Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-94
510 Az országgyűlés képviselőházának 9k bízhatatlanságot. Ezen ilyen eset van, amiből nagyon sok baj, igazságtalanság és nagyon sok jogos érdek sérelme származhat. A másik dolog, amire az előadó úr hivatkozott ennél a szakasznál, az, hogy kikelt az álhumanizmus ellen, az ellen az álhumanizmus ellen, amely szerinte tévesen értelmezett jószívűséggel inkább együttérez a bűnösökkel és inkább a bűnösöket sajnálja, mint az ártatlan embereket. A bűnösség megállapításánál, ott, ahol valóban bűnösökről van szó, — hiszen csakis ilyenekről lehet itt szó, mert bírói ítélet van erről — feltétlenül bízom abban az egy fórumban, amelynek a tekintélyét még nem kezdte ki semmi ebben az országban, bízom a magyar független bíróságban. (Helyeslés a baloldalon.) A magyar független bíróság — mindenkinek ez a helyes és igen jól megalapozott véleménye — felette áll minden politikának, felette áll minden befolyásolhatóságnak, felette áll úgy az álhumanizmusnak, mint a túlzott kegyetlenségnek. Ha jogerősen elítélték független bírói fórumok azt a delinkvenst, akkor megnyugodhatunk abban, hogy akár súlyosan, akár kevésbbé súlyosan ítéltetett el, igazságosan van elítélve. (Ügy van! bal felől.) Eddig kizárólag a hírónak volt joga a bírói ítéletben esetleg mellékbüntetésképpen kimondani az ipari jog elvonását. Most ez a szakasz, ha nem is akarja azt a látszatot kelteni, de mégis azt a látszatot kelti, mintha bizalmatlan volna a független magyar bíróságokkal szemben. (Zaj a jobboldalon.) Tudom nagyon jól, hogy nem ezt akarja i& miniszter úr, de a látszat így fest. Mert amikor aihíró kimondja ítéletében azt, hogy X. Y.-t háromhónapi fogházra ítéli, akkor kimondja azt, hogy az illető által elkövetett bűncselekmény büntetése se nem több, se nem kevesebb. Tehát a bíró hatáskörébe való szerintem jogtalan és illetéktelen ingereneia a bíró által megállapított büntetést 'megváltoztatni akarni, akár súlyosbítani, akár enyhíteni. Ebben az esetben súlyosbítja ez a rendelkezés. En ebbe nem mehetek bele, ez ellen tiltakozik jogérzésem, ez ellen tiltakozik a bíróság iránt érzett tiszteletem és tiltakozik ez ellen egész eddigi jogrendszerünk szelleme, amelyben felnőttünk, hogy a bírói hatalmat más, mint a bíróság vindikálhassa magának. Igaz ugyan, hogy ez az elv — sajnos — már át van törve, mert más vonatkozásban is túlnagy a közigazgatás bírói hatásköre, így például a büntetőbíráskodás terén. De ez nem tartozik ide, ahol par excellence bírói ügyekről van szó. Ha a bíróság kiimondja a büntetési mértéket, igenis illetéktelennek tartok mindenkit arra, hogy a bíró által kiszabott büntetésen, a jogerős bírói ítéleten változtasson. Csak egy valakinek van ehhez joga: az államfőnek, a kegyelmi jog gyakorlása által, de súlyosbítási joga az államfőnek sincs. (Meskó Rudolf: Ki változtatja ezt meg! Senki!) Itt megint annak a lehetőségét látom, — ezt ugyan a miniszter úr el fogja magától hárítani, bár eszem ágában sincs őt azzal gyanúsítani, hogy ilyen szándékok vezették volna — hogy a közigazgatási hatóságokat működésükben pártpolitika vezethesse. Nem akarom elkövetni azt, amit a miniszterelnök úr tegnap egy képviselőtársunk szemére vetett, hogy minduntalan csak gyanúsít iés tekintélyeket destruál; nem 'gyanúsítok tehát senkit. Csak jogerős bírói ítéletekre, jogerős közigazgatási bírósági ítéletekre hivatkozom, amelyek azt mondják, hogy