Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-95

532 Az országgyűlés képviselőházának 95 kedésügyi miniszter: T. Képviselőház! Van sze­rencsém a következő jelentéseket és törvény­javaslatokat benyújtani: Jelentés a; mértékekről, ezek használatáról és ellenőrzéséről szóló 1907 : V. te. 1. §-a alapján, a. fényerősség- egységének és az ebből levezethető egyéb egységeknek megálla­pítása tárgyában kiadott 30.832/1935. K. M. számú rendeletről, amely jelentést előzetes tár­gyalás és jelentéstétel végett a közgazdasági és közlekedésügyi bizottsághoz kérek utalni. Jelentés az 1932. évben Genfben tartott XVI. Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Érte­kezleten elfogadott egyezménytervezetekről és ajánlásokról, amely Jelentést előzetes tárgya­lás és jelentéstétel végett a közgazdaságig és közlekedésügyi, valamint a társadalompolitikai bizottsághoz kérek utalni. Törvényjavaslat a magyar-holland légi­forgalmi egyezmény becikkelyezése tárgyában. Törvényjavaslat a magyar-svájci légifor­galmi egyezmény becikkelyezése tárgyában. Törvényjavaslat a magyar-francia légifor­galmi egyezmény becikkelyezése tárgyában. Ezeket a törvényjavaslatokat a közgazda­sági és közlekedésügyi, valamint a külügyi bizottsághoz kérem utalni előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett. (Buchinger Manó: Sok a levegő javaslat!) Elnök: A miniszter úr által beadott két je­lentést és három törvényjavaslatot a Ház ki­nyomatja, tagjai között szétosztja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a mi­niszter úr által megjelölt bizottságoknak. Szólásra következik Éber Antal képvi­selő úr. Éber Antal: T. Képviselőház! A magam ré : széről is szívesen fogadom el azt a kiindulási pontot, amelyet Eckhardt Tibor t. képviselő­társam a javaslat megítélésénél előrebocsátott. Én is készséggel elismerem, hogy a mélyen t. iparügyi miniszter urat ennek a törvényjavas­latnak az elkészítésénél és benyújtásánál a kis­ipar iránt való legnagyobb jóindulat vezette. Ezt a jóindulatot gyakorlati intézkedésekből már ismerjük is, hiszen az iparügyi miniszter úr továbbképző tanfolyamokat rendelt el a kis­iparra nézve és ezeket a továbbképző tanfo­lyamokat anyagi áldozatokkal is fenntartja; az idei nemzetközi vásár alkalmából elrendelte egy új intézménynek a felállítását, a kisipar remekeinek zsűriszerű megbírálás után való kiállítását és külön kiemelését; hozzájárult ahhoz, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Ipar­kamara külön kisipari exportintézetet létesít­sen abból a célból, hogy a kisipar kiviteli te­vékenységét előmozdítsa. Mindezekkel és hasonló más intézkedések­kel olyan jóindulatot árult el a kisipar iránt, amely kétségtelenné teszi, hogy csakis ezek a szempontok vezették ennek a javaslatnak a be­nyújtásánál is. Mindezek ellenére mégsem fogadhatom el a javaslatot, még pedig két okból. Az egyik ok az, hogy a javaslat több intézkedésében a gazdasági szabadság elvének olyan mértékű megsértését látom, amelyet a kisipar életbevágó érdekei nem okvetlenül motiválnak. A másik ok pedig az, hogy ezzel a negativ szavazatommal is rá akarok mutatni arra, hogy az ilyen törvényes normák, bármilyen jóindulatból fakadnak is, nem képesek lényegesen valtoztani a kisipar sorsán gazdasági intézkedések nélkül, és utalni akarok olyan gazdasági és szociális intézkedé­sekre, amelyeknek megtétele a kormánynak a mai viszonyok között is módjában