Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-95
540 Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1936 február 21-én, pénteken. Az indokolásból azt olvashatjuk, hogy körülbelül háromnegyed milliárd pengő értékű magyar közgazdasági termelési értékről van szó, tehát midőn ez a törvényjavaslat a kisiparosságnak ilyen cknen a legszükségesebb területen siet a hóna 'alá nyúlni, megalapozván részére a legszebb jövőt, akkor azt .mondhatom, hogy valóban nemzeti politika folytattatok és műveltetik ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztése alkalmával. Alap adatik a törvény.javaslatiban arra, hogy a 'kisiparosság necsak megmeneküljön a végveszedelem tői és necsak megtartsa tmoi&tani pozícióját, hanem, arra is, hogy valamiképpen fejlődjék is. Ennek a fejlődésnek az aránya azonban — mint az előbb mondottam — nem lehet óriási, verseny feltétele a körülöttünk lévő nagyipari államokkal. Meglepetve olvastam egy hírlapi statisztikai kimutatásban, -— amelyben — Szovjet ipari statisztikájáról volt szó — hogy az Angliába történő behozatal és kivitel között óriási többlet mutatkozik a Szovjet ipara javára. Eddig az ember azt olvashatta a cikkekben és a statisztikákban, hogy ott ezrével rozsdásoknak be_ a gépek, ott megállnak az üzemek,^ a munkateljesítmény lecsökkent, de most már Anglia statisztikájából is azt látjuk, hogy ott százmilliókra menő többletlbevitel van a Szovjet javára. Mélyen t. Ház! Ilyen megcsonkított ország területén az autarchiától ennyire körülzárva, nem tudom, álmodhatunk-e valami nagy ipari fejlődésről. Talán a mi ipari fejlődésünk inkább a,z itthoni mezőgazdasági ipar felé haladhat. Midőn tehát a kisiparosságnak e törvénytervezettel tiszta helyzetet teremtünk és alapot adunk a jövendő fejlődés felé, azt hiszem, nemzeti és nemzetpolitikai 'Szempontból ennek az ipari fejlődésnek irányt adunk és a legszebb területet nyújtjuk. Végül a tervezetben azok, amik a, mestervizsgáról, az ipari képesítésiről, az ipari tökéletesítésről szólnak, egyúttal nemzetpolitikai jelentőségűek is, mert magyar nemzeti specialitást is jelentenek, mert hiszen az ipart kényszeríteni akarják egy speciális irányban, utat mutatnak a kvalitásmunka felé. A gyáriparral és a környező államokkal szemben bizonyos vonatkozásokban a kisiparosság veheti fel., a versenyt, úgyhogy valóban munka teremtődjék részére. Ez a kvalitás fejlesztése és a specializálódás, a magyar speciális kézműipar kifejlesztése ós termékeinek esetleg kivitelre kerülése révén történhetik meg. Amikor tehát politikai szempontból bírálom a javaslatot, azt mondhatom, hogy tényleg a népi és nemzeti irányzat bélyege van rajta. A harmadik dolog, &mit talán észrevehetünk és igen nagy örömmel konstatálhatunk a tervezeten, az a tapintatos, megalapozott, mindenre kiterjedően figyelmes eljárás, amellyel a miniszter úr azokat a területeket érintette, amelyek közösek a kereskedőnek és egyéb osztályoknak érdekeivel. Hogy egy-két dolgot említsek, a 16. és 17. § harmadik bekez; désének pontja beszél az iparos és a kereskedő közös munkaterületéről. Erre vonatkozólag a miniszter úr azt mondja: »A második pontban azonban figyelemmel vagyok azokra a kereskedőkre, akik már eddig is mértékvétellel foglalkoztak.