Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

Az országgyűlés képviselőházának 100. nek mindennap és minden héten újból fel kell vennie a harcot az exisztenciájáért. Vagy méltóztassék megnézni a magángazdaságot, ott az egyedek túlnyomó része örökösen harcol a mindennapi kenyérért, örökösen harcol az exiszteneiácrt. Nincsen olyan ország, nincs olyan társadalmi rend, ahol annyi állást lehessen kreálni, mint ahányan ezekre az állásokra jelentkeznek. Az előbb említettem a keresztény nemzeti irányzat múltját, hogy mi mindent próbáltunk már a különböző kategóriák megvédésére és mennyi minden nem sikerült abból. Emlékeznek t. képviselőtársaim, volt egyszer itt egy szövetkezeti irányzat az 1920—21-es években. Annyi szövetkezetet alakítottak, hogy alig volt már kormánypárti képviselő, aki valamelyik szövetkezetben el ne helyezkedett volna. Utánanéztem az akkori szövetkezeteknek: azokból 48—50 felszámolt hol csendesebben, hol nagyobb lámával. Az ópiumtól kezdve a trixitig, a tyúkászati kölcsönöktől végig a pólólovacskákig, minden szövetkezetek alakjában próbált szervezkedni és hol vannak már ezek a szövetkezetek? Emlékszem, amikor reklamáltam ezeket a pénzeket, amiket ezek a szövetkezetek elemésztettek. Emlékeznek azokra a harcokra, amelyeket folytattunk: nincs szövetkezet, nincs megvédett, nincs pénz, nincs semmi. Miniszter úr, tehát csak óvatosán és nagyon óvatosan ezekkel a szövetkezetekkel. A szövetkezeteket csak ott tessék engedni, ahol tényleg megvan az indokoltságuk, ahol a szövetkezet alulról egészséges gyökerekből táplálkozva jelentkezik a gazdaságpolitika terén, (Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Ezt akarjuk!) Rátérek még az árdrágítás témájára, de már most mondom, emlékszem, amikor az árdrágítók ellen sokkal nagyobb düh dühöngött, amikor az első nemzetgyűlés megszavazta a bottörvényt, mint mostanában. Akkor itt hetekig szónokoltak, Drozdy is itt ült az ellenzéken, ő volt a balszárny vezére. (Derültség.) Ö tényleg helytelenítette a bottörvényt és amikor arról volt szó, hogy huszonötöt vágnak erre, ötvenet vágnak arra, volt itt egy szárny, amely százon alul nem akarta adni. (Derültség.) Akkor szünetet rendeltek el, szünet alatt folytak a tárgyalások, hogy száz darab vagy kétszáz darab botütés legyen-e ? (Drozdy Győző: Még a nőknek is akartak adni!) Azután jött a botprobléma: voltak somfapártiak, hogy somfával kell vágni a 25-öt, voltak mások, akik mogyoró- és meggyfával akarták vágni. (Derültség.) Megszületett a bottörvény és maga a gyakorlati élet megobstruálta; nem akadt magyar bíró, aki ezzel élt volna. (Felkiáltások: Hála Istennek!) Emlékeznek rá t. képviselőtársaim, voltak azután különböző akciók. Minden héten felállott egy igen t. miniszter úr egy újabb akcióval: traktorakcióval, trixitakcióval, tyúkászati akcióval és a jó Isten tudja, mi mindenféle akcióval. Mi lett a vége? Összeadtam: 340 millió ment el a különböző akciókra. Miért említem ezt a kellemetlen számot? Csak azért, hogy gondoljanak most rá, ha ez a 340 millió például a mostani telepítési törvényjavaslat céljaira rendelkezésre állna, mi mindent lehetne csinálni. (Ügy van! Ügy van!) De nem tartott ez soká, megint, jöttek a bősz vitézek, kirántották a fringiát (Putnoky Móric felé): Ugyebár, háznagy úr. (Derültség.) és jött a karteltörvény. Hetekig született itt ia KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. ülése 1936 március 3-^án, kedden. 