Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-95

. ülése 1936 február 21-en, pénteken. 542 Az országgyűlés képviselőházának 9. által van körülzárva és megvédve. Az iskolában a tanárok, 24, 16, vagy 8 tanár, — attól függ, hogy milyen iskolába jár — állandó felügyelet, nevelés, hittanár, odahaza a szülői kör. Tessék most elképzelni, hogy ezek a fiatalkorú emberek 12 éves korukban 'kikerülnek az életbe mint tanoncok, később mint segédek, család, otthon, tanárok, védők és pártfogók nélkül a saját maguk erejére, életirányítására és önkiképzésére hagyatva. Azért igen nagy kérésiünk a miniszter úrhoz, hogy ezeknek a tanoncoknak erkölcsi, anyagi s szakmabeli védelméről a végrehajtási utasításban és az elkövetkező törvénytervezetekben gondoskodjék. Erkölcsi védelem alatt nemcsak a lelki védelmet értem, mert az a körülmény, hogy manap is megtörténhetik, hogy Budapesten — nem akarom ^ megmondani, milyen téren — két pengőért vásárolják .a tanoncokat, lelki szempontból, a testi egészség szempontjából és bizonyos tekintetben — törvénybe ütköző dolog lévén — rendőrhatósági szempontból is végzetesen szomorú jelenség. De ez vonatkozik a tanoncoknak nemcsak lelki és erkölcsi,, hanem anyagi védelmére is. Az a tanonc 2—3—4 pengő hetibért kap, ha kap. Húsz esztendő óta foglalkozom itt tanoncnevelésisel, szomorúan tapasztalom, hogy nagyon sokszor a tanonc héttszám és hónapszám nem kapja meg azt a 2—4 pengő díjat »am, hanem étlen-szomjan lődörög, 'bejár a műhelybe és más emberek^ köny őrületéből kell neki összeszednie annyi pénzt, ami legalább a mindennapi szükséges megélhetést biztosítja (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez már igaz!) és eltekintve attól, hogy éppen a kisipari üzletek bukása következtében egyik műhelyből a másikba vándorolnak ezek a tanoncok, ha 2—3 hónap múlva elmegy az ember ahhoz a mesterhez, hogy tessék befizetni 40 pengőt, annyival tartozik már a tanonc eltartásáért, egy krajcárt sem lehet kapni. A tanoncoknak ez az anyagi védelme kell, hogy igen nagy gondja legyen az elkövetkező ipari törvénytervezetnek, a másik dolog pedig a tanoncok szakmabeli védelme. Manap annyi minden van, ami azt a tanoncot egészen más irányba vezeti. A sport és a különféle egyesületekbe való színház, a kultúrában való részvétel — értem alatta a mozit — egészen más világnézetet tár eléje, egészen mások lesznek .az igényei, ipari hivatásra való nevelés nem igen sok van abban a tanoncban. Azt a 'tanoncidőt, az ipari mesterséget, talán mint szükségmunkát tekinteni, amivel mindennapi kenyerét előteremtheti, de kereszt lesz egész életében, életöröme és boldogsága, hivatása nem lesz. Legyen szabad talán most erre a hivatásnevelésire kiterjeszkednem és ez a harmadik kérdés, a szakoktatás és az ipari nevelés problémája. Nem elégszem meg csak a szakoktatással, hanem emlegetem az ipari nevelést. Ez azt hiszem, egy következő törvénytervezetnek lesz majd programmpontj kultuszminiszter úrral együtt beterjesztendő törvényjavaslaté, de legyen szabad csak felemlítenem az ipari hivatásra való nevelést. Szomorú tapasztalat az, hogy a magyar iparos ember csak egy generáción keresztül marad iparos. A fÖhimívessorsból kerül elő mint iparostanonc, segéd lesz, mester lesz, családot alapít, de nagyon ritka az olyan, — különösen ha a régebbi időkre tekint vissza az ember —• aki az Ő gyermekeiben iparát folytatni