Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

94 Az országgyűlés képviselőházának 100 vonulnak bősz vértezésben a tőke „ellen, s ugyanakkor odakinn ismeretlen erőtényezők pajzsra emelik a tőke reprezentánsait. Itt va­lami nincs rendben. (Horváth Zoltán: Itt va­lami bűzlik!) Azt hiszem, hogy ebbe belejátszik egy kis fogalomzavar is. A tőke. Le kell számolni a bankosokkal és a Nemzeti Bankban sincs min­den egészen rendben, nem ad elég pénzt. (Úgy van! a jobboldalon.) Itt az a baj, hogy össze­zavarják a tőke fogalmát a pénz fogalmával és azt hiszik, hogy a tőkét gyártani lehet, hogy a tőkét nyomni lehet. Elfelejtik, hogy a tőke csak a verejtékes munka többleteként jelent­kezik a gazdasági életben. (Rajniss Ferenc: Nem mindig! — Egy hang balfelöl: Lásd a Társadalombiztositót. — Mozgás és zaj a közé­pen. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Egy ország próbálta egy­ideig a tőkét a nemzeti munka folyamatából kikapcsolni, ez az orosz szovjet és ma a szovjet­napóleonok Nyugat-Európában házalnak és kérnek kölcsönöket. Bebizonyosodott, hogy ma nincs olyan gazdasági rend, amely a tőkét tel­jesen ki tudná kapcsolni. Én, t. miniszter úr, a törvénynek 1. §-át, amelyben a miniszter úr bizonyos korlátozáso­kat szab a betépi és közkereseti társaságokkal szemben a tőkéssel való társulás esetében, nem tudom egészen magamóvá tenni, mert nagyon sok olyan kisiparos esetét ismerem, aki éppen azért, mert tőkéssel tudott társulni, középipa­rossá és nagy gyárossá tudott fejlődni. Azt hi­szem, nekünk örülnünk kellene ennek láttán. Ha én pl. ebben a miniszter úrnak tanácsot ad­hattam volna, ami természetesen ki van zárva, (Derültség.) azt kértem volna, hogy ezzel el­lentétben mindent kövessünk el, hogy a kis­iparos bármilyen módon tőkéssel társulhasson, tőkéhez jusson. Ez az én egyéni nézetem — le­het, hogy hibás. Ne tessék gondolni, igen t. miniszter úr, hogy olyan nagyon szorongat­ják a kisiparost a tőkével. A főváros üzemeit is említették azzal kap­csolatban, hogy a kisiparosságnak szüksége volna olcsó villamosenergiára, olcsó gázra. He­lyes. Megint csak zárójelben mondom, mert nem .tartozik egészen a témához, ez helyes, ez természetes, azonban felihívom az iparügyi mi­niszter úr figyelmét arra, ami a fővárosi üze­mekkel kapcsolatban ebben a pillanatban tör­ténik. A főváros üzemeit állandóan, évek óta vizsgálják. Ne tessék rossz néven venni, ennél butább és együgyűbb dolgo,t nem tudok elkép­zelni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A főváros maga csinálja!) Ott ülnek a kiváló vagy kevésbbé kiváló vezérigazgatók és olyan igazgatóságok, amelyekben a Nep. többségben van. Az önök emberei ülnek ott. Van egy 17-es szanálóbizottság a régi tanács helyén. Mikor fog ez szanálni? (Petrovácz Gyula: Soha!) Az­után a közérdekű vállalatokat ellenőrző hiva­talos szerv. Ez is vizsgál. Erre azután most a két többségi párt, a Nep. és a keresztény párt — egészen helyesen — szakértőkkel kiegészített üzemvizsgáló 'bizottságot létesített. Most tes­sék elképzelni azt az üzemet, ahol vannak fele­lős üzemvezetők, ahol van felelős és az új ke­reskedelmi és fővárosi törvény alapján is tel­jes felelősséget viselő igazgatóság, — amelyben önök vannak többségben — és akkor még jön az üzemvizsgáló bizottság, azután jön a köz­érdekű vállalatokat felülvizsgáló szerv, (Fel­kiáltások balfelől: Sztamoray!) akkor jön a szanálóbizottság, úgyhogy hetek óta a főváros üzemeiben nem történik más, mint az, hogy... ülése 1936 március 3-án, kedden. