta születettek munkáért jelentkeznek majd és akkor ,be fog következni a válság. A statisztika ezt nyilvánvalóan bizonyítja. Az 1918-ban születettek és 1930-ban még életben lévők száma 91.000. Ezek körülbelül 1936-ban kerülnek munkaképes sorba. Az 1919-ben születettek közül még életben lévők száma felszökött 158.000-re. Ezek 1937-től számítódnak a társadalom munkásainak. 1920-ra nézve ez a szám már 185.000. Ezek 1938-ban dolgozni akarnak. Tehát továbbí két év alatt megkétszereződik a termelésben munkára jelentkezők létszáma, viszont a születések szama 1921 után lényegesen csökkent. Ha a válságon keresztülláboltunk, egyre kisebb számmal jelentkeznek majd a dolgozni akarók. Vagyis ez egyszerűbben megfogalmazva azt jelenti, hogy a termelésbe belép ugyan egy új tömeg, de a fogyasztásba nem. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a házszabályok 146. §-a értelmében a beszédet olvasni nem szabad. Mózes Sándor: Ezeket csak citálom, mint az ipartestületek kívánságait. T. Képviselőház! Ha meg-gondoljuk, hogy milyen töm-egek élnek igényeiknek meg nem felelő lakásviszonyok között, barakkokban és nyomortelepeken, sőt esetleg lakás nélkül, akkor okvetlenül arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a kormánynak nemcsak az a feladata és kötelessége, hogy gondoskodjék azok megélhetéséről, akiknek a kenyere valahogyan már biztosítva van, hanem rá kell mutatnunk azokra az életlehetőségekre is, amelyek hivatva vannak azok megélhetését biztosítani, akik osak a jövőben fognak a ne.ii aeti termelésbe belekapcsolódni. Ezzel kapcsolatban rámutatok egy^ nagy fejlődési lehetőségre és pedig az építési iparral kapcsolatban, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az országban nagyon sok olyan ember van, akinek egyáltalában nincs hajléka, szobája és nagyon sok család van, amely még fürdőszobával nem rendelkezik. T. Ház! Az ipartestületi törvény megadja azt a lehetőséget, hogy azoktól az ipartestületi tagoktól, akik a tagdíjjal 2 év óta hátralékban vannak, vagy akik a tagdíjat két évig nem fizették, a tanácskozási képességet és az aktív és passzív szavazati jogot el lehessen vonni. A 13. §szal kapcsolatban megvalósítandó volna az ipartestületeknek az a kívánsága és az az elgondolás, hogy az az ipartestületi tag, aki az előző év tagsági díjával hátralékban van, egyáltalán ne vehesse igénybe az ipartestület működését, vagyis ne köthessen tanoncszerződést, ne tudjon segédet felszabadítani és ne köthessen mestervizsgára vonatkozó megállapodást, a tagdíjak behajtása pedig együttes ado; kezelésbí* ^olna vonandó.