Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-96

Az országgyűlés képviselőházának 96. ipar igazolványt és a munka jogát elvehesse. (Fábián Béla: Nem az államhatalom veszi el, a lenti közeg veszi el!) Tény, hogy valaki élelmiszereket hamisíthat háromszor, négyszer, ötször és tízszer és mint élelmiszerhamisítót iparának űzésétől semmifélekép sem lehet eltiltani. Ezt teljesen lehetetlen és tarthatatlan állapotnak tartom. (Fábián Béla:* A mai törvény értelmében is lehet! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem lehet! — Fábián Béla: Bűnvádi eljárás indul ellene! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter*: Kihágásért megbüntetik!) T. képviselőtársam ipari kérdésekkel foglalkozik, de úgylátszik, hogy túlságosan egyoldalúan, mert helyzet, hogy elítélhetik az illetőt, de az iparűzést megtiltani neki nem lehet. Viszont amikor a legkisebb állami alkalmazottól és magánalkalmazottól, minden egyes embertől a legrigorózusabban megköveteljük az abszolút tisztességet, akkor mi jogon nem követeljük meg azt egy olyan embertől, aki mégis csak a köznek bizonyos —nem jóindulatából, hanem mondjuk — hozzájárulásával monopolisztikus helyzetben van a többi társával szemben az iparűzési engedély folytán? (Fábián Béla: Ezzel nincs haj!) Ezzel baj van, mert ez ellen a szakasz ellen történtek támadások. Azt. hogy ha valaki három hónapot meghaladó büntetést kap és ezentúl három év alatt iparigazolványt nem kaphat, tökéletesen helyesnek tartom. Nem hiszem azt, amit Bródy igen t. képviselőtársam állített, hogy tudniillik ez a törvényszakasz kihasználható lenne állami részről olyképpen, hogy ha valaki vizsgálat vagy vád alatt állt és ennek következtében nem kapott büntetést, hanem felmentették, — vagy amint méltóztatott mondani, nem is indítottak ellene eljárást — hogy az az ember ezen az alapon elveszíthesse iparát. Ezt tökéletes lehetetlenségnek tartom. A 0. §-t — amely kimondja, hogy az e'halt iparos kiskorú unokáját, ha az ellátott, nem illeti meg a hátramaradottak javaira biztosított kedvezmény — azért tartom helyesnek, mert ez azt fejezi ki, hogy nem akarnak dinasztikus jogokat teremteni ebben az országban és nem teremtünk dinasztikus jogokat az iparban sem. A harmadik generáció részére — az indokolás nagyon helyesen mondja -•- tulajdonképpen a régi törvényszakaszok kijátszásáról volna szó. Sokat támadták a 4. §-t, amely a villamosság elosztásának kérdésével foglalkozik, A villamosságra vonatkozóan a feltételek között azt olvasom, hogy az iparengedélyt csak abban az esetben szabad kiadni, ha a munkák elvégzését azokban a falvakban biztosítani nem lehet. A városokban viszont, ahol van szerelő kisiparos, munkás, ott már tulajdonképpen a kisiparosra bízatik teljes mértékben a szerelési munka. (Müller Antal: A falvakban is!) Elismerem, végtelenül nehéz a falvakban ezt a kérdést megoldani. Nehéz megoldani azért, mert az odaözönlő és le nem telepedett munkásoknak nincs és nem is lehet meg tényleg az az erkölcsi erejük, hogy a munkákat tisztességesen végezzék el. Megszorítani ezeket a munkálatokat, amelyeket a nagyvállalatok végezhetnek el, lehet, azonban csak olyan helyeken, ahol szerelőmunkások — már mint kisiparosok — megtelepedtek. A törvényjavaslat lényegében a kisiparosság számára biztosítja a munkálatokat, amikor olyan villamossági munkákról van szó, hogy a nagyvállalat bevezeti kis ülése 1936 február 25-én, kedden. 