bizony a közigazgatás egyes tagjai nem mindig, nem minülése 1986 február 20-án, csütörtökön. den esetben mentesek — természetesen vannak kivételek — a pártpolitika által való befolyásolhatóságtól, nem mindig mentesek a ténykedésükben pártpolitikai szempontoktól. (Gr. Festetics Domonkos: Ez stimmel!) Akkor tehát itt a közigazgatási hatóságoknak olyan ingerenciát adni, hogy még egy ponton meg-foghatják azt a szegény kisiparost, nem tartom helyesnek és főképp nem látom okát annak, hogy ezt a súlyos és nagyon könnyen visszaélésekre okot szolgáltató szakaszt hevigyük a törvénybe. Van még egy szakasza a törvényjavaslatnak, amelyről elismerem, hogy kisebb jelentőségű, mert az iparosoknak csak nagyon szűk körét érinti. Itt csak elvi kifogásom van és ez: a reáljogOk kérdése, amelyekről a 14. § intézkedik. Tudniillik a szakasz kimondja a reáljognak tulajdonképpen fokozatonkint való megszűnését. Az ellen a. tény ellen, hogy ezek a privilégiumok megszűnnek, a magam részéről semmi kifogásom nincs, mert tényleg idejét múlt dolgok ezek, azonban a módot, ahogyan ezt a kérdést kezeli a javaslat, valahogy a kérdés jogi jelentősége szempontjából megfelelőnek nem találom, mert egy gazdasági javaslatba belevinni olyan jogok megszüntetését, amelyek nem hasonlíthatók más jogosítvány óikhoz, nem helyes. Tudjuk, hogy ezek a reál jogok tulajdon tárgyát képezik (Bródy Ernő: Hitbizományok!), ezek eladhatók, átörökíthetők, bérbeadhatók, szóval olyan adásvétel tárgyát képezik, mint amilyenek a tulajdonjog tárgyát képező dolgok. Ez tehát — mondjuk — egy olyan hitbizományi reform-féle, h ár nem egészen áll meg a hasonlat, inkább a hitbizományi reformnak az a formája, amelyet a hitbizományokkal szemben Csehszlovákiában csináltak, ahol t. i. szintén átszáll a következői várományosra és azután szűnijk meg lassankint ihitbizomány lenni. Ennek a kérdésnek ilyeténvaló megoldása jogilag nagyon kényes, jobban szerettem volna a reál jogokról egy teljesen külön törvényjavaslatot látni. Megjegyzem, hogy ez az egy pont nem lenne oka annak, hogy a javaslatot ne fogadjam el, de nem fogadhatom el iá javaslatot azért, mert az elmondottak szerint véleményem az, hogy sok tekintetben antiszociális, bár elismerem, a legjobb szándékok vezették a miniszter urat, sok tekintetben az osztályok közti békét nem szolgálja, sok tekintetben ott, ahol használni akar, éppen az ellenkezőjét éri el, mint például a társulásnál, ahol visszaéléseket akar megszüntetni, de a társulás lehetőségét is elveszi, vagyis a gyermeket kiönti a fürdővel együtt. Minthogy nem látom be armalk szükségességét sem, hogy az 1922:XII. törvénycikket miért kell olyan sürgősen megváltoztatni, legfeljebb arról lehetett volna szó, hogy ott, ahol visszaélések mutatkoznak, az ellenőrzést, a megtorlást szigorúbban kellett volna gyakorolni, minthogy ebben a javaslatban ezeken felül politikailag veszedelmes^ viszszaélésekre szolgáló alkalmakat látok, a javaslatot nem fogadom el. (Elénk éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Müller Antal képviselő urat illeti a szó. Müller Antal: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy az előttem szólott Apponyi György gróf képviselőtársammal nem tudok egyetérteni, pedig vele a múltban nagyon sok kérdésben, így a kisiparosság kérdésében is mindig egyetértettünk. Emlékszem az ipartestületek reformjára, emlékszem azokra az ipari javaslatokra, amelyeket a múlt ciklusban itt a