állana, de . ülése 19 $6 február Él-én, pénteken, amely intézkedések nem történnek meg; pedig ezek az intézkedések gazdasági súlyukban fe­lülmúlták azokat az előnyöket, amelyeket itt egyes szabályozások nyújtanak. Teljes mértékben osztom azt, amit Eck­hardt Tibor képviselőtársam mondott, hogy a legfontosabb gazdasági és szociális kérdések egyike a kisiparosok helyzetének megjavítása, nemcsak a kisiparosok és az azok által eltartott személyek igen nagy számánál fogva, ami va­lóban azt mutatja, hogy az ország lakosságá­nak 9—10%-a él kisiparból, hanem azért is, mert a kisiparosok által produkált termelési értékekről a statisztikai hivatal_ által a múlt évben közzétett statisztika teljes mélységeit mutatja annak a rettenetes nyomorúságnak, amelyben a mi kisiparO'S-oszályunk él. A statisztikai hivatal által közzétett kimu­tatás szerint egy-egy kisipari üzem átlagos évi termelési értéke 4800 pengőt tesz ki. Ha abból á rendkívül optimisztikus vélekedésből indu­lunk ki, hogy a termelési érték 15%-a maradna meg mint tiszta kereset, — ami valóban csak a legnagyobb optimizmussal állítható — akkor az annyit jelentene, hogy egy-egy kisiparos át­lagos évi tiszta keresete 720 pengőt tesz ki ugyanakkor, amikor egy gyáripari munkásnak ugyancsak a statisztikai hivatal adatai szerint közzétett keresete 1122 pengőt tesz ki. (Bor­nemisza Géza iparügyi miniszter: Abban az 5000 pengőben benne van az ő munkabére is!) A termelési érték 4800 pengő, ami azt jelenti, hogy az önálló iparos munkájának értéke nyer ebben a 720 pengőben fedezetet. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az már több, mint 15%!) Végeredményben nem_ az a fontos, hogy ezt a számot hogyan számítjuk ki. Azt hiszem, hogy ha ezt a haszonszámítást nem is ejtjük meg^ a mélyen t. iparügyi miniszter úrnak méltóztatik belátni azt, hogy amikor egy kis­ipari vállalat átlagos termelési értéke 4800 pengő, amikor 91.000 olyan önálló iparos van, aki alkalmazottat nem foglalkoztat, és azoknál már az átlagos termelési érték összesen 1933 pengőt tesz ki, akkor méltóztassék azt is meg­állapítani, — anélkül, hogy a 15% mikénti konstrukcióját tovább kutatnék — hogy mély­séges nyomorúságról tesz tanúbizonyságot ma­gának a termelési értéknek alacsonysága. (Bor­nemisza Géza iparügyi miniszter: Csak a 15% nem stimmel! — Friedrich István: A munka­bér nem haszon, az a saját keresete! — Bor­nemisza Géza iparügyi miniszter: A munka­béréből és a haszonból él!) Mélyen t. miniszter úr, nekem gyakorlati tapasztalatok alapján az ia meggyőződésem, hogy nagyon optimisztikusan ítéltem meg a helyzetet, amikor azt állítottam, hogy egy-egy kisiparos átlagos évi keresete. 720 pengőt tesz ki. Méltóztassék elhinni, hogy sokkal rosszab­bul állunk ennél, s még a békéből áthozott és megmaradt vagyonnak folytonos emésztése és eladósítása az, ami formailag fenntartja <a kis­ipart. T. Képviselőház! A javaslat egyes intéz­kedéseit igen helyeseknek tartom és a magam részéről azokhoz örömmel járulok hozzá. Az egyik a mestervizsga behozatala, amely való­ban az ipari képesség színvonalának emelését jelenti, s mint ilyen rendkívül helyes és csakis jó eredményekkel járhat. Nagyon szívesen járulok hozzá ahhoz is, hogy ez az áruház-szakasz belktattassék, hogy új áruházak létesítése és kibővítése megaka­dályoztassék. Őszintén megvallva, én az enge­délyezési eljárásnak ezen a téren és más téren

Next

/
Thumbnails
Contents