Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-96

570 Az országgyűlés képviselőházának 96 helyes lesz, ha be is váltja — hogy az iparügyi kódex-szel minél hamarabb a Ház elé lép és összeszedve az iparosokra vonatkozó összes törvényeket és_ rendeleteket, azokat együttesen, kódexben fogja elénk terjeszteni. (Helyeslés balfelol.) T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a reformjavaslattal kapcsolatban azt a megállapítást tegyem, hogy ez a harmadik reformkorszk, mondhatnám a harmadik reformbirodalom a magyar történelem legutóbbi 15 évében. Az első korszak, amely reformokat hozott, nem törvények, hanem úgynevezett néptörvényrendeletek formájában, az 1918-as őszirózsás korszák, a második korszak, amely minden egyes intézkedést át akart reformálni, meg akart változtatni, az 1920-tól 1922-ig egybegyűlt első nemzetgyűlés volt. Sajnos, a reformalkotási láz az előző két esetben — és, sajnos, anost is ezt látom — tendenciózus és politikai beállítottság volt. Méltóztassanak megengedni mindenekelőtt annak leszögezését, hogy szakkérdésekben én a magam részéről soha politikumot, nem keresek és igen örülök, annak, hogy az iparügyi miniszter úr e törvényjavaslatnak bizottsági tárgyalása során ugyanerre az álláspontra helyezkedett és leszögezte azt, hogy ebbe a törvényjavaslatba semilyen politikumot s még különösebben semilyen világnézeti kérdést bele nem kever és ebben semmi ilyent nem lát. (Egy hang jobbfelől: Ügy is van!) Szakkérdésekben nézetem szerint mindenkor mellőzendő minden politikum és ezért kérem egy, a bizottságban elhangzott, felszólalással szemben a Ház minden egyes tagját, ne keverjünk e kérdésbe és ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásába most sem úgynevezett világnézeti kérdéseket. Csak a jog és a prosperitás kérdéséről lehet szó ennél a javaslatnál is és minden más szakjavaslat tárgyalásánál is. Szakemberi hozzáértésre van szükség, de nem a gyűlölködés szakembereire, hanem a gazdasági kérdések szakembereire. Ha arról szólottam, hogy az első nemzetgyűlés nagy reformalkotásai lázba esve foglalkozott ugyanezzel a kérdéssel, amelyet végül az 1922 : XII. te. megalkotásával fejezett be, akkor méltóztassanak megengedni, hogy az első _ nemzetgyűlésen tárgyalt törvényjavaslat vitájáról is idézzek néhány mondatot. Az első nemzetgyűlés a nemzetgyűlési szesszió legvégén, 1922 februárjában tárgyalta az akkori ipari törvényjavaslatot, közvetlenül a választójogi törvényjavaslat, előtt, (Bródy Ernő: Amely félbeszakadt!) amely választójogi törvényjavaslatból sohasem lett törvény, hanem egy rendelet alapján választódott meg a második nemzetgyűlés. Így szakadt meg a jogfejlődés jogfolytonossága, így töröltetett el a titkos választói jog és gyűlt egybe a rendeleti úton kiadott választójog alapján összehívott második nemzetgyűlés, amelynek így abszolúte semmi gyökere sem volt az első nemzetgyűléssel és az abból fejlődött joggal. Azokban a legvégső napokban -tárgyalta az első nemzetgyűlés az 1922 : XII. te.