Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

Az országgyűlés képviselőházának 100. ülése 1936 március 3-án, kedden. 95 gépeket kezeli, az csak fizikai munkás, akivel lefelé beszélnek a szellemi munkások. Egy mozdonyvezető, aki a gyorsvonatot vezeti, ha öt milliméternyi differenciával mozdítja meg azt a foggantyút, beáll a katasztrófa. Az a szolgabíró micsoda sztratoszférai magaslatban van egy ilyen szegény gyorsvonat mozdonyvezetővel szemben. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mennyi Fehlgriffet csinálhat az a szolgabíró, (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rakovszky Tibor: Különösen a gödöllői!) például választások idején! S mi történik? Semmi a világon! Egy-két szomorú testvérrel több, aki hazajön ennek a konszolidált honnak a középpontjába és ő kiskirály marad a hazájában. Nézzék <meg a.zt az egyszerű soffőrt, aki uz utcán a gépkocsit vezeti. Minden pillanatban a börtön fenyegeti. Minden pillanatban teljes egyéni felelősségét viszi bele a mindennapi kenyérért folyó harcba. Legyen tehát már egyezer vége annak, hogy: polgári társadalom, szellemi front ! Szegény szellemi front ! Nézzék meg a derék jó tisztviselő testvért. Ott ül — minden tisztelet és becsület neki — a hivatalban és egész életében ugyanazokat a tolankettákat tölti ki, ugyanazokat az íveket dolgozza fel. Elismerem, Isten éltesse sokáig, adjanak neki jó fizetést, de nem lehet azt mondani, hogy emeletekkel felette áll a fizikai munkásnak. így van ez a pártszervezéseknél is. (Derültség. — Halljuk! Halljuk!) A vidéken a Nep. mindenütt előtérbe tolja az intelligenciát. Ne tolják előre az intelligenciát. Az intelligenciára nem lehet építeni, .az intelligencia mindig ott van, ahol a hatalom van. (Igaz! Ügy van! — Taps a baloldalon és a középen.) Ha önök megnéznek minden nagy sikert, amelyet politikusok és vezérek a külföldön elértek, azt látják, hogy azok mindenütt alulról, éppen az én fizikai munkásommal kezdték el az új országot építeni. Felülről, testvéreim, nem hiszem, hogy sokra mennénk. Azért, amikor Gömbös Gyula vezér itt egyszer azt mondotta, hogy ha ő ellenzékbe megy, az egész párt vele tartana, (Derültség és taps balfelől. — vitéz CsicseryRónay István: Ügy van!) nem azt mondottam, hogy ez nem lesz így, én csak azt 'mondottam, kedves képviselő-testvéreim, hogy legyen óvatos. (Elénk derültség. — Propper Sándor: Heten maradnának!) T. képviselőtársam, bocsásson meg, de nekem ebben van tapasztalatom. (Egy hang jobbfelőlf Neki is van!) En ebben mester vagyok, nekem megvan a mestervizsgám belőle. (Derültség és taps balfelől.) En láttam, mi van akkor, ha valaki a legokosabb az országban, mert Magyarországon mindiig a mindenkori miniszterelnök a legokosabb ember. (Rakovszky Tibor: Hivatalból, portómentesen!) Meg fogjuk érni, —- hisz ön még egészen fiatal ember — hogy ha egyszer 10—15 év múlva ez a kormány mér nem îog helyén ülni, (Derültség balfelől.) hanem más kormány lesz, meglátja, hogy akkor megint a miniszterelnök lesz a legokosabb ember. (Derültség.) Ez így van. A miniszter, amíg a bársonyszékben ül, ebiben a konszolidált honban nagy férfiú. Kérdem, hol van Bud János képviselő úr! (Derültség.) Hol van Kenéz volt miniszter úri Bud János volt pénzügyminiszter, kereskedelemügyi iminiszter, mindenféle más miniszter, a végén itt ült, mint gazdasági csúcsminiszter. (Derültség.) Annyi pénze volt, hogy maga sem tudta, mennyi. Szász és