Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-89

352 Az országgyűlés képviselőházának 89 Elnök: Tobler képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Tobler János: T. Ház! A miniszter úr válaszát végighallgatva, sajnálattal kell megállapítanom, hogy in concreto nem kaptam arra választ, hogy ez mikor történik, mikor fog a pályamunkásság, ez a 8000 ember egy darab kenyérrel többet kapni. Miután az eddigi tapasztalatok, sajnos, nem győznek meg a kormány szociális törekvéseiről, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a választ tudomásul vegyem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul ven ail! (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Mózes Sándor képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Huszár Mihály jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a kamillakartel az országban ma is káros és antiszociális működést fejt ki? 2. Tud-e a miniszter úr arról, hogy ezen működés miatt még ma is nagymennyiségű kamilla hever eladatlanul az ország területén és e miatt nagy nyomorba kerültek a gyűjtők és a termelők?! 3. Hajlandó-e a miniszter úr ezen a közre nézve sérelmes állapotokat megszüntetni és a szükséges intézkedéseket a termelői, gyűjtő- és beváltóérdekeltségek megvédése céljából megtenni és az érdekeltségek megélhetési érdekeit megvédeni? 4. Hajlandó-e a miniszter úr a ni. kir. földmívelésügyi minisztérium kebelén belül működő Növényvédelmi Iroda kapcsolatait a, kamillakartellel és pénzbeli részesedését a kamillakartel bruttó forgalmából megszüntetni?« Elnök: Az (interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: T. Ház! A múlt év júniusában a kamillakartel ügyében elmondott interpellációmban kifejtettem, hogy mi volt a célja a kamillakartel megalakulásának. Rámutattam a kamillakartel antiszociális működésére s arra, hogy a kamillakartel működése végeredményben azt fogja eredményezni, hogy az export csökkenni fog és az importállamok egyrészt arra fognak berendezkedni,, hogy akár maguk fokozni fogják a karnillatermelést, akár pedig kamillaszükségletüket olyan* országokból fogják beszerezni, ahol a kamilla árát indokolatlanul nem emelték. Rámutattam arra, hogy a kamillakartel árpolitikája teljesen antiszociális, mert míg a gyűjtők, a kamillaszedők métermázsánkint. alig 20—25 pengőt kapnak a kamilláért, a beváltó kiskereskedők pedig 50 pengőt, addig a kamillakartel átlag véve 161 pengőt keresett meg tisztán a kamilla métermázsáján. A Növényvédelmi Iroda, amely a földmívelésügyi minisztérium szerve és félhivatalos jellegű intézmény, a kartel tagjai működésének ellenőrzéséért a kartel bruttó jövedelméből egyszázalék hasznot kap. A kartel ügyeit a kartelszerződés értelmében a kartelbizottság intézi és nagyon érdekes, hogyha azt nézzük, ki a kartelbizottságnak az elnöke, akkor ismét ott találjuk a Növényvédelmi Iroda elnökét, Ráday Gyula reaktivált miniszteri tanácsost. Előző interpellációmnak az volt a célja, hogy megkérjem a földmívelésügyi miniszter urat arra, hogy a kamillabeszerzést és a kamil. ülése 1936 február 12-én, szerdán. laértékesítést az országban az összes érdekeltek érdekeinek figyelembevételével olyképpen rendezze, hogy a kisemberek ezrei, akik munkájuk eredményeképpen kenyeret akarnak maguknak vásárolni,, hozzájussanak munkájuk megfelelő ellenértékéhez és hogy ne fordulhasson elő az, hogy legyen a földmívelésügyi minisztérium kebelén belül egy intézmény, amelynek vezetője feje a kar telnek és végeredményben előharcosa azoknak a karteltagoknak, akiknek egész működése káros és antiszociális azokra az emberekre, akik a növénykereskedelemmel, illetőleg a kamillakeresikedelemmel kapcsolatos legnagyobb munkát, a gyógynövények összeszedés ének munkáját végzik. Interpellációmnak első kérdése tehát, amelyre tisztelettel választ kérek, az, hogy hajlaudó-e intézkedni aziránt, hogy e káros működés a kartel részéről anegszüntettessék? A második kérdésem az, hogy van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy az országban ma is ezer mázsa számra eladatlanul hever a kamilla, éppen a kamillakartel káros árpolitikája folytán és hajlandó-e intézkedni aziránt, hogy a kamillakartelnek ez a káros és az adózó néprétegek súlyos sérelmét okozó árpolitikája megszüntettessék? Azóta, hogy a kamillakartel ügyében interpellációmat a tavasszal elmondtam, az ország legkülönbözőbb részeiből kaptam kézhez a panaszos levelek egész garmadáját, amely levelekben a gyógynövénytermelők, -szedők és -beváltok arról panaszkodnak, hogy bár éppen a kamillakartel volt az, amely az érdekeltek figyelmét felhívta arra, hogy fokozattabb mértékben foglalkozzanak a kamilla és a gyógynövények gyűjtésével, mégis, mikor azután beváltásra került a sor, akkor nem vette át az árut, ha pedig átvette az árut, nem fizet, ha pedig pénzüket követelik a karteltŐl; utóbbi megfenyegeti azokat a kisembereket, mondván, hogy vegyék tudomásul, hogy a jövőben egyáltalában nem fogja átvenni a gyógynövényeket, (vitéz Martsekényi Imre: Nem is vették át!) Egy-két panaszos levelet fogok most felolvasni, hogy meglássa a t. Ház, milyen ennek a kartelnek a működésére. Az egyik gyógynövénybeváltó a következőket írja levelében (olvassa): »Bizonyára nincs tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a kamillakartel vevezetősége milyen példanélkül álló vakmerőséggel bánik el a neki kénye-kedvére kiszolgáltatott gyógynövénybeváltó kisexisztenciákkal. A valóságban ugyanis az történik, hogy ugyanakkor, amikor a kar tel kifelé az árakat a tavalyiakhoz képest lényegesen emelte, idebenn a beváltásnál 20—30%-kal olcsóbb árakat diktál, amely felháborító körülmény elsősorban a szedéssel és beváltással foglalkozó kisembereket, nincsteleneket sújtja. f Ez azonban még nem elég, hanem amikor átvételre kerül a sor, akkor mindenféle mesterséges kifogással további levonásokat eszközöl az amúgyis nyomott árból. A szegény beváltó pedig, aki szerény tőkéjét akárhogy is viszont szeretné látni, nem lévén igazságos fórum, ahová panaszával fordulhatna, kénytelen a jogtalan levonásokba belemenni. Száz és száz ilyen esetet lehetne felsorolni. Amikor pedig nagy nehezen az árut átveszik, egyszerűen nem fizetnek, arra hivatkoznak, hogy örüljenek a beváltok, hogy a kamillát egyáltalában átvették tőlük, várjanak sorukra, majd kapnak pénzt, ha lesz az Uniónak.«