« Ez jelenti tehát a tapintatos, a mindenre kiterjedő figyelmet a kereskedő : osztállyal szemben. A 15. § beszél a szerszámjavításról, arról, hogy a kisiparosnak legyen módja ahhoz, hogy a saját szerszámát javíthassa, tehát tapintatosan védi más iparágak érdekeit, az egyes iparágak nehézségeit azonban iparkodik elkerülni. Itt van azután a 14. §-ban a reáljogok kérdése. Az a körülmény, hogy a mostani tulajdonos egészen birtokolhatja a reáljogot, az utána következő már csak 20 esztendeig birtokolhatja, s a reáljog azután átváltozik ^személyi joggá, ami körülbelül 40— 50 esztendős átmeneti időnek felel meg együttvéve, szintén bizonyítja a tapintatos, figyelmes eljárásmódot, amely a javaslat jogi összeállításában megmutatkozik. A 19. §-ban, amely a bűncselekményekről szól, azt mondja, hogy míg a bűncselekmény folytán elítélttől megvonatik az iparengedély, új engedély kiadását a törvényszakasz nem tiltja, mert tekintettel van a családra, szociális szempontokat vesz figyelembe és a büntetés alá került iparost sújtja, de nem sújtja a családot és a családtól nem vonja meg az iparjogot. Sokáig lehetne az ilyen pontoknak felsorolását folytatni, amelyek éppen azt bizonyítják, hogy a miniszter úr ennek a törvénytervezetnek elkészítésénél igenis nagy figyelemmel volt mindazokra az érdekcsoportokra, érdekképviseletekre, amelyek közös területen haladnak a kisipari érdekekkel. Igaz, hogy amidőn a kisiparosok olvassák az újságcikkeket a törvényjavaslat tárgyalásáról, talán csodálkozni fognak, hogy politikát emlegetnek és hogy politikájuknak ez így és úgy nem felel meg. A kisiparosság ösztönös érzékével és % nem nagy politikai rutinjával talán nem nagyon aggódik azon, hogy a politikusoknak _ megfelel, vagy nem felel meg és melyik politikai pártnak felel meg és melyiknek nem felel _ meg. A kisiparosság csak egy valamin aggódik, azon, hogy az ő 'kívánságai valóban teljesíttetnek-e. A politikától a múlt század évtizedes tapasztalatai alapján nem sokat várhat; akkor is .politizáltak jobbra és balra és a kisiparosság, sajnos, mégis belezuhant mai szerencsétlen helyzetébe, az elhagyatottságba, mondjuk, az évtizedes politikai elhagyatottságba és elzár'kózottságba, a gazdasági elesettségbe, társadalmi értékének csökkenésébe, a proletársorsba. A politika talán nem is érdekli a kisiparosságot, hanem elsősorban az érdekli, hogy évtizedes kívánságai teljesíttetnek-e. A törvénytervezet pedig éppen ezeket a kívánságokat teljesíti, tehát a kisiparosság a legnagyobb örömmel fogadja és ismeri el azt jövő boldogulása megalapozásának. Azt hiszem, hogy a kisiparosság sorsának jobbrafordulását háromféle intézkedésnek lehet tulajdonítani. Az egyik az ipari közigazgatás, a második az ipari szakoktatás és nevelés, a harmadik pedig az iparosság munkaterületének és munkapiacának megszerzése. Ez a törvénytervezet, legalább is szerény véleményem szerint, az első ponton, az ipari közigazgatás terén van hivatva megadni mindazokat a lehetőségeket, amelyek az iparos boldogulásának eddig útját állották. A másik kettő az ipari szakoktatás és nevelés, továbbá a munkapiac megszerzése és a kisiparosság munkaterületének, kiszélesbítése, nem ennek a törvénytervezetnek feladata. Majd jönnek az iparügyi miniszter úrnak azok a töryénykomplexumai, amelyek erre a térre is kiterjeszkednek és amelyek ezen a téren az iparosság boldogulását vannak hivatva előmozdítani. Ha az iparosság a saját maga szempontjából és nem a kereskedők és a nagytőke szempontjából tekinti ezt a javaslatot, akkor ráismer a saját maga Javaslatára, ráismer pedig