fogja. A gyermekei már mind elmennek az úgynevezett tisztviselői pályákra, idetartoznak a Beszkárt, a bankok, a Mabi. és az Oti. altiszti állásai és mondom, végzetes ijedelemmel vagy undorral, utálattal menekülnek el az ipari élethivatástól. Mélyen t. Ház! Legyen szabad azt mondanom, hogy ez nemcsak a mai szomorú gazdasági helyzetnek a következménye, ebben valami magyar specialitás is van. Legyen szabad talán kiterjeszkednem arra, hogy volt egy nagy magyar álmodója az iparosság magyarrátételének és a magyar iparosság fejlesztésének, boldogultemlékű Szabóky Adolf piarista tanár, aki a magyar iparosmozgalmakban is felejthetetlen emléket szerzett magának, amikor az Országos Iparegyesület megalapítói között volt és- az iparegyesület első alelnöke volt. Ez az áldottemlékü ember 25 esztendőt szánt rá életéből arra, hogy az ipart valóban fejlessze és nyelvében magyarrá tegye. Ha 60—80 esztendőre visszamenőleg kutatom a lapokat és a statisztikákat és nézem az iparossegédek kimutatását, akkor például azt látom egy nálunk 1500 főről összeállított 1864—65. évi statisztikában, hogy a segédek Morvaországból, Sziléziából, Csehországból, Ausztriából jöttek, jöttek a világ minden tájáról, csak Magyarországról nem. Természetesen ezeknek a segédeknek a nyelve mesterré létük után is a német nyelv volt és annak az egyesületnek a történetében, amelynek vezetője vagyok, azt látom, hogy évtizedekig nagy harcok folytak azért, hogy két vasárnap német és egy vasárnap magyar, majd, hogy egy vasárnap német és egy vasárnap magyar nyelv legyen, míg végre eljutottak odáig, hogy végre egyszer magyar nyelve lehetett az iparosságnak. Ez az áldottemlékü ember azonban nemcsak a nyelv érdekében tett ennyi jót az iparosságnak ', hanem a magyar embert rá is akarta vezetni a magyar iparra először is a maga szakmájában, ö volt az első, aki ebben az országban ipari kiállításokat rendezett, hogy a magyar gyermekekben felkeltse a versenynek és a virtusnak a vágyát, ö volt az, jaki a helytartótanáccsal való kapcsolata révén magas pénzösszegeket kutatott elő és magyar embereket külföldre küldött ki ezen a pénzen, hogy külföldön szerzett tapasztalataik után itthon önállósítsák magukat. Nagyon sok cég volt még az utóbbi tíz esztendőkben is, amelyek ennek az embernek sok verejtékkel összeszerzett pénze útján önállósították magukat, aki igyekezett és próbált ennek az országnak^ magyar iparost adni. Sajnos, ez a tradíció ma már elmulóban van és sajnos, — amint az előbb mondottam — az iparososztály egy generáción keresztül pusztulóban van és fiait már a tisztviselői pályára adja. Nagyon helyesnek tarj tom az iparosság problémájának ilyetén való szemelŐttartását^ és végre egy olyan iparoscéhnek megalapítását, amely ennek a nemzetnek valóban állandó és tartós értéke is marad. Mélyen t. Ház! Legyen szabad azzal zárnom felszólalásomat, hogy bizonyos idő elmultával ez az ipari törvénytervezet alapot, irányítást és biztatást ad a vállalkozásra és biztosítékul is szolgál arra, hogy a következő ipari javaslatok, amelyek a tanoncok ipari szakoktatását és nevelését, az ipari munkapiac területéinek kiszélesbítését és az ipari termékek megfelelő árusítását vannak hivatva szolgálni, biztosabban és általában biztosan jöhessenek. Ebben a hitben nagy bizalommal és nagy ügyszeretettel köszöntöm az ipari javaslatot. Azt hiszem, hogy a magyar iparosság, amely