Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. is elvi ellensége vagyok, és egészen 'nyugodtan merném mindenféle engedély nélkül új áruházak létesítését és kibővítését — rebus sic stantibus — egyáltalában megtiltani. Semmiféle nagy közérdek ezzel nem szenvedhetne, s ha a helyzet megváltozik, akkor meg lehet ezt a törvényt változtatni; de hogy a miniszter urakat és az összes érdekképviseleteket állandó runnek kelljen kitenni, s hogy protekciós áramlatokon keresztül kelljen ezekben a kérdésekben dönteni, ezt nem tartom helyesnek. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez már nem gazdasági szabadság! — Petrovácz Gyula: A mi utcánkban van! — Eckhardt Tibor: Okos ember nem is tart tőle!) Mélyen t. miniszter úr, a beszédidőm kötve van. En (merném vállalni annak a bizonyítását, hogy ez a gazdasági szabadság elveivel összeegyeztethető, de miután beszédem fonala más, — amely más pontokon fogja kimutatni, hogy mindenesetre mennyire szükség volna a gazdasági szabadságra az ilyen engedélyezési eljárásokkal szemben — bátorkodom beszédemet tovább folytatni. Még Eckhardt Tibor igen t, képviselőtársam felszólalásával kapcsolatosan vagyok bátor megemlíteni azt, hogy én a 19. §-t is elfogadhatónak tartom, és ettől az úgynevezett megbízhatatlansági szakasztól sem félnék abban az esetben, ha nem éppen ipari kihágás címén lehetne .az iparengedélynek és iparigazolványnak elvonását kimondani. Bele tudnék nyugodni ebbe és igen helyeselném, aggály nélkül elfogadnám, 'ha itt legalábbis a vétség folgalmához vagy legalább szabadságvesztés-büntetéshez lenne kötve, (Helyeslés balfelöl.) nehogy kicsinyes, mesquin dolgok folytán történhessék meg az, hogy az iparostól az iparigazolványt elvonják. Nekem ez volna a szerény vélekedésem, mert tudjuk, hogy előfordulnak esetek, például a nyomdaiparban, ahol a fokoaatos felelősség elve érvényesül, hogy a nyomdatulajdonos teljesen ártatlanul kerülhet bele ilyen bűnvádi eljárásba, és akkor elvonatik tőle az iparengedély és az ipar gyakorlásának lehetősége. Mélyen t. Képviselőház! Amint bátor voltam jelezni, a rendeletekkel való kormányzásnak és az ipari jogok rendeletekkel való szabályozásának vagyok elvi ellensége. Amiért főleg nem fogadom el a törvényjavaslatot, az a 12. %, amely az ipari zártszámot, az ipari numerus clausuist tartalmazza. Mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam, tévedésben van, amikor az't hiszi, ihogy ez a zártszám valóban csak az engedélyhez kötött iparokra vonatkozik, mert formailag ez úgy van, de az 1922. évi ipartörvénynek 34. -§-a viszont azt a jogot adja a kormánynak, hogy minden képesítéshez kötött iparágra vonatkozólag kimondhassa rendelettel, hogy az most már engedélyhez köttetik. Gyakorlatilag tehát ez ^annyit jelent, hogy a miniszter először a ma még engedélyhez nem kötött iparágakat is engedélyhez kötheti és azután ezekre nézve a zárt számot behozhatja. Ami az engedélyezési eljárást illeti, az nagyon egyszerűnek látszik, de mi, akik a kereskedelmi és iparkamarában végig kísérjük, mint véleményező' közeg ezt az engedélyezési eljárást, látjuk a gyakorlati életben, hogy ezeket a kérdéseket igazságosan, méltányosan elbírálni teljes mértékben lehetetlen. Budapest területén ez az engedélyezési eljárás a kávéházakra, vendéglőkre nézve ma is fennáll olyan értelemben, hogy a kereskedelmi és iparkamara véleményét kérik ki arra nézve, vájjon egy kávéházi vagy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 19

