Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-96

566 Az országgyűlés képviselőházának 96. ülése 1936 február 25-én, kedden. ipari zártszám iszakaszának neveztek el és numerus clausus szakasznak is hirdettek. Miniszteri engedéllyel jelölhetők ki az engedélyhez kötött iparok. Ez megvolt azelőtt, az 1922:XII. t..c. alapján is és nem jelent mást, mint a miniszteri hatáskörnek az 1922 óta előállott helyzetre az azóta szerzett tapasztalatok alapján való kiterjesztését. A miniszter az egyes iparokon belül kiadható iparengedélyek számát törvényhatóságokra és megyei városokra kiterjesztetten meghatározhatja. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a jövőben a kisiparosság elproletarizálódását megakadályozzuk. Tulajdonképpen minden egyes országban tettek ilyen állami intézkedéseket. Amikor Svájc megakadályozta azt, hogy a szállodaipar a végletekig kifejlődjék, amikor Németország a legtöbb nagyiparban, különösen a káliiparban, rendelkezett arról, hogy újabb gyárakat létesíteni nem lehet, amikor az egyes államok a kisiparban is ilyen klauzulát hoztak be, amely a végnélküli terjeszkedést tovább nem engedélyezte, akkor semmi mást nem cselekedtek, mint védekeztek az ellen, hogy elproletárosodjék az országnak ez az értékes része. A reáljog megszűnése a 14. § alapján szintén csak azt jelenti, amit a 3. §, hogy dinasztiákat hosszú évszázadokon keresztül az iparban sem óhajtunk felépíteni. A 16. §, amelyet illiberális és elviselhetetlen szakasznak neveztek el a vita kapcsán, a mértékvevés jogát érinti. Ez az, amit a magyar kisiparosság elsősorban követelt a kormányzattól, évek óta memorandumok, beadványok, tiltakozó gyűlések százai és százai hangzottak el, hogy a kisiparosságnak biztosítsuk ezt a jogot, hogy a kereskedelem őt teljes mértékben ki ne használhassa. A szakismeretet nem igénylő kisebb munkálatokat ezután is elvégezhetik, ennyiben a törvényszakaszt feltétlenül liberálisnak kell nevezni. A szerzett jogokat ez a szakasz is föltétlenül 'biztosítja, m-irt hiszen azt az időpontot, ameddig a Jelenlegi gyakorlat szerint a kereskedők mértékvétellel is foglalkozhatnak, a miniszter határozza meg. Megengedheti továbbá a miniszter a t kereskedőknek, hogy az eladott árukon való kisebb munkálatokra rendeléseket vegyen fel, de ezt a munkálatot nagyon természetesen csak jogosult iparosoknak adhatják ki és ^ azokkal végeztethetik el. Ez a szakasz az első lehetőség ahhoz, hogy nemcsak Budapesten, ahol e téren szintén hatalmas visszaélések vannak, hanem különösen vidéken megszüntessük azt a lehetőséget, hogy egyes kereskedők rövid idő alatt az egész kisiparosságot, különösen a ruházati iparban és a cipőiparban, saját alkalmazottaikká alakítsák át. Erre vonatkozólag száz és száz példát lehet felhozni az egész ország területén. Tudjuk, hogy ezeken^ a kis vidéki helyeken, de Budapesten is, túlságosan felszaporodtak az úgynevezett színleges raktárak, ahol vannak árucikkek, de csak mutatóban, a többit a kereskedő kisiparosokkal, illetőleg kisipari munkásokkal végezteti el és maga csináltatja az árut hátsó műhelyeiben. Az ember a legutóbbi időben elmehetett nyakkendőüzletbe, ahol egész ruhát készítettek számára Budapesten. Hogy ez ellen a magyar iparosság elkeseredetten tiltakozik, az magától értetődő, ugyanúgy magától értetődő, hogy a kormányhatalom megvédeni iparkodik a kisiparosságot ebben a tekintetben. Bevétetett tudniillik