Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-95
Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1936 február Êl-ên, pénteken. 539 munkákról és az adórendszerekről nem érinthetik az ipari novella elfogadásának kérdését. A felszólalásokból kicsendülő elutasítás nem is annyira a novella szakaszai miatt, hanem inkább politikai szempontból történt. Nem tudom, vájjon olyan borzasztóan fontos-e politikai szempontokat keresni ebben ia törvényjavaslatban s hogy vájjon abban, hogy Horváth József cipészlegény Pusztaradványiban kér egy mesteri oklevelet, a kormányzatnak és a politikának milyen jelentős szerepe van. Ha egy kormányzat, egy politikai rendszer alkalmat akar magának keresni, erre, akkor .nem ilyen kis paragrafusok és nem az ipari novella keretében keresi. (Ügy van! a jobboldalon.) Egyik előttem szólott képviselőtársam a javaslatot főleg azért kifogásolta, mert az a céh-rendszer felé tekint vissza és .a céh-világ rémületes napjait és gazdasági törvényeit akarja ráerőszakolni a kisiparosságra. Nem tudom, hogy a céh-világ olyan borzasztóan elítélendő világ volt-e? Propper igen t. képviselőtársam egy Müller-Lyert nevű szociálpolitikus vagy szociálfilozófius, vagy nemzetgazdász könyvéből felsorolt egy leszármazási táblázatot arra nézve, hogy az iparosság és a kisiparosság a törzstől kezdve egészen, a mai túlzott kapitalista csúcspontokig miként haladt előre közgazdasági szempontból. íme tehát, a céh-rendszer egy százados életnek, ennek az evolúciónak, ennek a társadalmi fejlődésnek bizonyos szükséges hozzájárulása, függvénye. (Farkas István: Most visszafelé megyünk!) Nem tudom, hogy meg kell-e azért róni olyan borzasztóan és ki kell-e taszítani ezt a céhrendszert? Ez egy évszázadon át tartó természetes evolúciós folyamat volt, amely épágy beletartozik a világ gazdasági történetébe, mint ahogyan beletartozik a kapitalizmus és a marxizmus, amelyekről azok elmultával, száz, kétszáz esztendő múlva úgy 'beszélhetnek majd, urint évszázados evolúciós tünetekről és történelmi tényekről. Azt hiszem tehát, hogy a céh-rendszer ilyen borzasztó aláásása és annak fenyegető rémként való megítélése nem egészen jogos. Amit Propper igen t. képviselőtársam elmondott, hogy tudniillik a céh-rendszer kötöttségének szétzüllése után jött a teljas szabadság és jöttek egymásután a törvénycikkek: az 1872., az 1884., az 1922. évi törvények és végül az 1936. évi törvénycikk, amely ezt a nagy szabadságot kénytelen megnyirbálni közgazdasági szükségből, az annyit jelent, hogy a •kisiparosság ösztönösen visszatér megint ahhoz, ami a céh-rendszerben jó volt, ösztönösen vissza vágyják a kisiparosok azt, ami a céh-rendszerben jó volt, azok a kisiparosok, akik talán nem értenek a társadalombölcselethez és az ipari politikához, akik azonban a maguk józan szemmértékével megítélik azt» hogy a mi céh-rendszerben jó volt, annak valamilyen formában vissza kell jönnie. (Farkas István: Már pedig az nem jön vissza, hiába kívánják! — Buchinger Manó közbeszól.) Elnök: Kérem Buchinger Manó és Farkas István képviselő urakat, hogy ne méltóztassanak egymással vitatkozni. Pintér József: Szóvátették a felszólalások folyamán, hogy iparosvédelem címén az iparosság területére küldik a földmíves-ifjúságot. Kérdem, hogy hát az iparosság maga nincs még elég nyomorúságban? Van bizonyos terület, amely felé a földmíves-ifjúságot, a földmíves-munkástömegeket az