BS február 21-én, pénteken. 533 vendéglői üzemnek, vagy egy őrző és záró üzemnek, vagy más hasonló üzemnek az engedélyezése szükséges-e, helyes-e, szükség van-e arra az üzemre. Most a következő esetek fordulnak elő. Tegyük fel, hogy egy kávéházat kistájgerol valaki és ott maga rendez be egy kávéházi üzemet. : A kávéháznak régi tulajdonosa földönfutóvá válik egész személyzetével. Természetesen most ő is be akar rendezni egy kávéházat ugyanazon a vidéken, ahol eddig volt, ahol ismerték, ahol elvesztette a kenyerét, mert másvalaki kistájgerolta. Ez az ügy most a kereskedelmi és iparkamara elé kerül. Méltóztassék megmondani, hogyan véleményezzük. Szükség nincs rá, mert hiszen ugyanannyi kávéház maradt, mint eddig. Most még megszaporítjuk eggyel? Lehet azonban azt kívánni, .hogy az ilyen ember örökidőkre elveszítse kenyerét? Vagy előfordult a következő eset. A Ferenciekbazárában már régi idők óta volt egy ven-, déglő. Ez megszűnt. Az ingatlannak ez a része csak vendéglői üzem céljára volt alkalmas. Akadt három nagyon arravaló vendéglős, aki ott vendéglői üzemet akart nyitni. Moist megtagadjuk az engedélyt? Mert ott valóban nincs szükség rá. De a háztulajdonos azt mondja: Nekem van egy vendéglői helyiségem. Az a három hadviselt vendéglős pedig azt mondja: nekem is van az élethez valami jogom — és eljárnak országgyűlési képviselők az ügyben, akik' jogigal hozzák elő ezeket a szempontokat. Kérdezem, micsoda cinozurája lehet a. miniszternek vagy a kamarának, hogy ezt eldöntse. Még pregnáns abb eset volt az őrző-záró intézmény ügye. Azelőtt csak a Honsz.-nak volt ilyen intézménye és később a Frontharcos Szövetség is be akart rendezkedni erre. Felmerült a kérdés, hogy van-e erre szükség, vagy nincs. A Honsz. hivatkozott arra, hogy az ő megélhetési helyzetét nehezítik meg, ha a Frontharcosok is csinálnak, ilyen intézményt, a Frontharcosok pedig joggal hivatkozhatnak arra, hogy ha a másik szervezetnek joga van az ilyen intézményre, akkor ők is nyithatnak ilyen őrző-záró intézményt. Most méltóztassék megmondani, hogy micsoda ismérvek, micsoda megítélési lehetőségek vannak egy ilyen kérdés eldöntésénél. Van-e gazdasági jogszerűségi alap arra, hogy ezt szabadon kiterjesszük akármelyik iparágra és ezzel lehetetlen helyzetet teremtsünk a vállalkozókra és egyebekre, magukra a minisztériumokra, ellenben nagy keresetet juttatunk azoknak, akik különféle szempontok előtérbe helyezésével (Farkas István: Kijárnak!) igyekeznek vagy az egyik, vagy a másik félnek érdekeit képviselni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hogy áll ez a kérdés a gyakorlatban? Mint méltóztatik tudni, nincs még két éve, hogy Ausztriában behozták a zártszámot. És most a Wiener Wirtschaftswoche február 12-iki számában erről a következőket olvashatjuk: Véget kell^ vetni a zártszámnak. Maguk az iparosok kívánják, hogy vessenek már véget a t zártszámnak. Mert mi volt a következménye a zártszám behozatalának? Miután új üzleteket nyitni nem lehet, ennélfogva az újonnan épült bérházakban a bolthelyiságeket nem lehet kiadni, nem építkeznek az emberek, az iparosság tehát fellép és követeli, hogy tessék a zártszamot eltörölni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Bécsben nem ezért nem építkeznek!) Mélyen t. miniszter úr, én a Wiener Wirtschaf tswoche most február 12-én megjelent számára hivatkozom. Én nem tanulmányoz76