Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-96

Az országgyűlés képviselőházának 96, sen különálló képesség és tehetség-, ezt nem lehet megtanulni. A 22. § a tanoncoknak bér- és természetben járó szolgáltatások érintése nélkül való ós legfeljebb két részletben adható 14 napi szabadságot határoz meg. Ez a törvényjavaslatnak egy olyan szakasza, amelyet azt hiszem, mindannyian minden oldalon a legnagyobb örömmel üdvözölhetünk. Elvégre óriási diszparitás uralkodik tanuló és tanonc között az egész országban. A tanuló mindenféle védelemben részesül, a tanonc védelme ezzel szemben minimális. Ez a kétheti egészséges élet, ez a kétheti szabadság, amelyet a tanoncoknak biztosítanak, a törvényjavaslatot feltétlenül az egyik legjobb törvényjavaslattá avatja. Ezzel kapcsolatban szeretném hangoztatni azt, hogy túlmenően a tanoncok szabadságidején, a lanoncok számára, szükséges volna külföldi tanuimányutak céljából éppenúgy ösztöndíjakat szervezni, mint ahogy az a felsőiskolát végzettek számára történik. A magyar iparosság szellemi színvonalát emelni éppen olyan szükséges, mint amilyen szükséges az egyetemen lévő fiatalokat külföldi tanulmányútra küldeni. Az ipartestületeknek átszervezése, beolvasztása és megváltoztatása azért szükséges és feltétlenül helyes, mert a testületi és szakszerű képesítés ma bizonyos átszervezések, beolvasztások és megváltoztatások nélkül el sem képzelhető, életképes ipartestületeket ilyen vezés nélkül ma országosan felépíteni ;iem lehet. Az, hogy az érdekelt ipartestületek meghallgatása után történik az intézkedés, feltétlenül biztosítja azt, hogy az ipartestületek érdekei ellen ennek a szakasznak alapján semmi sem történhetik. Az, hogy az ipar jogosítványi kérelemhez ipartestületi felvételi díj igazolvány szükséges, biztosítja csupán az ipartestületeknek azt a bevételt, amely ilyen díjigazoiványokból előáll. A 28. úgynevezett árrombolási szakasz az idő következtében feltétlenül szükséges volt. Az ez ellen való támadás egyszerűen érthetetlen. Ki rombolhatja ma le az árakat? Lerombolhatja az olyan ember, aki nem fizeti meg az adót, aki nem fizeti meg az Oti-járuiékot vagy a nyersanyagot, amelyet vásárol. Az az ember, aki a kereskedelmi ós ipari tisztességnek és az adózási kötelességnek eleget tesz, az már többi iparostársa rovására nem dolgozhatik. Csak olyan emberek kiküszöböléséről van tehát szó, akik minden reményt feladván arra, hogy a maguk üzemét tovább rendesen folytathassák, ilyen anarchisztikus, végső és kétségbeesett eszközökhöz folyamodnak és leverik a tisztességes munkának árát. Az, hogy fellebbezési jog van a miniszterhez és az az árelemző bizottság bevonásával dönthet ezekben az ügyekben, feltétlenül biztosítja az árrombolási esetek elbírálásának igazságosságát. A tisztességtelen versenyszakasz alapján ez a kérdés már tovább nem volt elintézhető, remélhető azonban, hogy ezzel a háromtagú bizottsággal meg lehet fékezni az árrombolási tendenciát. Az, hogy az ipartestületi szék a kijelölt tagokkal együtt ellenőrizteti a tanoncoknak és segédeknek foglalkoztatását, azt jelenti, hogy az ipartestületi szék is résztvesz a hatóságok mellett abban a munkában, amely az iparostanoncoknak, sajnos, nagyon szomorú helyzetére vonatkozóan javításokat hozhat. A hatóság és ipartestület tehát fokozatosan és együttesen képviselheti az iparostanoncok helyzetének e jobb törvényszerű ellenőrzését. Propper igen t. képviselőtársam a 30. §-t ülése 1936 február 25-én, kedden. 