Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-95

518 Az országgyűlés képviselőházának i törvényeket tárgyalunk, akkor nem lefelé kell néznünk, hanem mindig előre, legalább is a mai helyzetet kell figyelembe venni s a mai termelési lehetőséget, a mai technikai lehetősé­get, általában a mai igényeket és szükséglete­ket kell mindig szem előtt tartani. T. Ház! Az előadó úr igen erősen kihang­súlyozta azt, hogy ebben a javaslatban nincs politika, s hogy az tisztán szociálpolitikai és gazdasági jellegű. Ezt hangoztatta a miniszter úr is és megerősítette előttem szólott Müller Antal képviselőtársunk^ is. En, ha sajnálattal is, szívesen csatlakoznám ehhez az álláspont­hoz, ha helytálló volna, mert magam is szeret­nék már látni olyan törvényalkotási módszert, amely a főképpen gazdasági és szociális vonat­kozású törvényekből kiküszöböli a politiku­mot. Sajnálom azonban, de nem tudom felfe­dezni azt a biztosítékot, azt a biztonságot sem ebben a törvényjavaslatban, ,sem a megelő­zőkben, amely kizárnál a politikumot. Ha nincs is ebben a javaslatban kifejezetten poli­tika, történik gondoskodás a javaslatban arról, hogy legyen majd benne politika bőségesen, (Farkas István: Ügy van!) hiszen a miniszter ter úr pontosan 12 esetben kér felhatalazást a törvényjavaslatban a törvény egyes rendel­kezéseinek végrehajtása tárgyában, hogy azután azokat majd rendelettel szabályozhassa, (Far­kas István: Ez mind politika!) T. Képviselőház! Ha a törvény kerettör­vény és a végrehajtása rendeletek útján törté­nik, már ez maga is politikum. A mai időkben sokkal megnyugtatóbb az, ha a törvényhozás kodifikálja azt, amit elgondolt, amit akar, s nem bízza a minisztériumokra, hanem bízza a kormányra azt, hogyan fogják később felfogni a kérdést és milyen politikai befolyások alatt fogják kibocsátani azokat a kibocsátandó ren­deleteket A bizottságban megjegyezte valaki, hogy ha a rendeletet mellőzni akarnák, akkor egy vaskos törvénykönyvet kellene szervezni, amire én azt mondom, hogy még mindig jobb egy vaskos törvénykönyv, mint egy vaskos rendeletek tára, mert a törvénykönyv legalább J a parlament ellenőrzése alatt jönne létre, de a I kiadandó rendeleteket már nem ellenőrzi senki, azok már úgy készülnek és úgy hajtandók végre, ahogyan az, mondjuk, a kormány pilla­natnyi politikai érdekeinek megfelel. Van te­hát benne, lesz benne politika, mert az a 150.000 kisiparos, akikről itt szó van, függő helyzetbe kerül a kormánytól. Függő helyzetben levő rétegek, exiszten­ciák száma tehát ezzel 150.000-rel fog szapo­rodni és az elmúlt évtizedekről — most már majdnem két évtizedről — igen szomorú ta­pasztalataink vannak a tekintetben, hogy a kor- , many bizonyos törvények végrehajtásánál iga- : zán^nem takarékoskodik a politikai befolyások érvényesítésével, nem tartózkodik a politikai jutalmazásoktól, vagy politikai üldözésektől — i attól függ, hogy kiről van szó — a törvények ! végreh a j tás án ál. De, t. Képviselőház, ellentmond a törvény minőségének és a törvény korszerűségének az is, hogy a Képviselőház és az iparosság leg­reákciósabb szárnya örömmel, lelkesedéssel, f lángoló szeretettel fogadta ezt a törvény javas- j latot, ami azt jelenti, hogy ha a reakciós keb­leknek megfelel, ez nem 1 lehet jó, nem lehet ; ' korszerű, és nem felelhet meg a haladás bará­tainak és a haladás követelményeinek. Bizonyos az is, az előadó úr megállapítá­saival szemben, hogy a javaslat, ha nem is ! fűznek majd hozzá 12 rendeletet, aminthogy 5. ülése 