565 helyekre a villanyt. Ilyenkor az új bevezetéssel kapcsolatban megengedi az egyes helyeken a belső szereléseket is. Ebben az esetben a nagy cégek munkáját kétségtelenül megbízhatóbbnak tartom, mint az odaszakadt munkások által végzett munkát. (Friedrich István: Azok is kisebb cégek, akik megjelennek ott! Rendes cégek!) Amennyiben cégek. (Friedrich István: Hogyne! Mindenki cég, egy ember is lehet cég, ha be van jegyezve!) A vidéken legnagyobbrészt az történik meg, — ezt a saját kerületemben hallott dolgokból tudom — hogy úgynevezett vándorszerelők végzik el ezeket a munkálatokat és ezek a legtöbbször becsapják a kisembereket. (Friedrich István: Az lehet! Az megint más! Az nem cég! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Komoly cég nem megy egy kisközségbe!) Itt a nagy cégeknek bizonyos garanciális jelentőségük van. Énnél a szakasznál természetesen mindannyiunknak csak az lehet a reménye, hogy e szakasz alapján meglehetősen rövid idő alatt elénk kerül a villamosítási novella és az a lehetőség, hogy olcsó áramtarifát teremtsenek meg az egész országban a villamossággal kapcsolatban. (Friedrich István: Meglátjuk, Budapesten mi lesz a reformmal.) A mestervizsga kérdésében^ azt hiszem, az egész kisiparosságnak véleménye, hogy helyesnek és jónak tartja, a javaslat rendelkezéseit. {Egy hang a balközépen: Nagyon jó!) Az, hogy méltánylandó esetekben a mestervizsgára való bocsátás miniszteri engedéllyel megtörténhetik, tulajdonképpen a mai, nem képesített embereket is hozzájuttathatja azokhoz _ az előnyökhöz, amelyekkel a mester elnevezés jár. A meghosszabbított (gyakorlati idő szintén helyes, 'mert végre-valahára módjuk lesz a segédeknek a helyes ismereteket a maguk számára megszerezni. Olyan hatalmas, nagy foglalkozási ág területén, mint^ a kisipar, amely végeredményben mégis háromnegyed milliárd értéket termel aiz országban, nem a magasabbrangú képesítés, hanem annak megszerzése \ az egész munkafolyamat helyességét is feltétlenül ímeg tudja javítani. A 6. §

; szerint a szakgyakorlat és a mestervizsigia letétele nem szükséges, ha valaki a szakoktatói intézményt eredményesen látogatta. Ez tulajdonképpen a képesítés elismerése. A mestervizsga letétele kívánható szakvizsga helyett •a 7. § szerint a képesítéshez (kötött iparokra való áttérés esetén. Ez tulajdonképpen ugyanúgy, mint a 8. § bizonyos átmeneteket a törvény teljes alkalmazása tekintetében leegyszerűsít és lehetővé tesz. Az, hogy a mesterleveleket a szakismeretnek és készségnek igazolása végett kiadjuk, amint a 9. §-ban van és aki azt megszerzi, a mester megjelölést használhatja, lebecsülhető lehet általánosságban, végeredményben azonban az iparosságnak a magas abb képesítést és a jobb társadalmi helyzetek felé vezető utat biztosítja. Az egyetlen, amit ebből a 9. §-ból kihagyatni szeretnék, az a túlságosan régimódi fogalmazás, hogy »csak az iparos szó használatára jogosítviák«; a »jogosítvák« iszó helyett helyesebb a »jogosultak« szónak a felvétele. Ez a rendelkezés 1923 november előttre nem terjed ki, a szerzett jogok tehát itt is feltétlenül biztosítva vannak. A 10. § átmeneti intézkedésnek számít. A 11. 4-ra azt mondották, hogy vagyoni cenzúrát jelent. Végeredményben ez a szakasz eredetileg az 1922:XII. t.-cikkben szintén megvolt. Nagy vitát támasztott azonban a 12. §, amelyet az