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: ... ki­mutatásokat csinálnak!) Ugyebár, igazaim van, miniszter úr: ...kimutatásokat csinálnak egyes bizottságok, amelyekben — tisztelet a kivéte­leknek, ímert vannak szakemberek is — nagy­részben laikusok ülnek, akiknek fogalmuk sincs a szakdolgokról. A villamosüzem igazgatóságá­ban — fogadjunk, uraiim, — vannak urak, akik ott ülnek és azt sem tudják, mi az az ampère, vagy mi az a volt. (Egy hang a jobboldalon: Tudják, mi a protekció!) Tessék, miniszter úr, ebben valamilyen irányban rendet teremteni. Vagy jók az üzemek és akkor tessék őket bé­kében hagyni, vagy rosszak az üzemek, akkor tessék őket rendbehozni, de az örökös vizsgálat­ból semmi jó a világon nem fakad. Ha pedig — s most jön a lényeg — minden­áron el kell helyezni egy pár honfiút, akkor ezen is essünk át iminél előbb, (Derültség.) mert a sok vizsgálatnak szerintem s az én élet­tapasztalataim szerint mindig az a vége és a háttere, hogy el kell helyezni egy pár honfiút. Ha már nem. ldhet másképpen csinálni, hát es­sünk át rajta, tegyük be őket valahová, de az üzemeket hagyják békében, ímert ebből csak baj lesz. (Derültség.) A vita folyamán sokszor hallottam annak a kihangsúlyozását, hogy a kisiparosokat azért kell megvédeni, mert a kisiparosság pol­gári társadalmunk egy értékes rétegét képezi és képviseli. Én ezt így nem helyeslem, mert nem tudom, hol kezdődik és végződik a pol­gári társadalom és nem tudom, hol kezdődik ; és végződik a munkástársadalom. Szerintem , mindenki, aki becsülettel dolgozik s hazájával J szemben megteszi a kötelességét, az magyar testvérünk akár munkás, akár polgár. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ez a felfogás különben is ellentétben van azzal, amit a Vezér önöknek már annyiszor enun­ciált, hogy mi mindannyian egyforma testvé­rek vagyunk. Mi tehát nem a polgári társa­dalmat védjük itt, mi nem vagyunk olyan tör­vényhozás, amely csak a polgári társadalmat hivatott védeni, nekünk az egész magyar tár­sadalom összességének jólétéért ós fejlődéséért kell küzdeni. (Élénk helyeslés. — Felkiáltások jobbfelől: Ezt csináljuk!) T. Ház! Sokszor hallottam a vita folyamán azt a megkülönböztetést is, hogy: szellemi munkás és fizikai munkás.' Ne tessék tőlem rossznéven venni, de ez olyan kissé lefelé be­szélés a fizikai munkás felé, olyan váltverege­tésféle. Igen t. uraim, elmultak azok az idők, hogy ilyen megkülönböztetést tegyünk: szel­lemi munkás és-fizikai munkás. Nézzük meg a mai fizikai ^munkást, azt a repülőgépszerelőt, aki a repülőgépen menetközben fent szerel és dolgozik. Avagy nézzék meg, hogy az elektro­technika milyen szakmunkásokat produkál a rádiótól kezdve végig az egész vonalon a leg­újabb vívmányokig. Szellemi munkás bizony az az egyszerű ember is, aki megjelenik kék ruhájában. Beszéljenek csak vele. Micsoda tu­dás van benne! Le kell számolni azzal az elő­ítélettel, hogy az íróasztal az a trónus, ahon­nan le lehet mosolyogni a pultot és a satupa­dot. Szellemi munkások! Az a derék, jó kis községi irnok, ott a jegyzői hivatalban az in­telligenciához tartozik, s a polgári társadalmat képviseli. Mokány gyerek, zergetollas kalapja van s ez az intelligencia. (Derültség.) Viszont az a derék munkás, aki traktort tud kezelni, aki az elektromostelepen a legkomplikáltabb

Next

/
Thumbnails
Contents