Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-96

Az országgyűlés képviselőházának 96. fizetők filléreiből való fenntartása mellett az ugyancsak adózó kereskedőknek és iparosoknak hatósági segédlettel és szubvenció alapján konkurrenciát jelentenek, bár jogosultsága ezen üzemek közül is van egyiknek-másifenak, amely árnivelláló feladatot kell, hogy betöltsön, de nem volna jogosultsága különböző olyan hatósági ipari közüzemeknek, amelyek a kisiparnak es a kereskedelemnek tönkjét és csődjét okozzák. Ennyit voltam bátor a közüzemek kérdéséről külön megemlíteni azok mellé, amiket képviselőtársaim elmondottak és mindazok mellé, amiket a törvényjavaslat^ tárgyalásánál a bizottságban már előadni bátor voltam. Ugyanebbé a kérdéskomplexumba tartozik a szövetkezetek versenye is, ahol szintén két különbséget kell tennünk. Meg kell különböztetnünk azokat a szövetkezeteket, amelyek önmagukat tartják el és meg kell különböztetni azokat a szövetkezeteket, amelyek csak hatósági támogatás és különböző szubvenciók útján tudnak fennállani és, öncélúan nagy állásokat juttatva egyeseknek

t nem azért létesülnek, hogy a szövetkezet tagjainak, a fogyasztóközönségnek nyújtsanak előnyt, hanem, hogy egyesek számára nagy üzleti lehetőséget biztosítsanak. Ezek elbírálás szempontjából teljesen egy alapra kell, hogy helyeztessenek azzal a nagyiparral, amely tisztán és kizárólag öncélúan csak a maga hasznát keresi és konkurrenciájával megöli a kisipart és a kereskedelmet. De ez a szövetkezetekre még fokozottabban áll fenn, mert állandóan hatósági támogatásban, szubvencióban, segítségben részesülnek, különböző koncessziókat kapnak, amire nézve talán elegendő a Hangya legutóbbi esetére hivatkoznom. Ezek mellé csatlakozik az áruházak kérdése is. Erről már szóltam legutóbbi interpellációmban, szóltam a törvényjavaslat bizottsági tárgyalásánál is. A törvényjavaslat bizottsági tárgyalásánál az áruházak illegális versenyét szóvá téve, ez alatt azt értettem, hogy az áruházak a dömping-áron való eladással, szintén a kereskedelem és az ipar ellen Való konkurrenciájával ezeknek csődjét idézik elő. Ugyanakkor az áruházakban való élelmiszerárusításnál megemlítettem azt is, hogy ezt már mindenütt — Németországban, Ausztriában és Svájcban — régen megszüntették, csupán Magyarországon van ez érvényben. Akkor, amikor ezeket voltam bátor felhozni, a kereskedelemügyi miniszter úr azt mondotta, hogy a törvényjavaslat végrehajtási utasításával egyidejűleg fog az áruházak kérdésében rendeletileg intézkedni. Miután ennek részleteit nem ismerem, miután nem tudom, hogy mi lesz ebben a rendeletben, mindaddig nem szólhatok hozzá, amíg erről felvilágosítást nem nyerünk. Szeretném, ha ezirányban a kereskedelemügyi miniszter úr a Képviselőházat részletesebben tájékoztatná, mert ez a kérdés nemcsak a kiskereskedelmet és az ipart, hanem egyúttal a Képviselőház, a törvényhozás tagjait is közelről kell, hogy érdekelje. T. Ház! Szóvátettem már a törvényjavaslat bizottsági tárgyalásánál az egyenlőtlen teherviselést is, — és egy legutóbbi interpellációm kizárólag elsősorban erről szólott — azt az egyenlőtlen teherviselést, amely a kisembernek és nagyvállalatnak az adóalapja és adózási módja tekintetében fennáll. Ugyanerről a kérdésről részletesen szólt interpellációmra való hivatkozással is Éber Antal igen t. képviselőtársam, úgyhogy — nem akarván ismétKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ V, ülése 1936 február 25-én, kedden. 