Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1936 február 21-én, pénteken. 541 a következőkben. Az első szakasz a közkereseti és betéti társaságokról szól. Csak elemi kötelesség: ezekkel a kisiparosokkal szemben, hogy a hatalmas tőke kiszoríttassék az ő területükről. A Házban és újságcikkekben, a hitbizományi javaslat tárgyalása és telepítési javaslat napirendrekerülése kapcsán is többizben volt szó arról, hogy a földmíves foglalkozzék a földmíveléssel, aki pedig bankár, az ne foglalkozzék földműveléssel. Ez nem akar szigorú megállapítás lenni, csak megemlítem, mi lenne, ha a kisiparosság is azt a jogot követelné magának, hogy az ipar területén csak az iparos foglalkozhassak, a közkereseti társaságok és bankok pedig ne csináljanak konkurrenciát az iparosoknak. Előfordul, hogy hivatalosan pénzzel foglalkozó közületek egy kisiparost, egy asztalost vesznek igénybe és a pénzügyi hitelkrízis következtében így akarják pénzüket befektetni; egy kisiparossal együtt nyitnak üz-* letet, aki nem önálló ember lesz itt, hanem megfizetett bérmunkás, én tehát azt hiszem, hogy a kisiparosságnak jogos az a törekvése, hogy az ipar területéről távozzék a tőke ilyen képviselője. (Helyeslés jobb felől.) Az iparosság tehát megtalálja az 1. §-ban azt, amiért 20 esztendő óta annyit küszködött. Van egy pont, amely a kereskedőknek talán fáj, de ez is a kereskedők élethivatásának, életlehetőségeinek csak igen kicsiny területére vonatkozik, hiszen a kereskedőknek vannak sokkal fontosat) b bajai és panaszai. A kereskedői paragrafus szerintem tapintatosan, Éber Antal képviselőtársam megállapítása szerint is humánusan és tapintatosan intézi el a kereskedők és az iparosok versenyét. Hiszen méltó követelése a kisiparosnak az, hogy a kereskedő a nem is a maga által szerzett, hanem idegenek által hozott szövetből ne készíthessen ruhát, mert ez nem a kereskedőnek, hanem az iparosnak a feladata. A szabadság elve alapján tiltakozik a kisiparos az ellen, hogy a kereskedelem az iparnak ezt a területét elfoglalja. A 2., 19. és 28. §-ok, amelyek a hitelrontásról, a kontárkodásról, a tisztességtelen versenyről és az árrombolásról intézkednek, javulást hoznak ebben a tekintetben, boldogulást hoznak az iparosoknak, ezek tehát eo ipso kellemes meglepetések az iparosok részére és évtizedes kívánságaik honorálását jelentik. Éppen a veszedelmes konkurrencia, a hitelrontás, az árrombolás és a tisztességtelen verseny az egyik oka annak hogy a közönség, amely anynyira szereti még a kisipari munkát, mert hiszen különösen a magyar ember olyan sokat ad arra, hogy cipője és ruhája valóban kisipari műhelyből került legyen ki, nagyon ragaszkodik a jó kisiparoshoz és fejvesztetten menekül az elől a lehetetlen anomáliába kergető helyzet elől, midőn árrombolás, tisztességtelen verseny, vagy hitelrontás következtében nem mer egy kisiparossal már szóbaállni. A kisiparosság örömmel üdvözli a miniszter úr javaslatának ezeket a paragrafusait, mert ezekben ezen a területen is jövő boldogulásának alapjait látja. Ami a szakmai tökéletesítést illeti, az 5., 6., 7., 8. és 9. §-ok nemcsak az iparosság társadalmi helyzetét vannak hivatva emelni, nemcsak a közerkölcsiség tekintetében vannak hivatva emelni az iparosság nívóját, hanem gazdaságilag is sokat jelentenek. Ipari szaktudás nélkül ma a kisiparosság nem tudja megszerezni