-et, ideges hangulatban, amikor már hajszolva folyt annak a törvényjavaslatnak vitája, úgyhogy a törvényjavaslat általános tágyalásánál nagyon kevesen szólaltak fel. Mégis méltóztassanak megengedni, hogy az általános vita hozzászólói mindegyikének beszédéből egy-egy olyan mondatot idézzek, amely ma is igazs ágként áll fenn és amely épúgy elmondható lenne ezzel a törvényjavaslattal ülése 1936 február 25-én, kedden. szemben is, amelyet most tárgyalunk, mint ahogyan elmondható volt 1922-ben. A javaslatnak 1922-ben való tárgyalásánál Frühwirth Mátyás, a javaslat előadója, igen helyesen megállapította, hogy a városi gócpontok kifejlődése az iparosoknak köszönhető ^és azt mondta történelmi visszapillantással egészen az Árpádok koráig visszatérve az iparosok történetére és levezetve azt napjainkig, hogy az Árpádok nemcsak azért hozták be az iparosokat, hogy több polgára legyen ennek a nemzetnek, hanem elsorban azért, hogy a nemzet kulturális nívóját emeljék. Ugyanakkor azt mondotta Frühwirth, és ezt a miniszter úr figyelmébe ajánlom, mert még most is aktuális (olvassa): »Meg kell teremtenie a nemzetgyűlésnek, vagy ha mi már ezt el nem végezhetnők, a jövő országgyűlésnek a hitel szabályozására szükséges megfelelő organizációt, A jövő országgyűlésnek nem lehet szebb hivatása, mint a reálpolitikának és azon eszközöknek megteremtése, amelyekkel a kézműiparosságnak hóna alá nyúlnak. Kormányintézkedéseknek lehetővé kell tenniök, hogy a magyar iparosság érdek képviseletei, az ipartestületek, az ipari képviseletek csak adminisztráló szervek, necsak kényszerszervezetek legyenek, hanem legyenek élő organizációk, amelyek mindenkor a kézmüiparosság javára közbe tudnak lépni« T. Képviselőház! Még ma is ugyanez a helyzet. Az ipartestületek még mindig joggal kívánhatják ugyanazt, amit Frühwirth Mátyás, akkori előadó úr kívánt és még ma is hiába kívánják, ma is még megoldatlan a kisipari hitel kérdése, amely legelsősorban volna megoldása a kisiparosság ügyének, mert hitel nélkül semilyen vállalkozás, semilyen foglalkozás nem prosperálhat. A kisipari hitel kérdése tehát ez a kérdéskomplexum, amely legelsősorban vár megoldásra. Erre tett is bejelentést az iparügyi miniszter úr a bizottságban, de nagyon szeretném, ha az ország közvéleményének és a kézműiparosságnak megnyugtatására megismételné kijelentését a parlament plénumában is. T. Ház! A kisiparostársadalomnak 1922-ben vezetője, Pálfy Dániel, akkori szegedi képviselő foglalkozott a közüzemek kérdésével is, ugyanazzal a problémával tehát, amely ^ a mai vita anyagának egyik legerősebb részét szolgáltatta. Erre nézve a következőket mondotta. (Olvassa): »A városoknak, a közigazgatásnak egészen más a hatásköre, a foglalkozási köre; csináljanak ők jó közigazgatást, a cipőcsinálást és a kerékgyártást ellenben bízzák arra az iparosra, aki azzal foglalkozott és aki ipara ntán megfelelő adófillérekkel igyekszik a váTosi közigazgatást fenntartani.« T. Ház! Ha élne és tagja volna a parlamentnek, ma is elmondhatná ugyanezt Pálfy volt képviselő úr és ma is ostorozhatná — úgy, mint 1922-ben — a felesleges közüzemeket. Mindezek ellenére azonban 1922-től 1936-ig ebben a kérdésben még ebben a javaslatban sem történt semmiféle intézkedés. Nagy János, volt egri képviselő úr a törvényjavaslat vitájában a következőket mondta, amit erre a törvényjavaslatra szintén elmondhatnak. (Olvassa): »Ez a törvény 'csak kerettörvény, csak alap, amely egymagában nem fogja meghozni az iparosság boldogulását.« Ugyanezt szögezte le akkor, és leszögezhetné ma is Griger Miklós, aki azt mondta (olvassa): »Ez a törvényjavaslat komoly, de nem tökéletes munka, annyira nem, hogy nem ismerünk törvényt, amely a kor-