1936 február 21-én, pénteken. hozzá kell majd fűzni 12 rendeletet, hatalmas | módon 'megnöveli a kormány centrális hatalmát, i mert hiszen a kezébe kerül 150.000 kisiparűző és egészen bizonyos, hogy teret fog adni a pro­tekcionizmusnak. Ez egészen bizonyos. Itt em­pirikus alapon beszélhetünk, mert hiszen fáj­dalmas tapasztalataink vannak ebben a kér­désben. Az előadó úr azt mondta, a 19. Vra hivatkozva, hogy azok, akik az iparűzés meg­nehezítése ellen kifogást emelnek, a bűnözők pártjára állanak. Ezt a megállapítást és a vele kapcsolatos félreértést el akarom a magunk részéről kerülni, mert hiiszen mi nem állunk a bűnözők pártjára. Nem arról van itt szó. Itt arról van szó, hogy valakit, vagy valakiket kenyérkereseti lehetőségében nincs joga senki­nek semmiféle jogcímen .megakadályozni. (Farkas István: Inkább elő kellene segítem!) Később majd beszélek róla, itt csak azt állapí­tom meg, hogy az 1872: VIII. te. 84. §-a egé­szen pontosan megmondja, hogy »iparűzhetésí jogától senkit sem bírói ítélet, sem közigazga­tási határozat által megfosztani nem lehet.« (Farkas István: Ez fejlesztette ki a magyar ipart!) 1872-ben tehát az akkori magyar tör­vényhozás belátta azt és arra az álláspontra helyezkedett, hogy iparűzési jogától, kenyér­keresetétől, tehát megélhetésétől sem bírói íté­lettel, sem közigazgatási úton senkit elütni nem lehet. Ezt kimondja az említett törvény 84. §-a. Már most azóta elmúlt néhány esztendő, 1872­től 1936-ig már több mint egy fél évszázad múlt el. Kérdezem hát, visszafejlődünk az élet­ben, a^ jogszolgáltatásban? A nemzet jogszol­gáltatása állandóan liberális irányban fejlő­dik, ez természetes is. Az ipari rendelkezések a szakközigazgatásnál viszont visszafejlesztik a jogot és nemcsak fogházzal vagy pénzbírság­gal büntetik, hanem még a kenyérkereset lehetőségétől is elütik az iparost. Ez az, ami ellen hadakozunk, — természe­tesen humanitárius szempontból is — de mond­juk, szociális szempontból is, mert valaki, aki valamilyen kenyérkereseti formára berendezke­dett, ha tőle ezt a kenyérkereseti lehetőséget elveszik, élemedett — 40 vagy 60 esztendős ko­rában — vagy kénytelen magát felakasztani, vagy kénytelen kiállni az utca sarkára kol­dulni, vagy kénytelen áttörni a büntetőtör­vénykönyv szabályait, kénytelen lopni, vagy betörni, mert egyebet nem tehet. Az az 50—60 éves ember ma nem mehet vissza segédi mi­nőségben a szakmájához, >ha tehát elütik a jo­gától, akkor, mint exisztencia, esetleg, mint családfenntartó el van intézve. T. Ház! Még egyet akarok csak kijelenteni az előadó úr beszédének egy részére. Arra a részére tudniillik, amelyben azt mondotta, hogy az ellenzék is elismerte a bizottságban a tör­vényjavaslat használhatóságát, illetőleg azt, hogy a törvényjavaslat jó. Nem tudom, hon­nan veszi ezt az előadó úr. Hárman szóltunk hozzá szociáldemokraták a bizottságban a tör­vényjavaslathoz. Mind a hárman bíráltuk a javaslatot érdeméhez képest és kijelentettük, hogy ezt a javaslatot, mint neun korszerű ja­vaslatot, nem fogadhatjuk el. Ki is fejtettük, hogy hogyan képzeljük mi el, illetőleg milyen­nek képzeljük mi el az új ipari törvényt, és hogy milyennek szeretnénk mi azt látni a tör­vényhozás asztalári. Mondom, nem tudom, hon­nan veszi ezt a t. előadó úr. Feledékenység vagy felreértés lehet csak a dologban, mert ha a kettő közül egyik sem, akkor történelemha­misításról van szó, ami annál nehezebb, mert tegnapelőtt történt csak a dolog és utóvégre két

Next

/
Thumbnails
Contents