569 lésekbe esni — erről a kérdésről ez alkalommal bővebben megemlékezni nem kívánok, de újból és újból felhívom akkor elmondott adataim alapján a kormány figyelmét erre is és kérem, hogy ezirányban is méltóztassék intézkedni. Enyhítsék a kisemberek terheit, mert — visszatérve előttem szólott képviselőtársam megállapításaira a proletársorsba való sülylyedésről, amitől ő is féltette a kisiparosságot és a kiskereskedelmet — lehetetlen megmenteni a kisipart és a kiskereskedelmet a proletár^ sorsba való süllyedéstől akkor, ha a jelenlegi rettenetes terhek alatt kell nyögnie továbbra is, amely terheknek részleteit éppen a mai napon mondotta el Bródy Ernő igen t. képviselőtársam és azt a húszféle különböző adónemet, amelyet a kereskedőnek és iparosnak fizetnie kell, magam is bátor voltam legutóbbi interpellációmban felsorolni. T. Ház! Szólnom kell még ebből a kérdéskomplexumból arról a kérdésről, amelyről Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam is szólott: a gyáripar detailárusításáról, amely szintén rendezendő kérdés és amely igen élénken érdekli úgy az ipart, mint a kereskedelmet, a kereskedelemnek ós a kisiparnak minden egyes ágát. (Rajniss Ferenc: A bankoknak is vannak iparvállalataik!) Kérem, képviselőtársam, nekem a bankokkal semmiféle nexusom sincs. (Gr. Festetics Domonkos: Ez igaz, ezt tudjuk! Vázsonyi a kisembereket védi!) Sajnos, nincs nexusom, ezt őszintén megvallom. Én nem Örülök neki, de így van. (Gr. Festetics Domonkos: Sőt támadja a bankokat, nagyon helyesen!) A gyáripar detailárusításával kapcsolatban azonban méltóztassék megengedni, hogy igen t. képviselőtársamat felvilágosítsam atekintetben, hogy ez nem kizárólag a bankoknak a kérdése, mert a nagy gyáriparnak egyrésze sokkal erősebb Magyarországon, mint a legtöbb bank. Ez egészen külön kérdés. Vannak magánvállalatok, amelyek bankérdekeltségek, vannak önálló nagyvállalatok és gyárvállalatok. Nem akarok személy szerint egyeseket kipécézni. Arról akarok szólni, hogy vannak olyan gyári vállalatok, egészen különböző pártállású vezető tagokkal bíró vállalatok, — egyik sem tartozik az én pártomba, hanem különböző más pártokhoz tartoznak (Gr. Festetics Domonkos: Majd adunk párat! — Derültség.) amelyek saját cégérük és nagyon isokszor strohmannok cégére alatt detailüzleteket nyitnak, irtózatos nagyszámú fióküzletet állítanak fel és ezzel a kiskereskedelemnek és kisiparnak mérhetetlen kárt okoznak. Ezt is bátor voltam szóvátenni legutóbbi interpellációmban, a törvényjavaslat bizottsági tárgyalásánál is, itt is szólt erről a kérdésről Eher, Eckhardt és Bródy t. képviselőtársam. Engedjék meg, hogy a magam szerény véleményét ezekhez a felszólalásokhoz hozzátéve, ebben az irányban is kérjem a kormánynak minél erőteljesebb és minél előbb való intézkedését. Az iparügyi miniszter úr a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása alkalmával, válaszolva az egyes felszólalásokra, kijelentette, hogy mindezekkel a kérdésekkel foglalkozik és különböző törvényjavaslatokkal óhajt a Képviselőház elé jönni, egyelőre Össze óhajtja szedni azt az anyagot, amely az eddigi iparügyi kérdésekkel foglalkozik, ami azért is; helyes volna, mert hiszen annyira (szétágazó és annyira sokfelé fekvő már jelenleg az iparosságra vonatkozó intézkedések tömkelege, hogy az iparos lassankint már nem ismeri ki magát, nem tudja, hogy melyik reávonatkozó intézkedés hol található meg. Ezért helyes a miniszter úrnak az az ígérete — illetve 81