Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. nap alatt megváltoztam egy ilyen dolgot mégsem lehet. Neun azért ellenezzük mi a törvényjavaslatot, mert ellenzéki párt vagyunk, mert ha a kormány alkalmas és jó törvényjavaslattal jön a Ház elé, azt természetesen mi is elfogadjuk. Néhány nappal ezelőtt pl. elfogadtuk a nők éjjeli munkájáról szóló nemzetközi védelmi egyezmény becikkelyezését, nem zárkózhatunk el tehát az olyan szociális javaslat elfogadásától, amely valóban jó s amely az élet megköny-, nyítésére alkalmas, viszont lelkiismeretbeli kérdést csinálunk abból, hogy egyetlen olyan javaslat ne emelkedjék törvényerőre a mi közreműködésünkkel, amely az élettel, a korral, az idővel ellentétben áll, ami tehát nem jó és nem a mai korba való. Ami már most magát a törvényjavaslatot illeti, ez a javaslat a kisiparosság mentesítésének jeligéjével indult el. El kell ismernünk valamennyiünknek, azoknak is, akik a kisiparosság helyzetét ismerik, de főleg azoknak, akik talán a kisiparban éltek egy darabig, hogy napjainkban a kisiparosság valóban szörnyű helyzetbe került és hogy minden tekintetben valósággal a pusztulás határán mozog. Egészen nagy rétegek hullnak vissza a proletársorba. Eerészen fordított folyamatot látunk. Nem arról van szó, hogy a munkások fel tudnak emelkedni életszínvonal szempontjából a polgári sorba, hanem megfordítva, egyre nagyobb polgári rétegek hullnak vissza és bele megélhetés S'zempontjából a proletársorba. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Soha olyan nyomor nem uralkodott a kisexisztenciák körében, mint uralkodik ma. Láthatunk apró, szűk, sötét és mély pincehelyiségeket, amelyeket három különféle iparos is bérel. Egy iparos nem tudná megfizetni ennek a i kis pincehelyiségnek a bérét, tehát hárman társulnak a bérfizetés miatt s három sarokban, három különféle iparos hirdeti a világnak saját tákolmányú címtábláján, hogy milyen ipart űz: asztalos, cipész, avagy szabó stb. Ez a múltban nem volt így, vagy legalább is nem emlékszem, hogy valaha is ilyen szörnyű helyzetben lettek volna az iparosok, mert bizonyos polgári jólétet mégis csak tudtak maguknak biztosítani, főleg megfelelő műhelyekben tudtak elhelyezkedni, társak nélkül. Most azonban, mondom, ez 'mind megszűnőben van. A segítőszándékot csak helyeselni lehet. Helyeseljük is, ha ez a szándék őszinte. (Farkas István: Es komoly!) T. Ház! A kisiparosság rossz gazdasági helyzete összefügg az általános gazdasági helyzettel és nem különálló valami. Összefügg azzal, hogy a fogyasztóképesség katasztrofálisan csökkent, mert az a fogyasztóréteg, amely a kisiparosság termeivényeit felvette, ma nem tud fogyasztani, avagy csak igen kis mértékbem Hiszen alig jut ma valaki ahhoz, hogy új ruhát, új cipőt, új bútort, új fémeszközöket, vagy új műhelyberendezést vásároljon, vagy a szobáját kitakaríttassa és így munkát adjon kisiparosnak, festőnek, vagy másnak. Kiszakítva az egész komplexumból a kisiparosságot, nem is igen lehet rajtuk segíteni, különösen nem olyan módon, amilyen kísérletnek itt most tanúi vagyunk. Mi a baj a kisiparosságnál és mi a baj általában a kisiparral? Mindnyájunknak meg kell állapítanunk, hogy a nagytőke és a mechanikai készültséggel dolgozó nagyüzem nyomja őket. Itt igazolódik az a marxi megállapítás, — amely ellen az urak szeretnek hadakozni — hogy a nagytőke felfalja a kistőkét, hogy a illése 1936 február 21-én, pénteken. 