93 karteltörvény, mindennap megettek három ka/rtelvezért, öt bankvezért, kipusztítottak mindenkit, akinek a bankokhoz, a tőkéhez, a gyárakhoz valami köze volt és mi történt? (Horváth Zoltán: Kitüntették őket!) Az történt, hogy van karteltörvény, van árvizsgáló bizottság és senkinek sehol a világon jobb dolga nincs, mint Magyarországon éppen a karteleknek. Ne tessék tehát azt gondolni, hogy magával egy törvénnyel minden el van intézve. Milyen nehezen született ez a karteltörvény és most itt van Bornemisza miniszter úr, akinek én ebben száz százalékosan igazat ado:k s aki azt mondja, hogy a karteltörvény nem használható, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Persze, hogy nem!) s hogy azzal nem lehet rendet teremteni, tehát ő is ott tart már, hogy újabb karteltörvényt kell csinálni, amellyel rendet lehet teremteni. Bocsássanak meg, — csak úgy zárjelben mondom, mert i tudom, hogy nem tartozik tulajdonképpen a tárgyhoz. — de itt volt az öszszeférhetetlenségi törvény. Az összeférhetetlenségi törvényt elfogadtuk itt, vitatkoztunk fölötte, átment a felsőházba, (Bródy Ernő: Vdszszajött!) ,ott egy mondat miatt megakadt, viszszajött, s azóta nincs újabb összeférhetetlenségi törvény. (Ügy van! — Egy hang a jobboldalon: Tetemrehívása ez a múlt rendszernek!) Szóval így éri egyik hullám a másikat ebben a törvényhozásban, s ne tessék rossznéven venni, ha én néha egy kicsit lepergetem önök előtt ezt a filmet, amely ezeket a hullámokat újból idetárja önök elé. Most a legutóbbi hetekben megint nagyon ki szokott kapni a tőke ebben a Házban. En nem tudom, hogy képviselőtársaim miért haragusznak annyira a tőkére. (Zaj a középen.) Türelem, türelem, mindjárt. (Derültség.) Először is a tőkeképződés ebben a szegény országban ma majdnem nulla, 7—8 millióról beszél a legutóbbi kimutatás. (Gr. Pálffy-Daun József: Akkor miből fizetik az igazgatósági tagokat! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter közbeszól.) Én a mobil tőkeképződésről beszélek. Szerintem a mobil tőkeképződés majdnem elenyésző. Látom, hogy a miniszter úr más nézetem van, de ez jó, nem is jó az, ha nagyon egy nézeten vagyunk. (Derültség.) Önök. mint földbirtokosok és háztulajdonosok tudják, hogy az ingatlanok értéke 50% -kai leszállt. Ne tessék legyinteni, miniszter úr, mert az ingatlanok értéke is 50%-kal leszállt. (Gr. Pálffy-Daun József: A pengő miatt!) Vannak kis kategóriák, ahol tőkeemelés előfordult, de az ingatlanok általános értékleszállása ezt lerontotta. Két mérnökember mindig megérti egymást, mert a matematika megdönthetetlen. (Derültség.) Miért haragszanak akkor a tőkére? A tőke kezelőjére haragszanak? Hát azok a bankigazgatók, azok, akik a tőkéket kezelik, amelyeket mi — már aki tud — a bankokban elhelyezünk. Csináltak keresztény bankokat. Emlékeznek rá, mennyi keresztény bank volt (Farkas István: Lásd Haller Istvánt!) és jött a propaganda, hogy a keresztény bankokba vigyük be a pénzünket. Nem sikerült. De hát akkor mi a panasz? Viszont látom, — megint rátérek erre a kellemetlen témára — hogy Magyarországon minden élő bankigazgató legalábbis kegyelmes úr és gyönyörűen dekorálva van. (Derültség. — Gr. Festetics Domonkos: És zsidó! — Derültség.) Haragszanak a tőkére, fel14