Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-89

Az országgyűlés képviselőházának 89. sok osztálymérnöksétgnél még ezt a, 20 filléres színvonalat sem tartják meg, hanem — a miniszter úrnak alkalma és módja van (meggyőződni róla — a soproni osztálymérnökségnél például 16—17 fillért fizetnek egy segédmunkásnak, (Egy hang u balközépen: Férfinak?) egy férfinak egy órára. Igen t. Ház! Az imént a 8 órai- munkaidőről volt itt S'zó és a t. túloldal egyik-másik képviselője azt hangoztatta, hogy vidéken a munkások nem akarják, nem kívánják a 8 órai munkaidőt és állítólag csak a szocialista vezérek követelik azt. Engedelmet kérek, nemcsak ezen az oldalon látunk ilyen dolgokat, de a Máv. vezetősége maga teszi lehetetlenné, hogy a munkások többet dolgozzanak, mint 8 órát, mert — amint a miniszter úr is tudja — vannak egyes rendelkezések, amelyek előírják és megszabják, hogy hetenként 36 óránál, havonként 160 óránál többet az illetőknek dolgozniok nem szabad. Ha tehát ezzel az óraszámmal a 16—17 filléres órabért megszorzom, akkor a legjobb akarattal sem tudok többet kihozni, mint havi 27—28 pengős keresetet? (Müller Antal: Havi?) Igen, havi; ha 16—17 fillér az órabér és a havi munkaóra legfeljebb 160, az ember nagyon gyorsan ki tudja számítani, hogy a havi kereset feltétlenül kevesebb, mint 30 pengő. (Egy hang a balközépen: Ez tényleg éhbér!) Erre nem tudok mást mondani, mint hogy égbekiáltó bűn, hogy amikor ma családfenntartásról, családvédelemről beszélünk, amikor az egyik oldalon minimális munkabéreket állapítunk meg, akkor viszont a másik oldalon ilyen éhbérek vannak. Sőt, mi több, a mezőgazdaságban is vannak bizonyos keretbérek a segédmunkásoknál, amelyek az ország egyes részein 20 fillérre mennek fel. Az állam tehát még ezeknél a béreknél is kevesebbet fizet. Igen t. Ház! A szakmunkásokat sem fizetik sokkal jobban. Méltóztassék megengedni, hogy a pályafenntartási munkásoktól kapott hiteles adatokat szembe állítsam azokkal a bérekkel, amelyeket a^magániparban vezettek be és amelyekkel például a kőművesiparban, az építőiparban, mint minimális munkabérekkel számolnak. Azért teszem ezt és hasonlítom össze a vas- és fémipar béreit és az építőiparban levő minimális munkabéreket, mert a pályafenntartási ágazatban a segédmunkásokon kívül elsősorban lakatosokat, szerelőket, ácsokat és asztalosokat alkalmaznak. A vas- és fémiparban a Statisztikai Hivatal által kidolgozott képviseleti bérstatisztika szerint, az építőlakatos 60, a kovács 62, a szerelő 72—77 fillért keres óránként, a vasipari segédmunkás órabére 39 fillér. Az építőiparban megállapított minimális munkabérek Budapesten 56 fillértől 78 fillérig emelkednek, a segédmunkások bére pedig 30 fillér. Ugyanakkor meg kell állapítanom, hogy a Máv. pályafenntartási szakmunkásainál viszont az órabér 39 fillér és a maximum 61 fillér, annyi tehát, amennyi a magániparban a minimum, a Máv. segédmunkásainál 20—23 fillér a maximum, míg a magániparban 39 fillér. Legyen szabad egészen röviden egy-két példára hivatkoznom. Méltóztassék megengedni, hogy a néveket — bár megvannak — ne ismertessem. Például egy 1911 óta,

f tehát 25 éve a Máv.-nál alkalmazásban lévő ácsmunkás., akinek hat gyermeke van, 25 év után 60 filléres órabért ért el. Egy bádogos, aki 1927 óta van a Máv.-nál, 39 fillér órabért kap, egy szerelő, aki 1928 óta van alkalmazásban, nős,, hat gyermek atyja, 39 fillért kap és így tovább sorozatosan. ülése 1936 február 12-én, szerdán, 351 Nem akarom a t. Házat untatni azzal, hogy viszont rámutassak azokra az adatokra, amelyekből kiderül, hogy a drágaság ezzel szemben pont az utolsó hónapokban hogyan növekedett és bogy méltányos a Máv. alkalmazottainak, a pályafenntartási munkásságnak az a kérése és kívánsága, hogy a miniszter úr találjon utat és módot arra, hogy ezeket az embereket ebből a lehetetlen helyzetből kiemelje. Hiába van az a 60 filléres órabér, ha viszont a munkaidő korlátozva van és a szakmunkás sem tud többet keresni havonta 60—70 pengőnél. Egészen jogos tehát az a kívánsága, hogy munkája után legalább a megélhetéshez szükséges összeghez jusson. Tudom, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr egy rendeletet adott ki, az 53.969 számú rendeletet, amelyben — ha jól tudom, októberben — bizonyos béremelést vitt keresztül. De ezt a béremelést megelőzte 1933 júliusában egy 16—20 százalékos órabércsökkentés. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások: Meghosszabbítjuk!) Tobler János: Tisztelettel kérem beszédidőmnek 3 perccel való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a beszédidőnek 3 perccel való meghosszabbításához hozzájárul. Tobler János: Az említett rendeletben például az áll, hogy legfeljebb 2 fillérrel emelhető . azoknak a kifogástalan magaviseletű és szorgalmú munkásoknak az órabére, akik legalább 6 év óta megszakítás nélkül vannak a vállalatnál; akik viszont csak 3 év óta vannak a vállaj latnál, azoknak egyfilléres emelést tett lehetővé ez a rendelet. T. Ház! A magam részéről majdnem megszégyenítőnek, megalázónak találom azt az eljárást, hogy'apályafenntartási munkásság felvigyázói egy írással mennek az illető munkásokhoz és kényszerítik őket arra, hogy az órabércsökkentéshez írásban is hozzájáruljanak. Szeretném látni azt a munkásembert, aki a mai. viszonyok között nem járul hozzá az órabércsökkentéshez ! Midőn interpellációmat befejezem, tisztelettel kérem a miniszter urat, tegye lehetővé, hogy ezek a pályafenntartási munkások emberséges bérekhez jussanak. Ezt azért teszem, mert a miniszterelnök úr Vácon azt mondotta, hogy: »Én, mint konzervatív politikus, felelős állásban hirdetem, hogy a jövőben a szociális igazságnak fokozottabban kell érvényesülnie.« A t. miniszter úrtól azt kérem, hogy ezt valósítsa meg. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván válaszolni. Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T, Ház! Tobler képviselő úr interpellációjára azzal válaszolok, hogy maga a képviselő úr is elismerte, hogy tavaly októberben azt az 1933-ban eszközölt munkabércsökkentést bizonyos fokig — amennyire lehetett — jóvátettük. Csak felvilágosításul akarom ehhez hozzáfűzni, hogy a munkaidő korlátozása, illetőleg maximálása abból a szempontból történik, hogy több munkást tudjunk beállítani, tehát több embernek tudjunk kenyeret adni. Méltóztassék tudomásul venni, hogy a magyar Államvasút, ahogyan eddig is tette, úgy a jövőben is meg fog minden lehetőséget ragadni arra, hogy munkásainak a helyzetén könnyítsen. (Helyeslés a jobboldalon.)