567 halálraítélt szakasznak nevezte. A halálraítélt szakasz szerint az ipartestület munkaügyi bizottságokat alakíthat a foglalkoztatott f alkalmazottak bevonásával a munkaviszonyfoólszármazó közös ügyek megbeszélésére és főképpen munkaszabályszerződések kötésére. Szerény véleményem szerint a magyar munkajogban ez tökéletesen új szakasz és nem mondhatunk rá semmi mást, mint hogy reméljük,^ hogy ennek a szakasznak révén az ipari munkásságra és^ az egész magyar ipar területére minél hamarább ki fog terjesztetni. Ez -az egyetlen helyes álláspont ezzel a szakasszal szemben, nem pedig az, hogy halálraítélt szakasz, amelyből semmi sem les. Az egyenlő 'képviselet elve van biztosítva a. munkások és munkaadók számára. A munkaszabályszerződés megkötésére jogosult felek, a munkaadók és munkások ebben a törvényszakaszban szerepelnek először Magyarországon; sajnos, a magyar munkajog ezt az elvet eddig még nem ismerte. Az Országos Iparügyi Tanácsnak az az átszervezése, amelyet a törvényjavaslat előír, már csak azért is helyes, mert 4—5 különböző tanács helyett egy hatalmas tanácsadási .szervet létesít, amely szakosztályokban működik és ennek miniszterközi jellege is biztosítva van. Ez a miniszterközi jelleg és annak biztosítása azért végtelenül fontos, mert különösen az iparnak szociálpolitikai vonatkozású részei ma rendkívül nagymértékiben eltagolódtak különféle minisztériumok között. Négy-öt minisztériumhoz tartoznak az ügyek, tehát egy olyan szerv, amely a minisztereknek referenseit, kiküldötteit egyesítheti és amelyben közösen beszélhetik meg a felmerült kérdéseket, végtelenül fontos és helyes. T. Ház! A törvényjavaslat lényegében mint ipari közigazgatási javaslat irányt mutat, de szociálpolitikai és munkajogi irányt jelöl meg a jövő számára. Abban az irányban jelöli meg, amelyet mi feltétlenül helyesnek tartunk. Helyesnek tartjuk a kisipari kultúrának további • fejlesztését és reméljük, hogy ennek a törvényjavaslatnak kapcsán az újabb intézkedések a magyar kisiparnak hathatós gazdasági védelmet is meg fogják szervezni. Ebiben a gazdasági védelemben helyet kell foglalnia elsősorban a kisipari hitelkérdés rendezésének, a nyersanyag és az áruuzsora kérdésének és rendezésének, az adózás Oti. észszerű reformjának és talán az öregségi biztosításnak, amelyet a legtöbb iparos-osztály Magyarországon ma az iparosok számiára követel. A közvetett módok, amelyek emelhetik a (magyar kisiparosságnak életszínvonalát, kétségtelenül az ipari munkásság helyzetében vannak megadva. Amennyiben az ipari munkásság helyzete a munkajognak, a minimális munkabérnek: és a -munkaidőnek rendezésével jobb lesz, javul, annak feltétlenül éppenúgy hatása van a kisiparosnak élet-standardjára, mint annak a ténynek, ha a mezőgazdasági lakosság vásárló erejét valamilyen módon emelni tudjuk. A kisipariban törekvésünk nem lehet más, mint az, hogy ez a hatalmas réteg, ez a 800.000 lelket számláló réteg lehetőleg megmaradjon, virágozzék és egy bizonyos fokig az úgynevezett nemzeti tőketermelésnek alapja lehessen. Nem feltétlenül szükséges az, hogy a tőketermelés csak a bankokon keresztül történjék. Egy ilyen hatalmas nagy réteg, amely kis tőkéket tud jobb léte, jobb exisztenciája következtében Önmagának megtakarítani, sokkal jobban és sokkal hatékonyabban biztosítja a nemzeti tőkének szaporodását.