maga részére a boldogulást. Amit ebben KÉPVISELÖHÁZr NAPLÓ V. a tekintetben hoz a javaslat, az is mindig régi kívánsága volt a kisiparosságnak és azért ezt most örömmel üdvözlk a kisiparosok. Ugyancsak ilyen örömmel üdvözli a kisiparosság a 20., 22., 24. és 29. $-okat, valamint a 23. és 30. §-okat, amelyek a tanoncügy reformját vannak hivatva előkészíteni és a segédek sorsáról intézkednek. Általában örömmel üdvözlik a kisiparosok az ipartestületek reformjáról szóló intézkedéseket. Van egy általános értékű elv, amely azt mondja, hogy amit alsóbb hatóság el tud végezni, azt engedjék át annak az alsóbb hatóságnak. Igen örvendetes lesz, ha az ipari fejlődés folyamán végre kiszabadulhatnak az ipartestületek a régi nagyon szerény kerületekre zárt területről és valóban alkotrnányozó szervvé, önálló szervvé, kezdeményező szervvé válhatnak az iparosság történetében. A Gyosz.-nak megvan a maga érdekképviseleti központja, amely hatalmas összegekkel, kiváló szaktudással, nyelvek ismeretével, külföldi összeköttetésekkel a Gyosz.-nak valóban irányítója, támogatója és védője tud lenni. A kisiparosság részére az ipartestületek, sajnos, eddig nem tudták adni ezeket az irányító elveket. Az ipartestületek reformjával, az ipartestületek területének, működési körének kiszélesítésével, képzett emberek beállításával valóban arra a magaslatra emelkedik az ipartestület, hogy az iparosoknak valóban olyan szerve lesz, amely irányíthat, védhet, amely alkotrnányozó szerv lesz és az iparosság jövő boldogulásának lehetőségeit valóban sikeresen tudja előmozdítani. Mélyen t. Ház! Igen nehéz és furcsának látszó dolog az, hogy abba az ipartestületbe beletartoznak az iparosmesterek, de valamiképpen nem tartoznak bele az iparosság többi régetei, a segédek és a tanoncok. Furcsa dolog az, hogy az iparossegéd érdekeinek védelmében mindenhova kénytelen menni és mindenütt találnak ügyeire orvoslást, csak éppen az ipartestület kebelében nem. Ennek az, örökös harcnak, amely talán bizonyos szempontból hivatalból áll fenn a mesterek és a segédek között, a megszüntetése vagy legalább is élének elvevője lesz az, ha az ipartestületek olyan alkotrnányozó jogot, olyan hatáskört és szerepet kapnak, hogy kebelükbe a segéd és a tanonc is beletartozik és az ő ügyeik is ott orvosoltatnak. Ezért igen nagy örömmel üdvözli ez a réteg a törvényjavaslatnak ezt a paragrafusát, ahol a munkabéregyeztető bizottságokról van szó. Az iparossegédek és mesterek között fennálló differenciákat, nehézségeket, anyagi ügyeket szeretettel az ipartestület kebelén belül az arra hivatott emberek döntsék el. Ez régi kívánsága . az iparossegéd, a munkavállaló társadalomnak és- azért igen nagy örömmel üdvözlik ebből a szempontból is a miniszter úrnak ezt a javasHa valamit még lehetne kérni, ami talán . nem is ebbe a javaslatba, legfeljebb a végrehajtási utasításokba tartozik, tanoncok sorsa. Igen nagy örömmel köszöntjük azt az intézkedést, amely a tanoncok védelme szempontjából a tanoncoknak munkaidejük közepette való szabadságolásáról intézkedik, de még jobban szeretnők és kérjük a miniszter urat,_ hogy alkalomadtán akár a törvények végrehajtási utasításában, akár a következő törvényjavaslatokban intézkedjék a tanoncok nagyobbfokú erkölcsi, de nemcsak erkölcsi, hanem anyagi és szakmabeli védelméről is. Mélyen t. Ház! Méltóztassék rágondolni, 77