519 nagyüzem valósággal megeszi, elfogyasztja a kisüzemet, mert a kisüzem a maga^ egész kicsiny tőkéjével, vagy a maga tőkenélküliségével és a maga igen kiskaliberű, mondjuk, "mechanikai fejlettségével képtelen a nagyiparral felvenni a versenyt. A nagyüzem minden tekintetben behozhatatlan előnyben van a kisipar felett. A nagyiparnak erős tőke áll rendelkezésére, kartelalakulatok biztosítják számára az árszínvonalat, sőt annak inkább fokozását, mint csökkentését. Olcsó hitéig áll rendelkezésére, mechanikusan és racionálisan termel, első 'kézből vásárolja a^ nyersanyagot, messzemenő vámvédelemben részesül és a, fogyasztópiac megszerzésében köztámogatásban részesül: ezek mind olyan előnyök a nagyipar számára a kisipar felett, amelyek ilyen ráolvasásokkal, vagy ráolvasásszerű rendelkezésekkel meg nem szüntethetők. Nyomja azonkívül a kisipart az individualizmus visszafejlődése és feleslegessé válása, azáltal, hogy ma már úgyszólván mindent tömegtermeléssel állítanak elő, uniformizálják^ a termelést a nagyipar keretében és elárasztják ^e a falusi és városi fogyasztókat, úgyhogy bizony a kisipar munkaalkalmait még jó gazdasági körülmények között is csökkentené a nagyiparnak ez a hatalmas, túltengő fölénye. A kisipar számára megmaradt fogyasztóterület viszont — mint mondottam — a végső kimerülés stádiumába jutott. Tessék ezt így venni, ahogyan mondom. Igazolnia kell ezt mindenkinek, aki közelebbről ismeri a kisipart, aki nemcsak elméletben és a zöldasztalnál foglalkozik vele, hanem maga is volt munkás, aki tisztában van a kisipar természetével, életével és annak berendezkedésével. Ha a fogyasztók, a nagy fogyasztótömegek, a városi és falusi népesség nem tud vásárolni, akkor a kisiparnak nincs kitől mit várnia. Hiába hozunk mi szép rendelkezéseket, szabályokat, hiába próbáljuk fokozni a kisipari képzettséget, hiába hozunk segédvizsgát, mestervizsgát, hiába^ hozzuk vissza a mestervizsgáknál a különböző, mondjuk, műdarabokat, ez nem segít rajta. Mert <mi kell a kézmű vesiparnak? Fogyasztóképesség, a fogyasztóképesség növelése, vásárló, megrendelő kell neki, olyan, aki foglalkoztatja, aki vásárol nála, vagy megrendeli a kisipar termelvényeit. Mondom, a kisiparnak megmaradt fogyasztóterület a kimerülés végső stádiumába jutott, a falvakban és a városokban egyaránt. Valamelyik miniszter úrtól hallottuk, a választások alatt, korteskörútján, hogy 3 millió koldus él ebben az országban. 3 millió koldus, aki tehát máról-holnapra tengeti életét, aki legszűkebb létfeltételeinek kielégítésével van elfoglalva, aki tehát nem gondolhat arra, hogy a kisipart foglalkoztassa és attól a különböző szükséges cikkeket, tárgyakat megvásárolja, megrendelje. A fővárosban, a vidéken, a környéken, egyformán az a helyzet, hogy ma már nem is gondolhat valaki arra, hogy bemenjen a kisiparoshoz, magának valami új tárgyat megrendelni, mert hiszen nincsen rá fedezet. A kisiparos és a kiskereskedő várja a megrendelőt, a vásárlót, a megrendelő, a vásárló szeretne vásárolni, de mégsem kerülnek össze, mert elválasztja őket a gazdasági helyzet, elválasztja őket az, hogy a nagy fogyasztótömegek nem tudimak vásárolni, mert nincsen rá fedezetük. Elfogadom azt az alapelvet, hogy a kisiparosokon segíteni kell, hozzáteszem, hogy őszintén, komolyan, nem pedig ilyen, a javaslat 74*