a szakaszba, hogy az áruházak forgalmát, üzletkörét és üzletvitelének módját a miniszter meghatározhatja és hogy új áruházakat, vagy meglévő áruházak bővítését a miniszter engedélyhez kötheti. Ezt csak helyeselni lehet. Ez sem jelent mást, mint azt, ami a 17. §-ban benne van, hogy az ipari munkának és a kereskedelmi szakmának egy helyiségben való végzése egymástól eltiltható. A 18. %-t szintén támadták azért, mert bizonyos ipari .munkák végzését, anyagok, félgyártmányok feldolgozását és árucikkek forgalombahozatalát a miniszter feltételekhez kötheti. Helyes, mert ártalmas, veszélyes anyagokról és olyan közszempontokról van szó, amelyek ennek a szakasznak alkalmazását feltétlenül közérdekké teszik. A híres 19. %, az úgynevezett megbízhatatlansági szakasz az iparűzési jognak megvonását határozott és határozatlan időre mondja ki. Az iparigazolvány alapján űzött iparnál bizonyos cselekmények és bűncselekmények esetéin a szakmai megbízhatóság kétségessé válása esetén elvehetik az iparigazolványt, az iparengedélyt. Ez a szakasz is tulajdonképpen egyszerű kiterjesztése az 1922 :XII. te. rendelkezéseinek és .mivel törvénybe ütköző cselekedeteknél alkalmazható^csak a szabad iparoknál, a miniszternek biztosított jog, ennélfogva komoly joghátrányról vagy jogfosztásról beszélni nem lehet. Végeredményben nem is ennek a szakasznak az alkalmazásától várhatunk nagyon sokat, hanem az elriasztó példától. Ha egyesek, akik még ma is a köz megkárosítása útján óhajtanak haszonhoz jutni, tudják, hogy egy ilyen ^törvényparagraf

us létezik és tudják, hogy ha ők ebbe a törvényparagrafusba beleütköznek, exisztenciájuk és munkájuk kerül veszélybe, ebben az esetben véleményem szerint kétszer is meg fogják gondolni, mielőtt valami olyant követnének el, ami őket ebbe a szerencsétlen helyzetbe juttatja. Ennélfogva ennek a szakasznak tulajdonképpen elsősorban preventív hatása lesz. A 20. § szociálpolitikai vonatkozású. A tanszerződések megkötésének, a segédvizsgálatok megtartásának idejét a miniszter rendelettel szabályozhatja. Ez azért helyes, mert ma, a tanonciskolákba a rossz időben kötött tanszerződések alapján is be lehet iratkozni úgy, hogy a három esztendő alatt semmit sem végez el tulajdonképpen a tanonc az előírt anyagból. Ha rendelettel szabályozható, hogy milyen időkben köthetők a tanszerződések, úgy ennek igen nagy hatása lesz a tanonciskolák tananyagának helyes felépítésére. A 21. §-nak a tanidő felemelésére vonatkozó részeit csak örömmel üdvözölhetjük. Az egyetlen gondolat, amely ellen talán valami kifogás emelhető, az, hogy azoknak a számára, akik érettségi bizonyítvánnyal rendelkeznek, hat hónap és másfél év közötti időre korlátozza a tanoneidőt. Itt mutatkozik annak a nagy hátránya,, hogy a képességvizsgálatot — bár törvényes intézkedés van a képességvizsgálat országos megszervezéséről — mind a mai napig nem vezették be. Ha tudniillik képességvizsgálat volna az egész országban, akkor igen ^ hamar rájöhetnénk arra, hogy sem az érettségi bizonyítvány, sem a doktorátus nem feltétlenül biztosíték arra, hogy valaki kézügyességet igénylő, finom technikai munkát rövidebb idő alatt meg tud tanulni, mint egy másik ember, aki alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezik. A kalkulációs, az üzemvezetési tudása nagyobb lehet, a kéz finomsága,, a szem élessége és általában a finomabb fizikai munkához való készség azonban telje-