százmilliók, uraim. Itt volt a népszövetségi kölcsön, itt volt minden évben 300 és 200 millió kincstári felesleg. Fantasztikus! Akkor elneveztem — nagyon haragudott rám ezért — Bud-Dáriusnak, (Derültség.) hogy ő a leggazdagabb pénzügyminiszter Európában. Látták volna csak, amikor Bud János felállt, micsoda tisztelet, micsoda hajlongás fog-adta, micsoda okos ember volt az a Bud János. Engem, szegény embert pedig képviselőtársaimmal együtt hogy szidtak önök! ^Meg sem mertünk mozdulni. Bud János akármit mondott, csak szállt ki belőle a tudás, — ugy-e Krúdy? (Élénk derültség.) S midőn ez a Bud ; János, amikor az időjárás megváltozott, vagy akármi történt, visszajött ide, nézzék csak meg, } már senki sem tapsolt. Leült a harmadik sorba és a múltkor amikor beszélt, senki sem tapsolta, illetve nagyon gyengén tapsolták. Nagyon jól jegyezzék meg maguknak, különösen a reformertestvérek, (Derültség és taps balfelől.) hogy Magyarországon a mindenkori miniszterelnök a legokosabb ember és a miniszterek csak addig nagyon okosak, amíg helyükön ülnek. Ha egyszer elhagyja valaki a miniszteri széket, akkor már senki sem törődik vele. (Horváth Zoltán: Lásd Mayer Jánost,) A miniszter úr a 8. §-ban # (Felkiáltások a jobboldalon: Na, végre! — Fábián Béla: Miért? Eddig rossz volt? — Zaj.) az, árrombolás és a dömping ellen nagyon helyesen rendelkezéseket statuál. 13n itt a miniszter urat arra kérném, legyen szíves talán megfontolás tárgyává tenni, nem lehetne-e nyilvános pályázatoknál azoknak a cégeknek ajánlatait, amelyek nyilvánvalóan dömpingajánlatok, tehát messze alatta vannak az önköltségeknek, hivatalból áttenni az iparkamarához, felülvizsgálat végett. (Elénk helyeslés a baloldalon, — Rakovszky Tibor: Ahogy a kartel csinálja a kisiparosokkal szemben!) Ez volna a miniszter úrhoz az egyik kérelmem. Amint mondottam, nagyon helyes, hogy meg méltóztatnak védeni a kisiparosokat. Ne tessék azonban elfelejteni, hogy a fogyasztót és a rendelőt is sokszor meg kell védeni a kisiparossal szemben. (Gr. Pálffy-Daü|n József: Es a nagyiparral szemben is!) Hogy képviselőtársam kívánságának mindjárt eleget tegyek, rá is térek mindjárt a nagyipar viszonylataira. Itt van Magyarországon a textilipar, annak különösen szövet-része. (Zaj a középen. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) T. miniszter úr, a helyzet ma az, hogy a magyar textilgyárak kitűnő szöveteket gyártanak, a legjobb szöveteket exportálják, a magyar piacon megjelenő és rendelkezésre álló szövetek azonban kriminálisán roszszak. (Gr. Pálffy-Daun József: Minden rossza A ^gépekkel is így vagyunk! Minden csupa szemét! — Müller Antal közbeszól!) Azelőtt, ha az ember egy ruhát csináltatott — Müller képviselőtársam jól mondja, — akkor az a ruha eltartott évekig. Ha egy család elhatározta magát arra, hogy valaki új télikabátot kap, az valóságos befektetésnek számított, mert évekig volt egy télikabátja; ha abból kinőtt a bátyánk, megkaptuk mi, fiatalabb fiúk azt a télikabátot. Tessék megnézni mi ma a helyzet. A kabát szép, a szövet szép, elég drág£» is, de 5—6 hónap múlva, ugyebár, fényes lesz, kijön a formájából, összehúzódik, ha megázik, kitágul. Az az egyszerű kis tisztviselő vagy tisztviselőnő, négy-öt-hat havi részletre csináltat magának egy télikabátot* ' még az utolsó részlet nincs is kifizetve, a kabát már valóságos rongy. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Különösen a honleányok területén vannak itt 14*