iparban is lehet irá? nyítani, talán a mezőgazdasági ipar, a. mezőgazdasági munkásság, a mezőgazdasági birtokosok kára nélkül, de az ipar terülece magában összezsugorodott terület, amely egyéb támogatások nélkül több embert már fel nem vehet. Ezek után legyen szabad azt mondanom, ha talán politikai szempontból is, hogy ez az ipari novella teljes mértékben megfelel annak, ami valóban lenni akar. Nem akarja az iparosok adórendszerét megreformálni, nem intézkedik a közszállításról, nem intézkedik a gyáripart illető törvényekről.Ez >a törvényjavaslat kizárólag az 1922-es törvény területén akar végre tabula rasa-t csinálni és világos, rendes, tiszta képet alkotni. Éppen Propper igen t. képviselőtársam állapította meg beszédében, hogy az 1922-es törvény után az iparosság területén a szétfolyó, egyenetlen, bizonytalan ipartörvények r voltak egyrészt az okai annak, hogy az iparosság nem tudott boldogulni. Ha tehát helyesnek fogadjuk el az ő megállapítását, akkor természetszerűleg ezt a törvényjavaslatot is ebből a szempontból kell tekinteni, hogy ez elsősorban rendet akar teremteni a további építés számára Ez tehát egy váz, egy keret, egy alap, amelyre majd az a nagy ipari komplexum felépül, amely nemcsak reményem, hanem hitem szerint is az iparügyi miniszter úr álta/1 be fog a t. Ház elé terjesztetni. Egy nagy ipari komplexumnak az alapvető része ez a törvényjavaslat, tehát csak ilyen címen bírálhatja az ember ezt a törvényjavaslatot. Ha szabad még politikát is belehoznom ebbe, akkor azt mondhatom, hogy ez a törvényjavaslat annak a bizonyos népinek patentirozott elvnek a világos bemutatása a kisiparosság részére is. Népi politikán értjük azt, amikor larról a politikáról beszélünk, amely végre felfedezte a nemzet legnagyobb értékét: a magyar embert és amennyiben valljuk, hogy minden hatalom az Istentől van, mondjuk azt hogy isteni parancs folytán a kis magyar emberek között felfedezte a legnagyobb értéket: a szegényembert, a kisembert. A kormány a birtokpolitikái komplexum keretében a hitbizományi törvényjavaslattal és a 'gazdaadósságrendezéssel 'bebizonyította azt, hogy a földmíves kisemberek érdekeit az isteni és emberi törvények és parancsok szerint siet orvosolni, viszont ez a törvényjavaslat bebizonyítja ennek a népi politikának az előretörését egy másik területen, ahol szintén kisemberek, szegényemberek, elnyomott, lerongyolódott emberek vannak: a kisipar területén. Ha tehát szabad ezt a törvényjavaslatot politikai szempontból néznem, akkor azzal jellemezhetem, hogy ez a törvényjavaslat ennek a népi politikának egy igen nagy áldást jelentő megalapozása a kisipari osztály részére. Még egy szempontot kell megemlítenem és ez a nemzeti politika szempontja. A kisiparosság a nemzeti politikának igen jelentős része. Másfélszázezer önálló kisiparosról van szó. Minden nemzetnek igazi értéke, boldogulásának forrása az önálló emberek tömege. Ez nemcsak nemzetpolitikai szempontból áll, hanem áll, azt hiszem, az erkölcs, a vallás szempontjából és az emberi értékek szempontjából is. Midőn tehát ez a törvénytervezet tiszta helyzetet akar teremteni és a jövendő törvényeit meg akarja alapozni, valamint ezeknek^a kisiparosexisztenciáknak, ennek a másfélszázezer Önálló embernek az életlehetőségét javítja, boldogulását segíti elő, akkor valóban nemzeti és népi politi"rkának nevezhető ennek a törvényjavaslatnak a ' teçii^u jtása. *
